Mitől nagy Britannia, amikor kicsi?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Súlyosan mérgezőek voltak a kozmetikumok, de ma is a bőrünkre megy a vásár?
- Limpár Imre: Időtolvajok közé kerültünk, csak Gandalf segíthet
- Annyira szórta, hogy bedöntötte az arany árát a világ leggazdagabb embere
- Freud megpróbálta megfejteni Leonardo da Vinci titkát
- A legpusztítóbb árvizek százakat öltek meg Magyarországon
Miért lenne kicsi? Teljesen logikus Nagy-Britannia elnevezése, elvégre létrehozták a világ legnagyobb gyarmatbirodalmát, 35 millió négyzetkilométerrel – sőt, bár csak formálisan, II. Erzsébet még ma is 19 millió négyzetkilométernyi terület államfője, 140 millió lakossal –, így még a XX. század elején is a britek irányítása alatt volt a világ szárazföldi területének egynegyede.
A „nagy” jelzőnek mindehhez azonban semmi köze: az egész egy harmad magyarországnyi terület miatt alakult így. Meg egy másik, kétharmad magyarországnyi miatt.
Nagy-Britannia ma Anglia, Skócia és Wales területét jelenti, pár kisebb szigettel. Tehát nem szinonimája az Egyesült Királyságnak, amely Észak-Írországgal együtt értendő.
Oké, de mitől nagy?
A görögök adták a szigetnek az első ismert nevet, ez volt Albion. (Mini Ma is tanultam valamit: az Albion jelentése fehér, és bár van, aki szerint a kontinens felől érkezők előtt feltáruló Dover fehér sziklapartja a névadó, valószínűbb, hogy a sziget attól fehér, amitől a Fekete-tenger fekete. Óperzsa hagyomány a görögökön keresztül, hogy az égtájakat színekkel azonosítják: észak a fekete, dél a vörös, kelet a zöld, nyugat a fehér.)
A teljes szigetcsoportot viszont a görögök Pretannikének nevezték, beleértve az Ír-szigetet is. A név első kézből jött, köszönhetően a Brit-szigeteket első görögként elért utazónak, az i. e. IV. századi Pütheasznak, aki valószínűleg a proto-indoeurópai gyökerekig visszavezethető, építeni/alkotni/festeni jelentésű, a sziget neveként is használt proto-kelta „Prydein” elnevezést vitte tovább, amit a mai Walesben szedhetett fel.
A rómaiaknál aztán a Britannia elnevezés a szigetcsoportról a főszigetre tevődött át – annak is a birodalom által meghódított, nagyjából a mai Angliára és Walesre korlátozódó részére.
Értem, remek. De mitől nagy?
Mindjárt oda is eljutunk. A brexit sem úgy megy, hogy kitalálják, megnépszavazzák, letárgyalják, lebonyolítják.
Szóval, már tudjuk, mitől Britannia, de valóban, ekkor még sehol sincs a nagy jelző. Hiszen mihez képest nagy? Illetve egyszer Ptolemaiosz már megemlíti megalé Brettaniát és mikra Brettaniát – „kis-Britannia” az Ír-szigetet jelentette –, de a II. századi „Nagy Matematikai Értekezésben” (az arab fordítás nyomán Almageszt néven ismert munkában) még használt kifejezés későbbi munkájában nem fordul elő.
Ühüm, akkor nem innen ered. Hanem?
Amikor Julius Ceasar meghódította Britanniát, kelta népek lakták, ahogy Nyugat-Európa és az Ibériai-félsziget jelentős részét, sőt korábban a keleti részeket is – innen a spanyol és nyugat-ukrajnai Galícia, vagy a törökországi Galata. A romanizált britonok azonban a Római Birodalom összeomlása után az ír hódítók támadásával szembesültek északnyugatról, délkeletről pedig angol, szász, jüt egyesülésből létrejött angolszászok nyomultak be.
A britonok egy része inkább a kontinensre menekült, oda, ahol a római hadsereg katonáiként már a 4. században is hoztak létre briton telepeket: Armorica-félszigetére. Armorica nem más, mint a mai Franciaország északnyugati részén fekvő Bretagne, angolul Brittany, bretonul Breizh.
A 27 ezer négyzetkilométeres új haza volt az, amelyhez képest a betelepülők az óhazát Nagy-Britanniának kezdték nevezni.
Igaz, itt a "nagy" nem feltétlenül a méretre utal, hanem inkább azt jelenti: "régi", ahogyan a Magna Hungaria is őshazát, óhazát jelentett, nem hatalmasat.
Bretagne részleges önállóságot kapott I. Klodvig frank királytól, a IX. századtól már hercegség volt, így, mivel a név élő maradt, nem tűnt el Nagy-Britannia neve sem. Bretagne és a francia korona egyesülése csak 1491-ben valósul meg I. Anna breton hercegnő és VIII. Károly házasságával , de terület végleg II. Henrik francia király uralkodásával lett Franciaország része, a XVI. század közepétől.
Jó, de ettől miért nevezi Nagy-Britannia saját magát is annak?
Jogos kérdés. Sokáig nem is nevezte, akármi is történt Bretagne-ban/Brittanyban. Már csak azért sem, mert Skócia és Anglia különálló királyság volt. Saját elnevezésként először VI. Jakabnál, Skócia királyánál merült fel, amikor 1603-ban Anglia és Írország királya is lett. Ám ez
a perszonálunió jogilag nem alapozta meg a Nagy-Britannia Egyesült Királysága elnevezést, amely hivatalossá 1707-ben lett, Anglia – a hozzá tartozó Wales – és Skócia hivatalos egyesülésével.
Ez az elnevezés módosult 1800-ban, amikor a hivatalosan perszonálunióban lévő Írország is egyesült Nagy-Britanniával. Ez az Ír Köztársaság megalakulásával csak területileg módosult, Észak-Írország maradt a szövetségben – ha nem így lenne, akkor az Egyesült Királyság helyett az országot Nagy-Britanniának hívhatnánk, és a brexit is egyszerűbb lenne.
(Borítókép: Dover fehér sziklái. Fotó: Ben Pruchnie/Getty Images)