Egy vérből valók vagyunk - írja Kipling A dzsungel könyvében, illetve éneklik sokan egy méltán szeretett dalban. Bár azt gondolhatnánk, hogy ez valamiféle metaforikus fázis az összetartozásra, valójában a szerző nyilván a mikrokimérizmusra gondolt. A kiméra a biológiában olyan élőlény, amelynek sejtjei eltérő genetikai állományt hordoznak, a mikro pedig arra utal, hogy az élőlényben megtalálható genomok igen eltérő arányban vannak jelen, vagyis az egyikből sokkal kevesebb van.

Feltételezhetnénk, hogy a kiméra ember ritka, mint a fehér holló, de nagyon tévednénk. Ugyanis nagyon sokan kimérák vagyunk, kis mennyiségben sokan hordozunk olyan sejteket, amelyek édesanyánktól származnak - és így bennük anyánk genomja található meg. Bizonyos értelemben ezek nem is a mi sejtjeink, hanem anyánk egy része él bennünk tovább. Sőt, hogy még bizarrabb legyen a helyzet: idősebb testvéreink sejtjei is megtalálhatók bennünk, bár még kisebb mennyiségben, mint anyánkéi.

A mikrokimérizmus a terhesség alatt jön létre. Az anya és a baba vérkeringése közötti interface-t a méhlepény jelenti. Ezen belül az anya és a baba vére (elvileg) nem keveredik egymással, de a két vérkeringés között olyan vékony a határvonal, hogy ezen keresztül a tápanyagok, az oxigén, illetve a baba felől a szén-dioxid és a salakanyagok átjutnak a másik oldalra.

így csak általában jelent a placenta gátat az anyai és a magzati vérsejtek számára. Vagyis időnként mégis átjutnak, méghozzá mindkét irányba. E jelenséget már évtizedekkel ezelőtt felismerték, de biológiai funkciót mindeddig nem találtak neki. Elképzelhető, hogy nincs is, csak véletlenről van szó. Számos sejttípusról derült ki, hogy nem az illetőé, vagyis egy rokona genetikai állományát hordozza, így találtak már immunsejteket, a placentából származó sejteket, illetve számos sejttípussá differenciálódni képes őssejteket is.

Természetesen a mikrokimérizmus csak akkor jön létre, ha osztódóképes sejt jut át, amely önálló sejtvonalat indíthat el új gazdájának szervezetében. Ha már differenciált, osztódásra alkalmatlan sejt kerül át például az anyából a babába, az ott él egy ideig, de mivel nem képes leánysejteket létrehozni, hamar eltűnik.

A mikrokimérizmus akkor a legnyilvánvalóbb, ha egy eltérő nemű sejtet fedeznek fel az ember szervezetében. Egy 2012-es tanulmányban például leírják, hogy elhunyt asszonyok agyának boncolásakor számos régióban találtak Y nemi kromoszómát tartalmazó (vagyis férfi nemű) sejteket, amelyek csak a mikrokimérizmus folytán, leginkább a fiú magzatból kerülhettek oda.

Közvetlenül a terhesség után a nők 50-75 százaléka tartalmazhat magzati eredetű immunsejtvonalakat, bár ez az arány idővel csökkenhet, hiszen az anya immunrendszere idegenként azonosíthatja a magzati sejteket, és elpusztítja azokat. Vannak elméletek, amelyek szerint az autoimmun betegségek kialakulásában (amikor a védekezőrendszer a saját szöveteket támadja meg) a magzattól kapott sejteknek is szerepük lehet.

A fordított irányú, tehát az anyából a magzatba átkerülő sejtek révén létrejött mikrokimérizmus sem ritka, bár gyakorisága fele akkora. De nemcsak anyánktól származó sejteket hordozunk sokan, hanem az idősebb testvéreinktől is.

A folyamat ebben az esetben a fent leírt két lépés egymás utáni bekövetkeztét feltételezi. Vagyis az első terhesség alatt átjutnak szaporodóképes sejtek az anyába. Ott azok egészen addig fenn maradnak, míg újra terhes nem lesz, és ezután a placentán keresztül pont ezek a sejtek kerülnek át a következő magzatba. Persze ennek már egészen kicsi az esélye,

A feltételezések szerint a mikrokimérizmusnak más forrása is lehet, mint a terhesség. Kézenfekvő lehetőség a vérátömlesztés, de valószínűleg a védekezés nélküli szexuális aktus lesz az igazán érdekes. Több kutatás is sok olyan nőt talált, akiknek csak lányaik voltak (vagy nem volt gyermekük), szervezetükben mégis találtak hímnemű sejteket. A feltételezések szerint e sejtek forrása részben a bátyjuk lehet.

De az is elképzelhető, hogy a fogantatásuk után ikerterhesség alakult ki, de a fiú ikertestvérük a terhesség korai szakaszában elhalt, viszont sejtjeinek egy része átkerült a leány testvérbe. Arra nincs közvetlen bizonyíték, hogy a közösülés során a nő szervezetébe jutó ejakulátumban lévő szaporodóképes sejtek is okozhatnak mikrokimérizmust, de ennek lehetőségét kizárni sem lehet.