A koronavírus-világjárvány kellős közepén szinte már nem is emlékszünk arra, hogy harminc éve éppen AIDS-pánik nyomasztotta az emberiséget. Most, hogy (a koronavírusnak hála) mára mindnyájan epidemiológussá és járványügyi szakemberré avanzsáltunk, nem árt újra felidéznünk ezt a máig gyógyíthatatlan és máig köztünk élő halálos fertőző betegséget.

Az AIDS betűszó, jelentése: Acquired Immune Deficiency Syndrome, azaz szerzett immunhiányos tünetegyüttes. A vírus, ami okozza, pedig a HIV (humán immundeficiencia-vírus). A fertőzött immunrendszere általában 9-11 év alatt fokozatosan leépül, utat nyitva más fertőzéseknek, tumoroknak, tüdőgyulladásnak, és sokféle más betegségnek, amelyek a legyengült beteg halálához vezethetnek.

A legtöbb tudós szerint a HIV Fekete-Afrikában alakult ki a XX. század első felében, és a 1980-as évekre elérte Európát és Észak-Amerikát. 1981. december 1-jén nyilvánította önálló betegségnek a WHO, ettől fogva ez a nap az AIDS világnapja.

Volt némi vita

Azonnal kutatások indultak annak kiderítésére, mi okozhatja ezt az alattomos kórt. Már két évre rá, 1983-ban azonosította a vírust Luc Antoine Montagnier francia virológus, majd eredményeit AIDS-kutatók elé tárta az Egyesült Államokban. Robert Gallo amerikai biokémikus következő év áprilisára újabb bizonyítékokat gyűjtött a vírus mivoltáról, majd ő is ünnepélyesen bejelentette, hogy felfedezte az AIDS kórokozóját, és szabadalmat szerzett a HIV-tesztre.

A neves francia Pasteur Intézet megtámadta a szabadalmat, és évekig tartó huzavona kezdődött az elsőségről, amely 1987-ben zárult le, megegyezéssel. A tudományos közösség Luc Antoine Montagnier elsőségét fogadta el. A francia tudós 2008-ban, Françoise Barré-Sinoussival és Harald zur Hausennel megosztva, el is nyerte az orvostudományi Nobel-díjat az AIDS kórokozójának felfedezéséért.

Bátran fogjunk kezet, de ne közösködjünk a fogkefén

Habár évtizedek óta ismerjük, rengeteg tévhit, pontatlan információ kering a HIV-ről és a betegség terjedéséről.

Először is a vírus természeténél fogva direkt nyálkahártya-érintkezéssel, vérrel, ondóval, hüvelyváladékkal fertőzhet. A tünetek átlagosan 5 évvel később jelentkeznek, ez alatt az évek alatt pedig a fertőzöttek továbbadhatják a vírust.

De nem a buszon, trolin, metrón. Bátran kezet foghatunk HIV-pozitív felebarátunkkal, együtt úszhatunk vele a medencében, és ne ijedjünk meg, ha netán köhög, tüsszög. A vírus ugyanis a szabad levegőn pár perc alatt elpusztul. Érdekes, hogy bár vér útján is terjed, a szúnyogok mégsem terjesztik a kórt. Gondoljuk azért meg a közös fogkefe- vagy borotvahasználatot, az esetleges vérzések rizikót hordoznak.

Stigmát jelent ma is

A HIV-fertőzéshez kapcsolódó, máig legerősebb stigma onnan ered, hogy kezdetben intravénás kábítószer-fogyasztók és a homoszexuálisok körében terjedt el nagyobb számban az USA-ban. Később kiderült, hogy heteroszexuálisok szintén nagy számban fertőzöttek lettek.

Fekete-Afrikában a lakosság több mint egyharmada fertőzött, Lesothóban 40 százalék, Szváziföldön 39, Botswanában 38 százalék ez az arány. Egyes kaukázusi csoportok viszont legfeljebb csak hírből hallottak erről a kórról, mivel veleszületett védettségük van a fertőzéssel szemben.

Magyarországon mindenesetre felülreprezentáltak a homo- és biszexuálisok a regisztrált HIV-fertőzöttek között. Legfrissebb adatok szerint a 4136 pozitív több mint fele (2387) esik ebbe a rizikócsoportba.

Máig nem készült el a vakcina

Az 1980-as és '90-es években alig álltak rendelkezésre gyógyszerek a fertőzés és az AIDS-betegség kezelésére. A halálozási aránya igen magas volt. Mára már számtalan engedélyezett vírusszámcsökkentő készítmény került forgalomba, amelyekkel enyhíthetőek a tünetek, lassítható a betegség előrehaladása, elkerülhetők a szövődmények, és akár tartós tünetmentesség és jó életminőség is elérhető. Az AIDS-hez köthető halálozás 80 százalékkal csökkent.

Egy diagnosztizált HIV-pozitív fiatal felnőtt akár 20-50 évig is élhet tünetmentesen. Egyelőre azonban még várni kell azokra a gyógyszerekre és gyógymó­dokra, amelyek megölik az összes vírust, és végleges gyógyulást hoznak a fertőzötteknek.

Tarolt a művészek között 

Az AIDS egy csapásra véget vetett az 1960-as és '70-es évek önfeledt szabad szerelmi mámorának, és elhozta a felelősségteljes szexuális érintkezések körültekintő korát.

Egy híres HIV-pozitív, Charlie Sheen amerikai színész (ismert lehet a Szakasz és a Tőzsdecápák című filmekből, vagy a Két pasi – meg egy kicsi című sorozatból, de a neve összeforrt a Tökös ötös, Nagy durranás, vagy a Zöldfülű címűekkel is). A kicsapongásairól, kábítószer- és szexfüggőségéről is nevezetes világfi emellett hepatitis-C vírussal is megfertőződött, de nem esett kétségbe, a Hepatitis C-ről először azt hitte, hogy az egy vitamin.

Ha AIDS, akkor a legtöbben Freddie Mercuryt vágjuk rá először. A zseniális énekes frontember az 1980-as évek második felében fertőződött meg, és sokévnyi küszködés után 1991. november 23-án tudatta a világgal, hogy AIDS-ben szenved. Másnap elhunyt tüdőgyulladásban.

Horror egy betegség

Az első klasszikus horrorfilm, Alfred Hitchcock 1960-as Psycho című filmjének főszereplője, Anthony Perkins, a pszichésen zavarodott Norman Bates vérfagyasztóan eszelős figuráját alakította. 1986-ban diagnosztizálták nála az AIDS-et, 1992. szeptember 12-én hunyt el. Felesége kilenc évvel élte túl, majd éppen arra a repülőgépre szállt fel, amelyik a 2001. szeptember 11-i terrortámadások során a World Trade Center északi tornyába csapódott.

Se nem tudományos, se nem fantasztikus

Igazán meglepő a listán Isaac Asimov neve. A science-fiction atyja szintén 1992-ben halt meg AIDS-ben. Özvegye azonban, félve a betegséget övező előítéletektől, csak tíz évvel később hozta ezt nyilvánosságra. A világhírű író bypassműtétekor kapott vérátömlesztéssel fertőződött meg egy kórházban, és a szövődményeként fellépő szív- és veseelégtelenségben halt meg.

Megihlette a filmvilágot is

A generációk világát átrendező AIDS megihlette az írókat, zenészeket és filmkészítőket. Fő motivumként legtöbbször a fertőzöttek stigmatizálása jelenik meg, ahogyan az 1993-as Philadelphia – Az érinthetetlen című filmben is. Bruce Springsteen filmbéli dala akár ma is készülhetett volna, annyira erősen rímel a koronavírusos jelenre.