A történelem egyik legsokoldalúbb alkotmányozója minden bizonnyal a derék amerikai alapító atya, Benjamin Franklin volt. Nemcsak a 13 amerikai brit gyarmat függetlenségét kimondó Függetlenségi Nyilatkozat megírásában vette ki aktívan részét (1776), hanem a világ legrégebbi, máig hatályos alkotmányának (Constitution of the United States of America, 1787) születésében is.  

Mielőtt alkotmányozásra adta volna fejét, élete első felében inkább a természettudományoknak hódolt. Feltalálta a bifokális lencsét, egy kandallónál több meleget adni képes kályhatípust (Franklin-kályha), üvegharangokból, pálcákból, csövekből felépített üvegharmonikát (amit megnedvesített ujjal kellett megszólaltatni).

Szerette az áramokat

Szelés körű figyelmét nem kerülte el az a probléma sem, hogy az Amerikába tartó (kelet felől érkező) hajók sokszor hátrafelé úsznak jó szélben is. Kikérdezett erről több tapasztalt hajóst, az információk birtokában pedig rátalált egy erős, Mexikói-öböl felől érkező, az Atlanti-óceán irányába tartó tengeráramlásra, amelyet

Különösen feldelejezte az elektromosság világa. Sok kísérletezés után arra a gondolatra jutott, hogy valamiféle esszencia folyása okozza az elektromos jelenségeket. Tőle származik a pozitív és negatív töltés elnevezés, és a töltésmegmaradás törvénye. És ha már belevetette magát ebbe a különös világba, egy füst alatt feltalálta a villámhárítót is.

Csúcshatásban és kisülésben gondolkodott

Akkoriban még nem volt teljesen világos, hogy a villám valójában micsoda, honnan ered rettentő ereje.Többen gyanakodtak az elektromos kisülésre. De ezt igazolni is kellett. Franklin a papírsárkányokra esküdött (mások hosszú, felállított vasrudakkal próbálkoztak), több alakalommal eregette fel kísérleti eszközeit viharos napokon, mire 1752-ben sikerült szikrákat előidéznie.

Észrevette, hogy a hegyes végűek csendesen vezetik le a kisülést, és kitalálta, hogy ha az épületek tetejére vasrudat állítunk, a végét pedig levezetjük a földbe, az installáció megvédheti az épületeket a villámcsapás okozta tűztől.

Földelésnek, elméletben, adják magukat a házak tetején és sarkain lefutó

ám akkoriban ezek még nem terjedtek el széles körben. Ma pedig kifejezetten más célokra használják. 

Robespierre közbelép

Nem volt azonban zavartalan a diadalmenet, több vita is borzolta a kedélyeket a találmány körül.

Az egyház például azzal érvelt bevezetése ellen, hogy Isten haragjának kifejezését semmilyen módon nem szabad korlátozni. Istenkáromlás vádjával Franciaországban még bíróság elé is állítottak egy polgárt, amiért villámhárítót szerelt házára. 

A vádlott védőügyvédje Robespierre francia ügyvéd, jakobinus politikus, későbbi forradalmár volt, aki kétévnyi pereskedés után azzal nyert, hogy ravasz módon a villámhárítót szélkakasnak minősítette. Háztetőre szerelt fémes szerkezet használata pedig akkor még örökletes jognak számított.

Gömbölyű lett a csúcshatás 

Kérdéses volt még a vasrúd végének formája is: hegyes legyen, vagy lekerekített?

A töltések sűrűsége ott nagyobb, ezért jobban vonzza az égi elektromosságot, vágnánk rá ma is magabiztosan. Ez lenne a fizikaórákon tanított nevezetes csúcshatás. 

Megnyugtató válaszra egészen 2000 júniusáig kellett várnia az emberiségnek. Kutatók precíz kísérletek sorával arra a felismerésre jutottak, hogy a legömbölyített formájú villámhárító bizony valamivel hatékonyabb, mint a hegyes végű.

Szívügye volt a mentálhigiéné is

A polihisztor alkotmányozó természetesen gondot fordított az ember testi-lelki egészségével kapcsolatos felfedezésekre is. 1781-ben – már az Egyesült Államok franciaországi nagyköveteként – a szellentés mibenlétéről is írt egy értekezést.

Egyik írásában korai házasságot, ennek hiányában idősebb hölgyek társaságát ajánlotta férfitársainak. A rizsporos parókák korában igencsak őrültnek látszó ötlettől vezérelve, lépcsőn fel-le futással tartotta karban erőnlétét, és rendszeres szokása volt az anyaszült meztelenül üldögélés házának ablaka előtt, miközben nézte az arra elhaladó gyalogosokat.

Persze csóválhatjuk a fejünket, hogy tehet ilyesféléket egy alkotmányozó atya. Ám akkoriban az efféle holisztikusan szerteágazó, élénk intellektuális nyitottság egyáltalán nem számított kirívónak. Felvilágosult körökben semmiképp.

Tökösség is kell 

Thomas Jefferson, a Függetlenségi Nyilatkozat és az USA alkotmánya egyik fő megfogalmazójának (majd az Egyesült Államok harmadik elnöke) belefért, hogy kitartóan udvaroljon egyik barátja feleségének, és az is, hogy több gyermeke szülessen egy Sarah Hemings nevű rabszolgájától. Igaz, ő legalább, mielőtt a Fehér Házba költözött, szégyenlősségéről, belesült udvarlásairól, motyogó szerelmi vallomásairól volt közismert.

Aztán ő is belejött az alkotmányozásba.