Egy átvirrasztott éjszaka után mindenki szörnyen érzi magát. Lehet, hogy nem azonnal; még az is előfordulhat, hogy a kora reggeli órákban frissnek, tettre késznek érezzük magunkat, szemben azokkal, akik éppen akkor ébredtek föl. De legkésőbb kora délutánra ez semmivé foszlik, fáradtak, ingerlékenyek, gyöngék leszünk. És akkor a külsőnkről még nem is beszéltünk.

Bármi okozza a kialvatlanságunkat, az utóhatásai erősen emlékeztetnek a másnaposságra: fejfájás, hányinger, végtagfájdalmak, általános levertség. A szervezet ez ellen csak alvással tud védekezni. Ezt pontosan tudjuk, még ha azt nem is, hogy a szervezetünknek egyáltalán mi szüksége van alvásra. Hogy mi szükségünk van evésre vagy szexre, azt már évszázadok óta tudjuk, de az alvásigény oka máig rejtély előttünk. Pedig evolúciós szempontból az alvás komoly hátrány: az életünk egyharmadát alvással töltjük, és ilyenkor sebezhetők vagyunk. Mi értelme van az alvásnak? Erre van egy prózai válasz: az, hogy

A patkányokkal végzett állatkísérletekben az ébren tartott állatok nagyjából két-három hét után pusztultak el. Hasonló kísérleteket érthető okokból nem végeztek embereken, de egy 2014-es, a Chicagói Egyetem által készített tanulmány bebizonyította, hogy már a 24 órás ébrenlét is pszichózist vagy hallucinációkat okozhat az érzékenyebbeknél, de még a strapabíróbbak mentális és fizikai egészségét is felborítja. (A folyamatos ébrenlét világrekordja valamivel több, mint 11 nap.)

Hogy az alváshiány miért olyan kiborító érzés, annak nagyjából ismerjük az okát – legalábbis a sejtszintű folyamatok egy részét. Az alvásunkat a szervezet belső órája, az úgynevezett cirkadián ritmus szabályozza, a testhőmérsékletünkkel, a hormonháztartásunkkal, a szívritmusunkkal és más fontos létfunkcióinkkal együtt. Az alvásra azért van szükség, mert ilyenkor áll helyre a szervezet vegyi egyensúlya: az anyagcsere-folyamatok alvás közben készítik föl a szervezetet az új nap megpróbáltatásaira. A szervezet a másnaposságra emlékeztető borzalmas érzéssel figyelmezteti a szervezetünket, hogy ideje ágyba bújni. Ennek több tünete is van:

• Szapora szívverés. A rossz érzés oka a szervezet kortizolegyensúlyának felborulása. A kortizol fontos hormon, ez szabályozza a vérnyomásunkat és az anyagcserénket. Az alváshiány felpörgeti a szívritmust. Ha eleget alszunk, a szívverésünk és a légzésünk lelassul, és ilyenkor az agyunkban lerakódott kortizol is távozni tud a kitágult vérereken át – de ha nem, akkor a szívverésünk gyors marad, ami ingerültebbé és nyugtalanabbá tesz.
• Ingerlékenység. A magyar kifejezés ebben az esetben nagyon találó, ugyanis alvás közben az agyunk nem kap külső ingereket – van ideje regenerálódni. Ha nem alszunk, azt a mentális képességeink is megsínylik: nem tudunk rendesen gondolkodni, és az agyi aktivitás sejtszintű folyamatokban is jelentkező megváltozása irracionális döntésekhez vezethet. A kialvatlan emberek amúgy is harapósabbak, és a szaporább szívverés – ami a stressz velejárója – azt az érzést keltheti bennük, hogy okuk is van rá, hogy azok legyenek.
• Izomfeszültség. Ha ébren vagyunk, a testünk izmai mindig megfeszülnek valamennyire. Bevett relaxációs gyakorlat azt tanácsolni valakinek, hogy heveredjen le egy ágyra, és lazítsa el az izmait – külön-külön koncentrálva minden egyes testrészére. A végén mindenki meglepődik rajta, hogy mennyi izomfeszültség volt benne a gyakorlat előtt, anélkül, hogy észrevette volna. Ha nem alszunk, az izomtónusunk feszesebb marad, de ha lefekszünk aludni, az izmainkból minden feszültség elillan. Ha nem pihenünk eleget, az túlterheli a testünket. Ez az izmokra is igaz – csakhogy mivel a mozdulataink ilyenkor extra erőfeszítést igényelnek, ez még jobban kifárasztja a szervezetet.
• Égő szemek. Ahhoz, hogy a szemünk nedvességtartalmát fenntarthassuk, be kell csuknunk. A napközbeni pislogás rövid távon benedvesíti a szemgolyónkat, de a hosszú távú hidratálást csak az alvás közben leeresztett szemhéj biztosíthatja. Ha nem alszunk, a szemünk kiszárad – ez okozza az égő érzést másnap.
• Fejfájás. Bár erről több neurológiai folyamat is tehet, némileg a szemszárazsággal is összefügg, mivel a kiszáradt szem sokkal nehezebben tud fókuszálni. Ezért a látás sokkal több erőfeszítést igényel kialvatlanul, mint kipihenten, és ez az agyunkat is megterheli.
• Sápadtság. A kialvatlan emberek maszk nélkül játszhatnák Morticia Addamst vagy Jasont a Péntek 13-ból; a horrorfilmszerű megjelenés a rossz keringésnek köszönhető. Az alvás javítja a vérkeringés minőségét, de ha az alváshiány miatt stresszesek vagyunk, azt a keringésünk is megsínyli. Alvás közben a sejtek regenerálódása is beindul, és hogy ez miért fontos, azt mindenki tudja, aki látott már csodálatos bőrregeneráló hatásról áradozó arckrémreklámot. Hát még azok, akiknek az angol beauty sleep (szépítő alvás) fogalma sem ismeretlen.

Bár az alvás látszólag csak annyiból áll, hogy mozdulatlanul, csukott szemmel fekszünk, láthatják, hogy az alvásnak komoly tudománya van – még szerencse, hogy a gyakorlásához nincs szükség harvardi diplomára. Szóval tegyenek maguknak egy szívességet, és józan paraszti egyszerűséggel aludják végig az éjszakát; a szervezet hálás lesz érte. Azt viszont megbosszulja, ha nem kapja meg a magáét.

(Health24 | LiveScience)

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!