Észak-Korea országnévvel az egyik leggyakrabban szervesült szó: az éhezés. Amióta létezik a bezárkózó abszurd rendőrállam, gyakorlatilag azóta folyamatos az élelmiszerhiány. A hidegháborús évtizedek „szocialista” béketáborában, ahová az ország is tartozott, ezt nem verték nagydobra. A Szovjetunió felbomlása és táborbontás után, az 1990-es évektől kezdve azonban egyre több hír érkezett az országban tomboló elképesztő nyomorról.

Elmaradtak a külső élelmiszer-szállítmányok, és már a kommunista istenként imádott országalapító, Kim Ir Szen 1994-es halálakor is százezrek haltak éhen, főleg vidéken. Csak romlott a helyzet az őt követő Kim Dzsongil alatt, aki úgy gondolta, jó ötlet előremenekülni, és minden erőforrást az atomfegyver megszerzésének alárendelni. Az eredmény páratlan:

Az ENSZ élelmezési szervezetének becslése szerint a 24 milliós országban 10 millióan alultápláltak. A nagy vezetőt nem nagyon érdekelte, hogy apja nyomába sem ér, és teljesen elveszítette népszerűségét.

Füveket, gyökereket ettek

Csak keveseknek sikerült kiszökniük a hermetikusan lezárt határokon, ők mind bizarr állapotokról számoltak be. Ami élelem megterem, azt is elkobozzák. A padlássöprés következtében a falvakban a nyomor leírhatatlan, az éhínség miatt a szülők sokszor egyszerűen kidobják gyermekeiket. Árvák és fiatalok tömegei kóvályognak országszerte, többségük lopásból próbálja fenntartani magát, legtöbbjük idővel belehal az éhezésbe és a betegségekbe.

Egybehangzóan állítják azt is, hogy sokszor februártól júniusig füvet és gyökereket voltak kénytelenek enni.

Felmerül a kérdés: milyen fűről lehet szó? Pázsitfűről?

Vagy feltehetjük úgy is a kérdést, amit a gyerekektől oly sokszor hallunk: miért éheznek a lakatlan szigetekre vetődött, vagy a pusztába veszett emberek, amikor ott az a sok-sok fű?

Van két apróság

Elvileg ehetünk pázsitfüvet (Poaceae), ugyanis tízezer fajtájuk egyike sem mérgező. Táplálékforrásként azonban hagynak maguk után pár apró kívánnivalót.

Az egyik, sajnálatos módon, hogy az emberi gyomor nehezen emészti meg a nyers füveket. Főleg a cellulózzal nem tud megbirkózni, mivel a lebontásához szükséges enzimeink hiányoznak. Nem véletlenül alakult ki a növényevőknél, például a teheneknél a speciális négykamrás gyomor. És nem véletlenül kérődznek: azaz előemésztik és újra rágják az egyszer már lenyelt szívós rostokat. 

Az a szomorú helyzet, hogy ha füvet ennénk,

De ha ettől még dacosan el is tekintünk, akad itt egy másik gond is: rágcsálásával hamar elkoptatnánk fogainkat. A fű sok szilícium-dioxidot tartalmaz, ami végső soron egyfajta csiszolóanyag, úgy működik, mint a smirgli. Amúgy a földkéreg leggyakoribb ásványa, és kvarcként is ismert, a közönséges homok egyik fő alkotórésze. A növényevők úgy alkalmazkodtak a kéretlen csiszolóporhoz, hogy velünk ellentétben fogazatuk folyamatosan nő, és gyorsan pótolják a lekopott fogfelületeket.

Salátát, rukkolát, sóskát, spenótot azonban eszünk nyersen is. Nemcsak azért, mert jobb az ízük, mint mondjuk az angol gyepnek, hanem mert nincs bennük annyi emészthetetlen cellulóz. 

Ami igazán meglepő, hogy legfontosabb táplálékforrásaink,

Igaz, a búzának, árpának vagy a rizsnek nem a szárát, levelét, hanem a magját hasznosítjuk. 

A jelek a föld alá mutatnak

Több jel mutat arra, hogy Észak-Korea újra nagy éhínség küszöbén áll. Az egyik ilyen, hogy Kim Dzsongun, a dinasztiaalapító Kim Ir Szen diktátor unokája lefújta a szokásos látványos tömegrendezvényeket, mert szerinte rossz szellemben folynak az előkészületek és nem megfelelő a szervezés színvonala.

Valójában élelemhiány állhatott a szokatlan intézkedés mögött. Korábban a kormányzat gondoskodott a diktátornak előadott nagyszabású bemutatókon szereplő gyereksereg élelmezéséről. A hatalom közölte a szülőkkel: oldják meg maguk az étkezést. Csakhogy maguknak a szülőknek sem elegendő

Valószínűleg csak a szokásos helyzet állt elő: megint kiürültek a központi raktárak.

Ha bármi kicsi haszna is lenne a fűevésnek, akkor minden bizonnyal már rég ontaná magából a központi propaganda az Észak-Koreában is bőséggel tenyésző zöld pázsitok áldásos hatását.

Rossz jel az is, hogy váratlanul a krumplira irányította célkeresztjét a Kedves Vezető és kommunista marketing gépezete, hogy a szívek húrjain keresztül, énekszóval hirdesse a tápláló földi gumóféleség paradicsomi tulajdonságait. 

(Borítókép:  Kim Dzsongil édesapjával, Kim Ir Szennel. Fotó: Noboru Hashimoto / Sygma / Getty Images)