Erősen revolverezték egymást az amerikai elnökjelöltek a választási kampányban. Akár a hőskorban a cowboyok, akik durva posztó nadrágban (farmerben), azt védő külső bőrnadrágban, a kengyelbe való belépést segítő hegyes orrú csizmában, és sarkantyúban feszítettek. Szájukban csutora, esetleg gyufaszál, western kalapjuk alól szigorúan méregetik az ellenfelet. Kezük a hatlövetűn. Clint Eastwood így mutatta nekünk.

Az amerikai történelem, a nemzeti identitás alapvető figurái, kulturális ikonok ők. A Vadnyugat állandó szereplői.

Vadnyugatnak az Egyesült Államok hatalmas középső füves síkságát, a Prérit, és a délnyugati határvidék Texastól Kaliforniáig húzódó kietlen tájakkal szegélyezett világát nevezik. Gyéren lakott terület volt, indiánokkal és milliónyi bölénnyel.

A függetlenségi háborút követő 1783. évi béke után a keleti partvidék 13 egyesült volt gyarmata folyamatosan terjeszkedett nyugat felé. Sokáig a Mississippi folyó volt a határ. Aztán 1803-ban fillérekért (mai árfolyamon 300 millió dollárért) megvették Bonaparte Napóleontól a nyugatabbra is elterülő Louisiana-t, amely nem azonos a mai Louisiana állammal. Annál sokkal nagyobb, 15 államot érintő, 2 millió négyzetkilométeres térség volt. A Préri jó részét lefedte.

Aranyláz kellett, hogy elinduljanak

Az amerikai kormány azonban hiába próbált ingyen földekkel telepeseket csalogatni, a veszélyekkel teli vidékre csak kevesen merészkedtek. Egészen addig így volt ez, amíg 1848-ban aranyat nem találtak Kaliforniában. Az államot épp abban az évben foglalták el Mexikótól, ezzel az USA kiért a Csendes-óceánhoz és birtokba vette a partokat.

Tömegek indultak útnak Kaliforniába szerencsét próbálni, és megalapozták a Vadnyugat erőszakos, öntörvényű hírét. Csak kevesek lettek gazdagok, ha találtak is aranyat, azt rendszerint rögtön elverték italra, nőkre, szerencsejátékra. Mindennaposak voltak a lövöldözések, a gyilkosságok, legtöbben nem érték meg az öregkort.

De az igazi lehetőség nem is az aranyban, hanem szerszámok, ruhák eladásában, és különféle szolgáltatásokban volt. A Trump-család vagyonát például

Az aranykort azonban a vasút megjelenése hozta csak el. Véget ért a polgárháború, és elkezdődtek a nagy építkezések. Vasútépítő munkások és telepesek tízezrei érkeztek a Nagy Síkságra az 1860-as évek második felétől. Új foglalkozási ág tűnt fel Texasban: a marhahajtó, a cowboy. Ők a szilajon tartott vágóállatokat vonattal akarták eljuttatni az északabbi ipari városok fogyasztóihoz. Ehhez viszont el kellett hajtani csordákat a legközelebbi vasútig, vagy akár rögtön a legközelebbi vásárra.

Munkaeszköz volt a hatlövetű

Ezer meg ezer állatot tereltek sok száz mérföldön keresztül, szép időben, hóviharban, ha kellett folyón átúsztatva. Miközben meg is kellett védeniük a csordát a mindenre elszánt marhatolvajoktól, ezért nem ártott jól kezelni a forgópisztolyt.

Ezek a család nélküli, foglalkozásukra büszke, rideg férfiak csakis különleges szívóssággal voltak képesek egyben tartani a sok száz állatot. Életükben többnyire egyetlen egy „nagy hajtásra” szerződtek. Bérüket pedig általában egyutcás városok saloon-jaiban költötték el. Közben kalandjaikról meséltek, kialakítva a cowboyokat övező romantikus, hősies mítoszt.

Hamar vége szakadt

Aztán mindennek hirtelen vége szakadt az 1880-as években. Feltörték a végtelen Prérit, egyre kevesebb ingyen használható közlegelő maradt. A farmer-gazdaságok, szögesdrót-kerítések, és az egyre sűrűbb vasúthálózatok pedig hamarosan feleslegessé tették munkájukat.

Alig húsz évig tündököltek, a cowboyok mégis az amerikai folklór kitörölhetetlen alakjai lettek. Jó ismerjük, ahogy a film végén győzedelmeskedve, de  egyedül poroszkálnak a lenyugvó nap felé.