Régóta tart már, időről időre azonban megugrik az Európába tartó bevándorlók száma a Közel-Keletről. 1992-ben, majd 2006-ban is volt egy-egy csúcsév. A legutóbbi, 2013-tól kibontakozott tömeges elvándorlás azonban minden korábbit felülmúlt: néhány év alatt legalább 5 millió ember érkezett valamelyik mediterrán ország partjaihoz, menedéket kérve a jobb élet reményében. Legtöbben a polgárháború sújtotta Szíriából érkeztek. 

Ekkor hangzott el a nevezetes mondat Bernie Sanders vermonti szenátor (Joe Biden, megválasztott amerikai elnök demokrata párton belüli kihívója) szájából:

A klímaváltozás és a terrorizmus erősödése között direkt kapcsolat van.

Sanders most újra megerősítette korábbi kijelentését, miszerint a klímaváltozást tartja a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatnak. Korábban, még elnökként, Barack Obama is kijelentette, hogy a klímaváltozás szerepet játszott az ISIS és a vele egyívású nigériai Boko Haram terrorszervezetek felemelkedésben.

A kérdés csak az: használhatjuk-e a klímamenekült kifejezést a menekültáradat és a megerősödött terrorizmus magyarázataként? Tényleg az emberi eredetű szén-dioxid és a globális felmelegedés miatt váltak élhetetlenné ezek a térségek, és okoztak katasztrofális népmozgásokat?

Nem igazán termékeny a Termékeny Félhold

Szíria a civilizáció bölcsőjének, az egykoron termékeny félholdnak nevezett közel-keleti térség legnagyobb országa. Errefelé kezdtek először búzát termeszteni őseink, itt alakultak ki az első állandó települések is. Éghajlata azonban fokozatosan szárazabbá vált a bibliai idők óta. Mára félszáraz (semi-arid) területnek, ezért ökológiailag nagyon sebezhető területnek számít.

Szíriában évszázadok óta egymást követik a nedvesebb és szárazabb periódusok. Nemritkán 5–7 évig elhúzódó időszakok váltják egymást. 2006-ban egy szokásosnál erősebb szárazság vette kezdetét, s amint utólag kiderült, tökéletes katalizátora lett egy polgárháború kitörésének.

Száz éve, amióta a helyi meteorológiai mérések elkezdődtek, a mostani volt a legsúlyosabb szárazság ezen a vidéken. Becslések szerint a földek hatvan százalékát érintette a vízhiány, másfél millió szír farmer (a földművesek háromnegyede) és pásztor hagyta el egyre terméketlenebb földjét, és vándorolt a szír nagyvárosokba munkát keresni. Ráadásul már korábban szép számmal érkeztek Irakból, Palesztinából különböző konfliktusok elől menekülők. Csak Irakból 1,2 milliónyian telepedtek le a külvárosokban. Nyolc év alatt ötven százalékkal nőtt a nagyvárosi lakosság, 20 százalékuk menekült volt.

A fejlett Nyugat tehet róla. Vagy nem 

2011 tavaszán a földjeiket elhagyók kormányellenes tüntetésekbe kezdtek Daraában. Az elégedetlenkedőket az Aszad-rezsim leverte, mire más városokban is tüntetések kezdődtek. Az utcára vonulók különösen fogékonyak voltak a radikális iszlámra, nem véletlen, hogy Szíria az ISIS egyik legfontosabb befolyási övezete.

Bashar Al-Assad elnök vagy pár ISIS-vezető szerint igen, és a szén-dioxidot eregető Nyugat tehet mindenről. Szakértők többsége ellenben állítja, hogy nem egészen így van.

Nem is sejtették, hogy fenntartható módon élnek

Egészen a közelmúltig Szíria területének több mint felét füves sztyeppe takarta. Ezen az Irakba, Jordániába és Szaúd-Arábiába is átnyúló, óriási összefüggő területen évszázadok óta nomád beduin törzsek legeltették állataikat. Szezonálisan vándoroltak egyik helyről a másikra, figyelembe véve a sztyeppe mérsékelt regenerálódási képességét a félszáraz éghajlaton. Ma ezt úgy mondanánk, hogy fenntartható módon éltek.

Majd jött a „zöld” forradalom

Bashar Al-Assad apja, Háfez el-Aszad azonban szovjet mintára önellátásra törő mezőgazdasági programot hirdetett 1958-ban. Államosította a sztyeppés területeket. Véget ért a beduin törzsek hagyományos élete, a pásztorokat befektetők fizették és ösztönözték minél intenzívebb legeltetésre. A mérsékelt megújuló képességű füves puszták hamar leromlottak. Az ország keleti részében, az Eufráteszhez közeli vidékeken pedig nagy vízigényű termények, búza és gyapot termesztésébe kezdtek.

