500 éve, 1520. november 28-án első európaiként pillantotta meg a Csendes-óceánt Ferdinand Magellán portugál hajós, miután megtalálta Dél-Amerika alsó csücskén az azóta róla elnevezett szorost, és áthajózott rajta.

Valójában Vasco Núñez de Balboa 1513-ban Panama keskeny földszorosáról már megpillantotta az akkor még Déli-tengernek hívott ismeretlen óceánt. Azokban az években tudták már, hogy Kolumbusz nem Indiában járt. Azt is tudták, hogy vagy északon, vagy délen kell keresniük egy átjárót, hogy áthajózhassanak Amerikán túlra.

Nem, nem azért, hogy bebizonyítsák, hogy a Föld gömbölyű. Ezt már akkor is tudták, vagyis inkább erősen gyanították. A fő cél az volt, hogy elérjék „Indiákat”, a fűszerek hazáját. A bomlóban lévő feudalizmusban nőtt a jólét, ezzel pedig a fűszerek iránti kereslet. Borsot, szerecsendiót szegfűszeget, mirhát, tömjént, fahéjat bármekkora mennyiségben el lehetett adni Európában. Ahogy gyöngyöt, selymet, drágaköveket is.

Olyan szerepet játszottak ezek az árucikkek, mint napjainkban az olaj. Kis súlyuk és kis kiterjedésük miatt könnyű volt szállítani őket, és busásan lehetett keresni rajtuk. Annak ellenére is, hogy mire Európába kerültek, addigra tucatnyi kereskedő kezén futottak át, akik mind rátették a hasznukat. Erős érdeke volt tehát a hajózó európai hatalmaknak, hogy önerőből találják meg a mesés keleti árucikkek forrását. 

A végső csapást az addig keresztény Konstantinápoly 1453-as eleste adta, az oszmánok gyakorlatilag elvágták Európát az arab szállítási útvonalaktól.

Magellán expedíciója is fűszerekért indult. A cél a feltételezett déli átjáró megkeresése és nem meglepő módon az indonéz szigetvilágban fekvő Fűszer-szigetek (a mai Maluku-szigetek) elérése volt. A helyet arab kereskedők már régóta látogatták, híre eljutott a portugál Magellánhoz is.

Alaposan tanulmányozta a korabeli térképeket és csillagászatot, majd támogatásért fordult Mánuel portugál királyhoz, aki nem szponzorálta az utazást.

Ennyire bolondok lettek volna a portugálok?

Nem feltétlenül. Elsőként kezdték keresni az Indiába vezető kerülő utat, már a XV. század első felében. És meg is találták elég hamar: Bartolomeu Dias 1488-ban megkerülte Afrikát, majd Vasco da Gama, Dias útvonalát követve, 1497-ben meg is érkezett oda. Nem volt érdekes számukra mindenféle bizonytalan kimenetelű fantazmagória.

Nem volt egy őrült spanyol

Ahogy Kolumbusz, Magellán is fogta magát, és a spanyol királyi család szolgálatába szegődött, akik az ő is tervét is támogatták, azzal a kitétellel, hogy ha elérik a Fűszer-szigeteket, akkor az onnantól a spanyol korona részévé válik. Magellánt megeskették, honosították, és 1519. szeptember 20-án öt karavellával kihajóztak a Guadalquivir folyó (Sevilla ennek partján fekszik, kicsit feljebb a folyón) torkolatából. 

Majdnem mindenre felkészültek

Az ismeretlen távolságok miatt viszontagságos útra készültek. Ötvennyolc ágyút, rengeteg vas- és kőgolyólövedéket, nagy mennyiségű ólmot lövedékek öntéséhez, több ezer zsák lisztet, hüvelyest, háromezer kilogramm füstölt húst, sok száz hordó édesvizet és bort vittek magukkal. És pár élő tehenet is friss tejhez.

A legnagyobb problémát azonban a folyamatos lázadások, a tisztek közötti klikkharcok okozták. Magellán már a közeli Kanári-szigeteknél kénytelen volt bezárni egyik engedetlen kapitányát. Akkoriban Portugália és Spanyolország komoly riválisok voltak. Hiába volt ő a főparancsnok, a spanyol tisztek egy része mindvégig bizalmatlan volt a portugál származású Magellánnal.

Nevet adott a Tűzföldnek 

1520 őszén elérték a Tűzföldet, amelyet Magellán nevezett el a parton látott távoli tüzek láttán, és találkozott is a spanyolokhoz képest óriás termetű bennszülöttekkel, akiket pedig patagónoknak keresztelt el. Hetekig bolyongtak a szigetek közötti szorosokban, hogy megtalálják az átjárót. Az egyik lázadó hajó (San Antonio) megelégelte ezt, és visszafordult, mondván, az élelmiszer épp elég a visszaútra Spanyolországba. A szökevények hazajutottak, és elérték, hogy Magellánt árulással vádolják meg. A hatóságok őt és családját megfosztották évjáradékuktól, aminek következtében felesége és gyerekei hamarosan meg is haltak.

Nevet adott a szorosnak 

Egy erősen összeszűkült (később róla elnevezett) csatornában öt napig haladtak Magellánék, mire 1520. november 28-án kijutottak a nyílt vízre. Az idő heteken keresztül megfelelő volt, a viharos hetek után ezért hálásan nevezte át „Csendessé” (Mare Pacificum) a nagy nehezen megtalált Déli-tengert. A felfedező akkor még nem tudhatta, hogy a Csendes-óceán nem kifejezetten nyugodt, és a jó időt feltehetően az 1518–1520 közötti El Niño jelenség okozta. 

Ugyanis csak nemrég óta ismerjük (és még távolról sem alaposan) ezt az Egyenlítőhöz közelebbi szélességeken 3–7 évenként felbukkanó jelenséget. Az El Niño az éghajlat belső természetes ciklusának talán legmarkánsabb, jelentős időjárási szélsőségeket okozó megnyilvánulása.  

Megtérített egy szultánt

Az öt hajó közül csak három érte el a Fűszer-szigeteket. Nem gondolták volna, hogy további 110 nap kell ehhez. De Magellán már nem ért célt. Előtte megálltak ugyanis a Fülöp-szigetek egyikén, Siargao szigetén, ahol a főparancsnoknak sikerült annyira a helyi szultán bizalmába férkőznie, hogy engedte, hogy megtérítse őt Magellán. Cserébe a felfedező botor módon felajánlotta segítségét egy helyi csetepatéhoz. Ez lett a veszte. Habár teljes páncélzatban harcolt, egy bennszülött bambuszdárda és egy bennszülött balta halálosan megsebesítette őt. 

A legkisebbnek sikerült csak fűszert hoznia

Egyetlen hajó érkezett csak vissza Spanyolországba, az öt közül a legkisebb (Victoria), tizennyolc megviselt matrózzal a fedélzetén. Igaz, rogyásig megtöltve fűszerekkel. Így a vállalkozás anyagilag kifizetődő volt.  

Magellán kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a Föld körbehajózható, a tengerek összeérnek, azaz létezik világtenger. Az is kiderült, hogy a Föld felületének nagy részét óceán borítja. Annyira precízen vezették a hajónaplót, hogy amikor visszaértek Spanyolországba, naptáruk pontosan egy nap eltérést mutatott az otthoniakhoz képest.

Azaz szükség van egy dátumvonalra is. Ezzel pedig felmutatta a végső bizonyítékot, hogy a Föld gömbölyű.

Bár a laposföld-hívőket ez nem hatja meg különösebben ma sem. 

(Borítókép: Magellán portréja. Fotó: Photo 12 / Universal Images Group / Getty Images)