Néha hevesek a havas szavak
Az előző mondatban három azonos szerkezetű ellentétpár szerepel, még ha talán ez nem is tűnt fel elsőre mindenkinek. Kezdjük a végéről, és haladjunk visszafelé!
Szemantikai csattanó is lesz, ígérem.
Hideget és meleget. Tiszta sor, ez a legegyszerűbb. Azt jelenti, hogy mindent és mindennek az ellenkezőjét. Ilyet is, olyat is. Mindenfélét, amit csak el lehet képzelni. Egészen a szélsőségesen ellentétes végletekig. Ha kapunk hideget-meleget, akkor kapunk elismerést és kemény bírálatot is.
Nem eszik olyan forrón
Bár csábító megfejtés volna, a hetet-havat kifejezésünk valójában nem a „heti” és „havi” szavainkból ered, tehát nem valamiféle fokozásra utal, hanem szintúgy ellentétpár. Eredeti alakja ugyanis a hevet-havat volt, ahol is a „hevet” a hévből, tehát a hevületből jön, a havat pedig a hóból. Nyarat is beszélünk tehát, meg telet is, amikor hetet-havat összehordunk. Vagyis zagyválunk, önmagunkat is cáfoló módon, értelmetlenül, összevissza.
Ideális esetben persze mindezt csak hébe-hóba tesszük.
BIZTOS, HOGY IGAZ EZ AZ IMÉNTI MONDAT?
Nem könnyű a válasz. Régen nem lett volna igaz, mára viszont azzá lett. A hébe-hóba fordulat ugyanis az előző két példánkkal tökéletesen egyező sémából ered. Hévben és hóban is, tehát minden körülmények között – eredetileg ezt jelentette. Ám az idők során radikális jelentésváltozáson ment át, hiszen ma pontosan az ellenkezőjét jelenti annak, amit szó szerint állít. Ő tehát a kakukktojás a listánkban. A mindigből itt ritkán lett.
De hogyan történt ez?
Nem kis részben annak köszönhetően, hogy az anyanyelvi beszélők manapság már nem képesek külön jelentést adni a „hébe” alaknak, mert nem ismerik fel benne a hé(v) tövet. Így a hébe-hóba forma egy afféle hóbortos, halandzsaszerű ikerszónak tűnik csupán, mint amilyen a limlom, a csigabiga, a gizgaz vagy a cicamica. Jelentéstanilag pedig a néha-néha, olykor-olykor szinonimája immár.
Talán éppen e kötőjeles tükörszerkezet hangulata tükrözte át a hébe-hóba kortárs értelmét is az eredeti teljes fordítottjára, melyben az is segíthetett, hogy a „ritkán” jelentésű szavaink (mint az említett néha-néha és olykor-olykor) igen hasonló szerkezetűek.
(Borítókép: Shutterstock)