Ez volt Szíria „zöld forradalma”, amely

Az intenzív öntözés, az elvárt magas terméshozamok, a mindig is rapszodikus csapadékmennyiség miatt egyre több kutat fúrtak. A 2006-ban kezdődő erős szárazság kimerítette a forrásokat. Pontosabban olyan mélyről lehetett csak felhozni a vizet, amit a szivattyúk már alig bírtak. A gabonatermés visszaesett, az élelmiszerárak az egekbe szöktek, ráadásul az Aszad-kormány drasztikusan csökkentette az üzemanyag és az élelmiszerek támogatását is.

Kevés a víz, de nem azért

A világ vízhiánnyal leginkább fenyegetett 33 országa közül 14 a Közel-Keleten és Észak-Afrikában található. A növekvő vízhiány egyik legfontosabb oka (az ész nélküli öntözés mellett) a népesség gyors növekedése. Paradox módon éppen a fenntarthatatlan mezőgazdasági „zöld forradalom” következményeként

Ehhez jöttek még a környező országokból a menekültek. A megnövekedett népesség eltartását olyan nagy léptékű, pazarló módszerekkel biztosították, melyek rohamos ütemben el is pusztítják az emberi létezés természeti alapjait.

Az adott, korlátozott vízmennyiség ma már nem elegendő. Amíg az őshonos sztyeppe minden további nélkül elviselte a szárazságokat, az elmúlt évtizedek intenzív művelése és a túllegeltetés miatt a termőtalaj is degradálódott, erodálódott, elindítva egy elsivatagosodási folyamatot.

Mérvadó kutatók szerint az alapvetően elhibázott agrárpolitika, a kiszipolyozott ökológiai rendszer miatti vízhiány és az összeomlott mezőgazdaság volt az egyik lényeges oka a polgárháború kitörésének és a menekültkrízisnek.

Nem maradt tétlen a vezető

Az emiatt hirtelen felduzzadó városi népesség a világon bárhol feszültséget okozna. Aszad elnök mindezeket még meg is fejelte azzal, hogy 2006-ban rekordmennyiségű gabonát (1,5 millió tonna) adott el a világpiacon, csak mert éppen akkor jó áron vették. Egy év múlva vetőmaghiány volt Szíriában, és az addig búzaexportőr ország kénytelen volt évekig gabonát importálni.

A harmadik lényeges ok éppen ez: a kormány képtelen volt kezelni a robbanásközeli helyzetet. Az elégedetlenséget agresszíven leverte, konstruktív megoldásokkal nem tudott előállni, változtatni nem tudott. A káosz és harag állandósult, amely ideális terep egy terrorszervezetnek (ISIS), hogy tagokat toborozzon.

De mi van az ember okozta globális felmelegedéssel?

1902 óta mérik a csapadék mennyiségét Szíriában, és az adatsor azt mutatja, hogy a térség egyre szárazodik. A felmelegedés is valamivel nagyobb a globális földi átlagnál (1-1,2 fok 1902 óta). Az amerikai NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) kutatóintézet azt állítja, hogy jórészt az ember és a szén-dioxid áll amögött, hogy Szíria és az egykori termékeny félhold területeit egyre gyakrabban sújtja szárazság. Mindezt jórészt modellszámításokra alapozzák, és arra, hogy önmagában természetes okokkal nem lehet magyarázni a folyamatot. Mások óvatosabban úgy fogalmaznak, hogy nem kizárt, hogy az ember is hozzájárulhat a szárazságok gyakoribbá és erősebbé válásához.

Mi elől menekülnek a klímamenekültek? 

Általános vélemény, hogy a klímaváltozás csak egy tényező a sok közül, és nem is a legfontosabb. Egy menekülthullám közvetlen kiváltó okai inkább keresendők politikai, gazdasági tényezők között,

Ha egy eleve sérülékeny ökológiai rendszert rossz politikával tovább gyengítünk, akkor egy amúgy kezelhető szárazság is robbanást tud előidézni. „Már maga a kérdés is rossz, hogy a klímaváltozás lehet-e az egyik legnagyobb biztonsági fenyegetés” – válaszolt Bernie Sanders elnökjelöltnek az amerikai kormánynak és hadseregnek is tanulmányokat készítő amerikai kutatóközpont, a Center for Climate and Security két tudósa. 

Az éghajlatváltozás legfeljebb egy újabb rizikófaktor egy eleve törékeny, (politikailag, gazdaságilag és természeti környezetében is) instabil térségben. Úgy is mondhatnánk, egy újabb csepp a már rég megtelt pohárban. Könnyen megtörténhet bármikor, hogy pont ez lesz az utolsó csepp.