A hadseregből való dezertálás sosem tartozott a legtanácsosabb dolgok közé a világtörténelem során, ez pedig talán hatványozottan igaz volt 1953-ban az észak-koreai seregre. Az év Júliusában ugyan a nagy nehezen összehozott tűzszünet lezárta a koreai háborút, de az amerikaiakkal szemben eléggé bizalmatlan Észak-Koreát ez sem gátolta meg abban, hogy a szovjetektől becsempészett MiG-15-ös vadászrepülőkkel hajtson végre felderítő repüléseket.

Pontosan ilyen repüléseket végzett az észak-koreai No Kum Szok is, aki éveken át adta el, hogy hithű kommunista, de valójában gyűlölte Kim Ir Szent, és szabadon akart élni az Egyesült Államokban. Az álom végül valósággá vált, a férfi pedig a dezertálása után egy csapásra gazdag is lett, de ehhez a véletlenek hihetetlenül szerencsés összjátékára volt szükség.

Az első számú kamukommunista

No Kum Szok története 1943-ban vette kezdetét, amikor az akkor még általános iskolás fiút japán nevén, Kjósi Okamuraként ismerték. Japán ekkor már négy évtizede tartotta uralma alatt Koreát, ez idő alatt pedig kényelmesen berendezkedtek: a japán vállalatok dominálták a piacot, a koreai kultúrát pedig olyannyira elnyomták, hogy a saját nyelvüket sem beszélhették. 

No apja egy japán cégnél dolgozott, és elég jól is keresett, így a fiú viszonylagos jólétben nőtt fel, az évek során pedig teljes mértékben adoptálta is a japán kultúrát. Olyannyira, hogy mikor a japánok a második világháború vége felé egyre több kamikazét vetettek be az amerikaiak ellen, 12 évesen ő maga is jelentkezett pilótának, de apja természetesen hallani sem akart erről. Ekkor értette meg, hogy Japánnak esélye sincs az Egyesült Államok ellen, ez pedig teljes pálforduláshoz vezetett nála, és a fejébe vette, hogy egyszer Amerikában fog élni.

A háború utáni, Kim Ir Szen vezette Észak-Koreában ez nem volt veszélytelen gondolat, amivel ő is pontosan tisztában volt, így hiába gyűlölte a kommunistákat, a cél érdekében látszólag a Nagy Vezér leghűbb követőjévé vált: belépett a hadseregbe, kommunista lapot alapított, hangosan üvöltötte a jelszavakat és rendszeresen vádolta azzal a társait, hogy nem elég elkötelezettek a nemzetük iránt. A színjáték be is jött neki, bekerült a légierőhöz, ahol vadászpilótának tanult, és több tucat küldetésen repült a szovjetektől kapott MiG-15–ös gépekkel a jobban felszerelt és kiképzett amerikaiak ellen.

A csodadezertőr

No eközben persze folyamatosan azon gondolkozott, hogy hogyan lécelhetne le az országból, 1953. szeptember 21-én, kevesebb mint két hónappal a tűzszünet megkötése után pedig végre eljött a tökéletes pillanat. Pilótaként pontosan tisztában volt azzal, hogy hol keresse a Szöultól nem messze található amerikai Kimpo légibázist, ezért ezt is vette célba a MiG-15–ösével, de azt ő is tudta, hogy a légvédelmi ágyúk és az ellenséges gépek miatt nincs sok esélye annak, hogy oda is fog érni.

Az észak-koreaiaktól nem nagyon kellett tartania, mert túl későn kapcsoltak ahhoz, hogy üldözőbe vegyék, de arra valószínűleg ő sem számított, hogy az amerikaiaknak sem lesz fogalma arról, hogy egy észak-koreai gép tart feléjük, pedig pontosan ez történt. Mint kiderült, a kimpói bázis radarját pont akkor kapcsolták le karbantartás miatt, mikor No felszállt, az éppen levegőben lévő amerikaiak pedig nem ismerték fel a gépet, úgyhogy

No amúgy landolás közben majdnem összeütközött egy amerikai vadászgéppel, ami vele együtt érkezett a másik irányból, de így is óriási szerencséje volt. Később kiderült, hogy ha a protokollt követte volna a leszállás során, akkor simán észreveszik és kilövik a bázisról.

A férfi végül teljesen elképesztő módon sértetlenül megúszta a dolgot, kiszállt a gépből, összetépte Kim Ir Szen képét, aztán várta a sorsát – de innentől csak még furcsábbá vált a történet.

Százezer dolláros bébi

Az észak-koreai férfi órákig várta, hogy megérkezzenek a kihallgatói, eközben pedig kólát ivott, kutyákat simogatott, és egy elejtett megjegyzésből azt is megtudta, hogy

No számára egyértelmű volt, hogy ez rengeteg pénzt jelent, azt viszont képtelen volt felfogni, hogy miért adnák neki oda, az amerikaik viszont azt hitték, eleve az Operation Moolah-nak keresztelt ajánlat miatt dezertált, így nem is vették a fáradságot, hogy elmagyarázzák.

Ezt az ajánlatot az amerikai légierő még a tűzszünet megkötése előtt tette, és százezer dollárt ajánlottak fel annak, aki leszállít nekik egy működő MiG-15–öst, ennek érdekében pedig röplapokat dobáltak le az ellenséges területek fölött, és a dél-koreai rádióban is játszottak reklámokat. No ugyanakkor elmondta, életében nem hallott még az egészről: a röplapokat nem szórták Mandzsúria fölött, ahol az észak-koreai légierő állomásozott, a déli rádiót meg nem hallgathatták. Azt is hozzátette, hogy még ha valahogy értesültek is volna a dologról, akkor se tudták volna értelmezni, sokkal több értelme lett volna munkát és lakhatást ajánlani az Egyesült Államokban.

Menet közben az is kiderült, hogy Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok akkori elnöke egyébként nem is támogatta az Operation Moolah-t, mert irtózott a gondolattól, hogy egy kommunista tolvajnak fizessen ki őrületes összegeket. Emiatt hónapokig tartó huzavona bontakozott ki az Amerikába kerülő No és a Fehér Ház intrikusai között, de a férfi végül egy befektetési alap képében megkapta a pénzét.

No Kum Szok a sztori végén le tudott telepedni az Egyesült Államokban, ahol egyetemet végzett, majd repüléstechnikai mérnökként dolgozott, míg nyugdíjba nem ment. A nevét teljesen érthető módon megváltoztatta Kenneth H. Rowe-ra, manapság pedig Floridában tengeti a nyugdíjas napjait. A MiG-15–ösét egyébként megpróbálták visszaadni Észak-Koreának, de nem jártak sikerrel, úgyhogy a mai napig Amerikában van kiállítva, egészen pontosan a Légierő Nemzeti Múzeumában lehet megnézni.

Források: Politico, PRI, Wikipédia, National Museom of the US Air Force