Világhírű italfajták neve körül számos vita lezajlott már a történelemben. Hogy csak a pezsgő és champagne név körüli hercehurcát említsük: senki nem említheti champagne néven a pezsgőt, ha nem éppen a Reims környéki tartományból származik. Még az első világháborút lezáró 274. „pezsgőparagrafusban” (Champagnenparagraph) is előírták, hogy a győztes országokra utaló termékek nevét csak abban az esetben lehet használni, ha azok ténylegesen is az adott régióból származnak. A konyakot és a pezsgőt csak akkor forgalmazhatták Cognac, illetve Champagne néven, ha azok ténylegesen Franciaországból származtak.

A vodka egyszerű italnak tűnik. Neve szó szerint vizecskét jelent, jó esetben tiszta, készülhet gabonából, krumpliból vagy bármely keményítőtartalmú alapanyagból. Története szorosan kapcsolódik az orosz és lengyel szeszfőzés világával. Mai formájában azonban csak a XIX. század során, az alkoholfinomító oszlopok megjelenésével, majd elterjedésével született meg ez az italfajta. 

Itt be is lehetne fejezni a tömény krónikát, ha nem ütött volna ki a „baráti” szocialista táborban a vodkavita. Jogi köntösbe burkolva libbent föl a nagy kérdés:

1978-at írunk, ezek az évek számítottak a szocialista világ csúcskorszakának, amikor még úgy tűnt, hogy prosperáló működőképes rendszer ez. Kívülről idilli kapcsolat volt a Béketáborban, mikor is a két fél között szinte a semmiből robbant ki az alapvető vita: a Lengyel Népköztársaság állami szeszipari monopóliumának képviselői egyszer csak kijelentették, hogy a vodkát nem máshol, mint Lengyelország területén találták föl, megelőzve az oroszokat. Azaz csak ők használhatják a vodka szót.

Kibújt a szög a zsákból

Azonnal felfeslett a Béketábor ponyvaszövete a szovjeteknél: az ügy a legfelsőbb szintre, a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának (SZKP KP) Politikai Irodájához került. Az oroszok mindent megtettek, hogy bebizonyítsák saját vodkájuk eredetiségét.

Munkába lendült a Szovjet Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, majd a Szovjet Élelmiszer-ipari Minisztérium Össz-szövetségi Szeszipari Tudományos Kutatóintézete, de mind a két kutatási projekt kudarcot vallott. A szovjet vezetés erre megbízta a jó nevű híres tudóst, Viljam Pohlebkint, aki megkérdőjelezhetetlen tényekkel állt elő: az egykori Rusz területén már 1478-ban bevezették a vodkamonopóliumot, az első vodkareceptúrák pedig már az 1300-as évek végén elkészültek Moszkvában, megelőzve a lengyeleket pár évtizeddel.

Ezek után kizárólagosan az orosz vodka élvezte a jogot a reklámszöveg használatára: „Only Vodka from Russia is genuine Russian Vodka!”

Nincs köze a periódusos rendszerhez

A nehezen alátámasztható orosz mítosz szerint a periódusos rendszer névadó-alkotójának, Mengyelejevnek köszönhető a klasszikus orosz vodka receptje és 40 százalékos ereje is. Mindezt arra alapozzák, hogy a zseniális tudós az alkohol vizes oldatairól írta doktori disszertációját. A szentpétervári vodkamúzeumban olvasható dokumentum szerint Mengyelejev 38 fokos vodkát javasolt. 

A valóságban Mengyelejev disszertációja 70 százalékos és annál is erősebb etanol–víz oldatok sűrűségével foglalkozott, és egyetlen munkája sem érinti a vodkát. A 40 százalékos orosz vodkáról először egy 1698-as cári rendeletben esett szó.

A lengyelek is ott vannak a szeren

A lengyelek azonban nem csüggednek. Ők az ízesített változatokban erősítenek. Cytrynówka (citromos), Wiśniówka (meggyes).  De az ízesítés nélküli, szagtalan vodkákban is jók (Wyborowa, Czysta Żołądkowa stb.) A körömlakklemosó szagot jól ismerjük. Ahogy jól tudjuk, minél jobb minőségű a vodka, annál inkább szagtalan.

Aztán ott van még a Żubrówka vodkakülönlegesség is. Eredete a XVI. századig vezethető vissza, a XVIII. századra pedig már a lengyel nemesség kedvelt italává vált. Jellegzetessége egy fűféléhez (Hierochloe odorata) kötődik, amely a lengyel-fehérorosz határ mentén fekvő Bielowieza Nemzeti Park tisztásain nő, és a vadon élő, majdnem kihalt európai bölény kedvenc csemegéje. Címkéjén is ez a ritka bölényfajta (żubr) látható. Minden üveg Żubrówka tartalmaz egy szál gyógyfüvet, amely kellemes ízt, illatot és enyhe zöldes árnyalatot ad az italnak.