Ha valaki egy múzeumban (vagy opcionálisan a Google képkeresőjében) igazán régi autókat, például az 1910-es évekből származó Ford T-modelleket lát, meglepve konstatálhatja, hogy az autógyártás őskorában a gumiabroncsok szép fehérek voltak. Ami persze valahol logikus is, hiszen a gumi természetes állapotában tejfehér színű. Fel is merül a kérdés: ugyan miért festjük már vagy száz éve feketére az autógumit?

A gumi persze alapállapotban nemcsak fehér, de puha is, könnyen kopik, sérülékeny - ha jobban belegondolunk, azon felül, hogy levegőt lehet fújni bele, nem éppen optimális arra, hogy gumiabroncsot gyártsunk belőle. Erre hamar rájöttek az autógyártók is, és a gumit különféle adalékanyagokkal kezdték el megerősíteni. Eleinte a cink-oxid és a magnézium-oxid terjedt el, az ezekkel kezelt gumi szép fehér volt, de aránylag strapabíró.

A háborúban a hadigazdaság egy csomó fontos nyersanyagra rátette a kezét, így a cink- és magnézium-oxidra is, az autógyárakat meg szépen megkérték, hogy legyenek szívesen olyan anyagokat használni, amelyek a lőszergyártásban nem létfontosságúak. Lázas kísérletezés kezdődött, és 1917-ben meg is találták a tökéletes gumierősítőt: a szenet. Pontosabban a kormot, még pontosabban az ipari kormot, szénfekete-adalékanyagot, E153-at. (Nem vicc, ételfestékként az élelmiszeripar is használja a növényi eredetű kormot, ami kémiailag nem igazán tér el attól, amit az autógumi anyagába kevernek. Sőt, ugyanezt “aktív szén” néven gyógyszerként, hasmenés ellen is fogyasztjuk.) A szén- és olajipar melléktermékeként olcsón és nagy mennyiségben állt rendelkezésre, és csodás tulajdonságokkal vértezte fel a kerekeket.

Az ipari korom a gumit erősebbé és stabilabbá teszi, javítja a tapadását, a szakítószilárdságát és vízállóságát a sokszorosára növeli, az élettartamát megháromszorozza - és mellékesen feketére festi. A mai gumiabroncsok anyagában nagyjából legalább 30 százalékot tesz ki az ipari korom, aminek a gyártása óriási iparággá vált. Az éves termelés eléri a 13 millió tonnát, ennek a 70 százaléka autógumikban köt ki, elsősorban Kínában és Indiában (ahol egyébként az elszálló árak miatt éppen krízis van kitörőfélben).