Kevés megosztóbb honvéd tábornok tűnt fel az 1848-49-es magyar szabadságharcban, mint a lengyel gróf, Dembinszky Henrik. Talán csak Görgei Artúr volt ilyen, de az ő tetteit kissé más okokból vitatták.

Dembinszky többek között arról nevezetes, hogy háromszor nevezték ki főparancsnoknak, háromszor váltották le a szabadságharc alatt, és életében egyetlen nyertes csatát sem vezetett. Azzal is élénk figyelmet váltott ki, hogy fel akarta robbantani az átadásra váró Lánchidat.

De ne meneteljünk ennyire előre! Már csak azért sem, mert egy róla elnevezett utcában lakom.

Sajátos taktikájával, döntéseivel, meglátásaival hamar kitűnt kortársai közül. Miután elvégezte a bécsi hadmérnöki akadémiát, nem sokat vacillált, azonnal beállt a katonai géniusz, Bonaparte Napóleon seregébe, és a császár oldalán 1812-ben megtámadta Oroszországot. Lépése érthető, hiszen Lengyelországot már régebb óta fenyegette a cár, 1795-ig háromszor osztották föl Poroszországgal és Ausztriával közösen.

A szmolenszki csatában meg is sebesült, amiért 1813-ban 

és ősszel már a Napóleon elleni koalícióban vitézkedett a császár vereségével végződő, népek csatája néven is ismert lipcsei csatában.

Az 1830-as lengyel felkelésben hajtotta végre első hőstettét, amikor sikeresen vonult vissza Varsóba az oroszok elől. Karrierje innentől az égbe szökött. Kinevezték Varsó kormányzójának és a lengyel hadsereg főparancsnokának. Ám amikor remek taktikának tartotta Varsót is feladni, rövid úton leváltották.

Legközelebb az 1848-as forradalmi időkben tűnik fel, és elérte Kossuthnál, hogy kinevezze a magyar fősereg parancsnokának. Nem véletlen, hogy annyi lengyel tábornok fordult meg a magyar szabadságharcban, Kossuthnak mindig is komoly gondot okozott egy rátermett fővezér hiánya.

Innentől felgyorsulnak az események.

• 1849 januárjában, hiányos helyismerete miatt, kicsúsztak a kezéből az osztrákok. A februári kápolnai csatát pedig, ha kicsivel is, de Windisch-Grätz nyerte. Az ezt követő sikeres mezőkövesdi ütközet után nem használta ki a helyzeti előnyt, hanem

• Ekkor jött Görgei Artúr és Klapka György, akik alkalmatlannak minősítették a tisztségére, márciusban azonnali távozását követelték, és saját hatáskörükben egyszerűen le is váltották a sereg éléről.

De Dembinszkyt nem olyan fából faragták.

A szintén lengyel Bem apó sikereit felhasználva újra elérte Kossuthnál, hogy kinevezze főparancsnoknak. Most éppen Felső-Magyarország védelme volt a feladata. Mivel a sikeres haditervről némileg más elképzelése volt, mint tábornoktársainak,

és mégis ragaszkodott pozíciójához, jó pár hét csúszást okozva ezzel.

Nem tudni, mi szállhatta meg Kossuthot, valószínűleg Mészáros Lázár főparancsnok lemondása, de 1849 júliusában megint kinevezte főparancsnoknak a lengyel stratégát, aki az ellenséget is meglepő taktikai manővert húzott:

Annak ellenére, hogy jó esélyeink voltak a Haynau vezette császári erőkkel szemben. Újra leváltották, most Bem apó vette át a marsallbotot.

Ne, Henrik, ne!

A többszörös fővezér végigvédekezte a szabadságharcot. Egyik emlékezetes haditervében is éppen visszavonulót fújt. A frissen elkészült Lánchidat többször fel akarták robbantani az osztrákok. Clark Ádámnak különféle műszaki trükkökkel, elárasztott lánckamrákkal, összetört szivattyúkkal sikerült csak megakadályoznia a teljes rombolást. Amikor 1849 tavaszán, csak hogy borsot törjön az ellen orra alá, Dembinszky tábornok is a pályaelemek felégetését tartotta a legjobb haditervnek, Clarknak személyesen kellett lebeszélnie az akcióról.

A híres stratéga szerencsére megint visszavonult. Nevét és emlékét több utca is őrzi.