A történelem legpusztítóbb világjárványa, az 1347-ben kitört pestis nem a patkánybolhákkal indult halálosztó útjára, ahogy legtöbben tudtuk, hanem az első, emberek által tudatosan alkalmazott „biológiai fegyvereként”. Két évvel korábban ugyanis a krími tatárok fosztogatni kezdték a fekete-tengeri félsziget genovai kereskedőkolóniáit. Kaffa (a mai Feodoszija) városa már a megadás szélén állt, amikor a tatárok között váratlanul felütötte fejét a fekete halál.

Az ostromló sereg azonnal szedelőzködni kezdett, ám mielőtt tatárosan távoztak volna, katapulttal átlőttek pár halottat a védők falai mögé. Napokkal később a genovaiaknál is halottak százai hevertek szerteszét kelésekkel a testükön, mire ők is gyorsan csomagolni kezdtek és visszahajóztak Európába. A következmények ismertek: öt év alatt Európa lakosságának harmadát, egyes kutatók szerint felét elvitte a fekete halál.

A szentélet és jámborság mit sem ért

Az érthetetlen, semmiből lesújtó csapás gyökeresen megváltoztatta az emberek gondolkodását. Addig minden tudást az egyház hordozott, tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt, a földi élet a túlvilágról szólt, és ami nem volt benne a Bibliában, az nem s létezett. Erre föl Itáliában és Franciaországban majdnem a teljes papság meghalt, még azok is, akik a legszentebb, legjámborabb, legbuzgóbb életet élték.

hiába hirdették magukról, hogy ők közvetítenek Isten és az egyszerű emberek között. Az egyházba vetett hit ezzel az eseménnyel megtört, végéhez ért a majd' ezer évig elhúzódó középkor.

Pajzán történetek születettek a karanténban

Nem véletlen, hogy éppen a pestis idején íródott, Firenzéből menekülő hét nő és három férfi történeteiről szóló Dekameron, Giovanni Boccaccio 100 novellából álló gyűjteménye. Benne számos, addig elképzelhetetlen pajzán történettel. Boccaccio barátja volt a nála csak pár évvel idősebb Petrarca, akik pedig ekkoriban írt először latin helyett az addig profánnak számító, köznapi olasz nyelven verseket. Kettejüket tekintjük a humanizmus úttörőinek.

Az élet érdekessé vált

Az új kulturális, szellemi, világnézeti irányzat lényege körülbelül úgy foglalható össze, hogy mindennek mértéke az ember. ami igencsak nagy fordulat volt a korábbi kizárólagos istenközpontúsághoz képest. Az ember már nem bűnösként született a Földre, hanem önálló, egyedi entitásként, akinek igenis számít a mindennapi élet szépsége. És már nem a Biblia és a papság volt a tudás kizárólag forrása. Itáliai kereskedők tömegével hozták Bizánc felől a megőrzött ókori klasszikus tudást, az Ember és a Természet szeretetét, a megismerés iránti vágyat.

Mindez egy új korstílusba virágzott ki, az „újjászületést” jelentő reneszánszban. Ez pedig a XVIII. századi felvilágosodásba, ami pedig, többek között, a francia polgári forradalomba.

Mi kimaradtunk, késtünk is 500 évet

Volt még egy jelentős következménye (a sok közül) a nagy pestis járványnak. Az elnéptelenedett földeken nem volt ki vessen-arasson.

A földesurak magasabb bérrel próbálták magukhoz csábítani őket, nem lehetett már erővel visszatartani őket.

Pontos adatokat nem tudunk, de Magyarországot jóval kevésbé érintette a pestisjárvány, mint a dél-, és nyugat-európai országokat. Régészeti leletek alapján és feltételezések szerint ott főleg az A vércsoporthoz tartozók haltak meg a fertőzésben. Nálunk viszont zömmel B vércsoportú lakosság élt, ami nagyobb ellenállást biztosított.

De leginkább azért maradtunk ki az egészből, mert ritkásan éltünk, kevés városunk volt, elkerültek minket a nagyobb kereskedelmi utak, és persze nem volt tengeri kikötőnk. Talán ezért kellett kereken 500 évet várni (1848), hogy felszabadítsuk a jobbágyokat.