Akár feszül, akár csüng (némiképp az életkor és a testedzési szokások függvényében), nehéz belátni, hogy mire is jó. Van-e funkciója? Hát evolúciós haszna? Minden emlős hím egyedének van? Ideje rendet tenni végre!

A történet legegyszerűbb része, hogy miként is került oda egyáltalán. Azt ugyanis pontosan tudjuk. Az emberi embriók a hatodik-hetedik hétig teljesen azonosan fejlődnek, függetlenül az egyedek későbbi nemétől. Igen, kezdetben mindannyian transzneműek vagyunk. De úgy is mondhatjuk akár, hogy

Aztán a kilencedik hét környékére az Y-kromoszóma már annyira belelendül a tesztoszteron termeltetésébe, hogy külön utakat vesz a sejtek és az agy fejlődése, így természetesen a nemi szerveké is. Ám a magzati bimbók ekkor morfológiailag már készen vannak, a fiúk esetében még azelőtt tehát, hogy a tényleges funkciójuk kialakulhatott volna.

A didit add ide!

Ha ilyen egyszerű volna az egész, akkor minden emlősnél lenne mellbimbó a hímeken. De nincsen. Általában persze van (sőt, némely hím denevérnek még emlőmirigye is), de azért akadnak figyelemre méltó kivételek.

• A hím egereknek, patkányoknak nincsen, náluk még az anyaméhben visszafejlődik, pontosabban: pár nap alatt felszívódik – hormonális ellenhatások következtében. Ők is egy kaptafára készülnek az elején, de az első vázlathoz jár varázsradír is.
• A csődörökön sincs mellbimbó. A teljes igazsághoz tudni kell, hogy a kancáknak a lágytájékon van, vagyis kábé ott, ahol a tehénnek a tőgye. Márpedig a ménes hím tagjain arrafelé egészen más található. (Ennél többet már tényleg nem tudunk segíteni.)
• Mivel az erszényesek (kenguruk, oposszumok, koalák stb.) mellbimbója az erszényen belül van, a hímeknek értelemszerűen nincsen olyanja.
• És végül: a kacsacsőrű emlős hímjein sem találunk mellbimbót. Ám amilyen cseles egy fajta az, a nőstényein sem. Náluk különösebb átmenet nélkül folyik ki a szoptatómirigyekből az anyatej a mama szőrére, onnan nyalogatják le a picik.

Koherens káosz ez

Jó nagy a zűrzavar tehát, hol van, hol nincs. Pedig csak a kérdésfeltevés rossz. Mert tudományosan nézve

Elfér? El. Fáj? Nem. Zavar? Nem.

Sőt, kutatások szerint a férfiak bő fele számolt be a szexuális izgalom fokozódásáról, amikor a szóban forgó tereptárggyal babráltak. Persze csábító megfejtés volna, hogy akkor azért van ott ama pöttypár, mert olykor kellemes érzés cirógatni, s pláne: cirógattatni. De az evolúció nem így működik. A miért? kérdés ott minden esetben hogyan?-ként értendő, s nem a mi célból? szinonimája.

A válasz így viszont már jóval egyszerűbb. Hogyan nem tűnt el? Úgy, hogy e bimbók semmiben sem gátolták annyira a férfiakat fajunk történetében, hogy eltűnjenek – ezért hát maradtak. Sem létfontosságú funkció, sem adaptív előny nem volt szükséges a fennmaradásukhoz. Ennyiben a farokcsonthoz hasonlatosak, amely pedig egy seholnincs egyensúlyozó szervünket fixálja le, egyfajta atavizmusként.

S ha már atavizmusok, a férfi mellbimbóból akár kettőnél több is lehet (polythelia). De az már tényleg egy másik mese...