Sosem gondoltuk volna, hogy egy üveg pezsgő depressziót okozhat
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Nem mindennapi börtönkosztot kapott Bonaparte Napóleon 1815-ben száműzött excsászár Szent Ilona szigetén. Egy 2015-ben árverésre bocsátott korabeli dokumentum szerint ő és kísérete naponta 22 kiló marha- vagy borjúhúst, 30 kiló kenyeret 22 kiló bárány- és sertéshúst, egy egész disznót, pulykákat, kacsákat, gyöngytyúkokat, tucat galambot, 42 darab tojást, 15 üveg tejet és más apróságokat kapott.
Na és több mint 50 üveg bort, ezen felül almabort, sört és más alkoholos italokat.
Az egész Európát meghódító (a földközi-tengeri Elba szigetéről korábban megszökő) hadvezértől annyira tartottak európai uralkodói, hogy nem elégedtek meg azzal, hogy egy távoli magányos szigetet szemelnek ki börtönéül a déli féltekén, több mint ezer kilométerre az angolai és namíbiai partoktól. Megpróbáltatásait azzal is növelték, hogy
naponta csak egyetlen üveg pezsgőt (champagne-t) kaphatott.
Tudták, hogy ez a sovány járandóság nagy szenvedést okoz a francia császárnak.
Közismert volt már akkoriban is, hogy Napóleon minden hadjárata előtt meglátogatta a barátját, Jean-Rémy Moët-t, a neves pezsgőkereskedőt, hogy feltöltse készleteit és elegendő pezsgőszállítmánnyal indulhasson csatába. Állítólag Waterlooba, 1815 júniusában, nem vitt magával pezsgőt, meg is lett az eredménye.
Champagne-t iszom, amikor győzelmem ünnepelem, és champagne-t iszom vigasztalásul, amikor veszítek.
– szól a neki tulajdonított mondás.
Minden idők egyik legnagyobb tábornoka soha nem hagyta el Szent Ilona szigetét, 1821-ben halt meg gyomorrákban, esetleg – egyes történészek szerint – lassan adagolt arzénmérgezésben. De minden forrás szerint depressziósan.
Churchill már fiatalon keményen edzett
Winston Churchill brit miniszterelnök napjait egy whiskyvel kezdte, ezután tartotta a szintet, így tudott csak teljes erőbedobással dolgozni. Mivel élete és mindennapjai alaposan dokumentáltak, jól tudhatjuk, hogy az igazi szenvedélye nem a whisky, hanem a pezsgő volt.
David Lough életrajzkutató 2015-ben megjelent könyve (No More Champagne. Churchill and His Money) bemutatja egy normál italrendelését 1908-ból.
Ebben az évben vette el Clementine-t, akivel élete végéig házasok voltak. Ekkor még nem az általunk ismert szivarozó ravasz Brit Buldog adta le rendelését. Bár a szivart már ekkor is kedvelte, miután fiatal éveiben Kubában járt, ahol tisztnövendékként nem csak a helyi gerilla harcmodort tanulmányozta.
Felkészült minden esetre
Az ifjú titán nemcsak sok tucat portóit, más vörös- és fehérbort, 72 üveg whiskyt, vermutot, brandyt, meglepően elenyésző mennyiségű, mindössze 4 üveg gint szerzett be, hanem 108 teljes és 84 félüvegnyi 1895-ös évjáratú, valamint 48 félüveges, 1900-as évjáratú Pol Roger pezsgőt is.
Ekkoriban még nem sokkal van túl sikeres újságírói évein. Tudósított a második búr háborúról, a pakisztáni–afgán határról, a szudáni háború frontvonalából. Volt fedezete a színes italkavalkádra, az újságok ugyanis versengtek a cikkeiért. Sokak szerint ő volt minden idők egyik legjobban fizetett haditudósítója.
Kemény évek jöttek
Később azonban szó szerint adósságba itta magát. Amikor hitelezői 1926-ban behajtással fenyegetőztek, Churchill a következő instrukciókkal látta el Clementine-t: „Pezsgőt ne vegyél. Rendkívüli utasítás híján csak fehér- és vörösbor vagy whisky-szóda legyen feltálalva az ebédhez vagy a vacsorához. (...) A szivarok számát napi négyre kell csökkenteni.”
Érdekes, hogy éppen a pezsgőről mondott le. Pedig meglehetősen finnyás volt e téren: kipróbálta Napóleon kedvencét, a Moët et Chandont is, és a Pommeryt, de ő a Pol Roger mellett tette le poharát. Odette Pol Roger pedig minden születésnapjára küldött neki egy láda pezsgőt.
Miniszterelnökként a náci Németország elleni háborúban mondta:
Ne felejtsék, uraim! Nemcsak Franciaországért harcolunk, hanem Champagne-ért is!
Champagne megmenekült. Amikor 1965-ban meghalt, a Pol Roger pezsgőház fekete szegéllyel ellátott címkével szállította palackjait az Egyesült Királyságba. Madame Pol Rogert pedig meghívták a Szent Pál-székesegyházban tartott temetésre.
Annak ellenére, hogy a nehéz években a pezsgőket húzta ki először a színes listáról, a cég 1984-ben piacra dobta a Sir Winston Churchillről elnevezett cuvée-jét.