Végignézve az őszi erdőn felvetődik egy fogós kérdés: miért hullajtja le a leveleit a fák egy része, és miért vannak örökzöldek? Egymás mellett élnek, de amíg a lombhullatók drámaian változnak évről évre, addig a fenyők unott nyugalommal, egykedvűen állnak télen, nyáron.

Tudósok sem tudják egyértelműen, miért van így, mindenesetre az egyik legerősebb magyarázat szerint a tél és a hideg miatt kopaszodnak meg meg a fák.

Ha maradnának a levelek, akkor a fagy szétrepesztené a sejtek falait. Az örökzöldek viszont gyantával vonják be tüskéiket, nem fagynak el, ezért nincs szükségük levélcserére.

Jó stratégia, nem véletlen, hogy a nyitvatermő örökzöldek már 460 millió éve megjelentek, míg a zárvatermő lombosok legfeljebb 120 millió éve.

Jó az örökzöld, de a lomb sem rossz

A trópusokon nincs hideg és fagy, ezért minden növény örökzöld. Ez érthető, de mi van az északi tájakkal? Ott is csak fenyőfélék élnek. Kutatók úgy gondolják, hogy egyszerűen nem éri meg lehullatni a leveleket, majd újra növeszteni, mert annyira rövid az ideális tenyészidőszak, hogy több energiát emésztene fel a lombnövesztés, mint amennyit a fotoszintézis ad.

A lombhullató fák leveleinek csak egyetlen idényben kell megtéríteniük a lombkoronába befektetett energiát. Ezzel szemben az örökzöld tűlevelűek több időszakot is kiszolgálnak.

A zárvatermők és lombhullatók ugyanakkor mégiscsak a legsikeresebb növénycsoport a Földön. Valószínűleg ez volt az egyik legjobb alkalmazkodási módszer az éghajlatváltozásokhoz, jégkorszakokhoz, felmelegedésekhez.

Hull az elsárgult levél. Miért is pontosan?

Egyik teória szerint a nagy felületű levelek folyamatosan párologtatnak, az ehhez szükséges vizet a gyökérzet veszi fel a talajból. A fagy miatt télen ez csak korlátozottan lehetséges, ezért a fáknak meg kell szabadulniuk a párologtató felülettől, különben kiszáradnának.

Felmerült az is, hogy a rovarok ette, és fotoszintézis-anyagcsere melléktermékekkel teli levelektől, mint káros anyagoktól szabadulnak meg a fák.

Talán a legmeggyőzőbb érv, hogy ha nem hullana le a lombozat, akkor télen a levelekre rakódó hó súlya alatt eltörnének az ágak. Egy fenyő ága sokkal rugalmasabb, mint mondjuk egy tölgyé. A kúp alakú örökzöldekről, a tüske alakú levelekről könnyen lecsúszik a hóréteg, ha kell, lehajlik az ág, és ledobja a havat.

De a legnagyobb stresszre még így sem készítette fel az evolúció az örökzöldeket. Amikor az ember égősorral, szaloncukrokkal, díszgömbökkel „díszíti” fel a fenyőfát, akkor két hét múlva ő is lehullajtja leveleit. Bosszúból viszont úgy szétszórja a tüskéket, hogy évek múlva is könnyedén beleléphetünk, és elgondolkodhatunk, mennyivel bölcsebb a természet. 

(Borítókép: Őszi erdő Németországban. Fotó: Patrick Pleul / picture alliance / Getty Images)