Sok honfitársunk odavan a csípős ételekért, hiszen nincs is jobb mint égő szájjal lehúzni egy deci pálinkát. Ennek több oka is van, de arról, hogy a csípős paprikának mi az egyetlen célja az életben (ugyanaz, mint a többi növénynek) már írtunk korábban. Most nem azt járjuk körül, hogy miért jó nekünk a csípős paprika, hanem azt, hogy miért kell kétszer szenvednünk az apró élvezetért.

Sok növény és étel a benne található kapszaicin miatt csípős. Ez a vegyület a szánkban található TRPV1-es receptorokhoz kötődik, és ha azok túl sokat kapnak belőle, pánikreakciót indítanak be: az idegrendszerünk azt hiszi, hogy égünk. Emiatt ugyanúgy figyelmeztetni akar, mint például a tenyerünk bőrén található hőreceptorok, amikor tűzbe tennénk valakiért a kezünket - ezért érezzük a kapszaicines dolgokat csípősnek és forrónak egyszerre, és ezért kezdi el magát hűteni a testünk: izzadás, takony-nyál-egybefolyás, könnyezés.

Ez nem lenne probléma, ha az elfogyasztott kapszaicin tápanyagdús vegyület lenne, amit lebont és felhasznál a szervezetünk. De sajnos nem az, így csak egy nagyon kicsi része jut el a májba lebontásra, a többi végigutazik a beleken, majd a széklettel együtt távozik a testből. Ezért van az, hogy vannak, akik hasi görcsre panaszkodnak egy tál, csípős paprikával rendesen felturbózott halászlé után. Azoknak, akiknek emésztési gondjaik vannak érdemes kerülni a kifejezetten csípős ételeket, mert a gyomorpanaszok számukra sokkal erősebbek lehetnek.

Mivel a testünk úgy érzi, hogy valami forrót evett, megpróbálja megszüntetni a probléma forrását, és emésztés közben vízzel próbálja enyhíteni a gyomrunkban tomboló lángok hőjét. Emiatt van az, hogy a nagyon csípős ételek gyakran folyékonyabb halmazállapotban távoznak a testből, mint ahogy az egy átlagos széklettől elvárható.

Viszont mielőtt a testünk megszabadul tőle, a széklet áthalad a végbélnyíláson, és itt újra átélhetjük a korábbi csípős érzést – bár ezt az élményt valószínűleg kevesebben élvezik, mint ugyanezt az Erős Pista kanalazása közben. Ez azért van, mert ez az anális terület sejtszinten meglepően hasonlít a száj belsejére, így a TRPV1 receptor itt is megtalálható bőségesen.

Persze ahogy sokak ízlelőbimbói megedződtek, és már egy halk köhintés se hagyja el szájukat egy falat szellemcsili után, úgy a testünk többi része is hozzászokik a fájdalomhoz. Ha az idegrendszerünk azt veszi észre, hogy minden nap valami tüzes-forró dolog fut át a testünkön, de még mindig élünk, akkor rájön, valószínűleg nem jelent ránk veszélyt. Így egy idő után enyhébb lesz a reakcó, aztán már alig indulnak be a fájdalomreceptorok, ha a kapszaicint érzékelik. Kutatások szerint legalább három hétig napi 2,1 gramm komolyabban csípős paprika elfogyasztására van ahhoz szükség, hogy utána teljes lelki békében ülhessen az ember a wc-re.