A szarvasagancs kétségtelenül az egyik legkülönösebb csontképződmény az állatvilágban, egyebek mellett azért is, mert az emlősök között egyetlen állatnak sincsen egyetlen olyan csontja sem, ami ilyen tempóban lenne képes növekedni. Az agancs a párosodási időszakot megelőző hónapban akár fél métert is nőhet, ami a nőstények mellett a vadászoknak is eléggé bejön. A látványnál ugyanakkor még érdekesebb, hogy ennek hátterében érdekes módon részben a rákos daganatok kialakulásáért, illetve ennek kordában tartásáért felelős gének állnak.

Az erre vonatkozó tudásunk egy 2019-es kínai kutatásra vezethető vissza, amelyben a tudósok 44 kérődző emlős genomját szekvenálták, és alapos vizsgálatnak vetették alá azokat, amelyek fején megfigyelhető valamilyen kinövés. Ilyenek például a zsiráfokon található, szőrrel borított szarvacskák, a szarvasmarhák vagy az antilopok szarvai és persze a szarvasok agancsai is. A kutatók megvizsgálták, hogy az állatokból származó élő szövetekben mely gének aktívak, néhány állatnál az embrionális fejlődés során is megkeresték az intenzívebben működő géneket.

Ebből sikerült megállapítaniuk, hogy a szarvak és az agancsok egy közös ősben fejlődhettek ki, méghozzá úgy, hogy az idegek, a csontok és a bőrszövet kialakulásáért felelős gének módosultak, és elkezdtek szerepet játszani a kinövések kialakulásában. A kutatás szerint egészen pontosan a csontfejlődésben segítő gének változása, illetve egy speciális embrionális sejt fejlődése vezetett ahhoz, hogy ezek a csontok létrejöttek. A közös ősre vonatkozó elméletet támasztja alá az is, hogy több agancs nélküli szarvasfajnál is találtak egy, a csontfejlődést segítő génben mutációt.

A hagyományos szarvasoknál nyolc olyan aktív gént találtak a kutatók, ami alapjáraton a daganatok kialakulásáért és növekedéséért felel, ami a kutatást vezető Qiang Qiu szerint arra utal, hogy az agancsok fejlődése jobban hasonlít a csontrákhoz, mint a hagyományos csontnövekedéshez. Fontos különbség ugyanakkor, hogy míg a csontráknál a tumorok kontroll nélkül növekednek, addig az agancsok növekedését keményen szabályozzák a tumorok elfojtásáért, illetve a növekedésük gátlásáért felelős gének. Kicsit leegyszerűsítve

Ennek fényében nem túl meglepő, hogy az állatok ehhez a daganatok növekedéséért felelős géneket vetnek be, az viszont már igen, hogy ilyen jól kordában tudják tartani a növekedést. A kutatás során 19 olyan gént találtak, ami a rákos növekedés elfojtásáért felel, ezek pedig nemcsak az agancsot alkotó sejtek megfelelő kialakulását garantálják, hanem azért is felelősek, hogy a test többi részén is kisebb eséllyel alakul ki rákos megbetegedés. A szarvasoknál a rendelkezésre álló állatkerti adatok alapján ötször alacsonyabb a rák esélye, mint a többi emlősnél, ami vélhetően szintén az agancsok sajátos növekedésére vezethető vissza.

Forrás: Science Mag