Ha két hangya találkozik, csak egy pillanatra állnak meg, feromonmolekuláikkal azonosítják egymást, majd sietősen mennek tovább a dolgukra. Ám ha két hangyacsapat fut össze, akkor biztosan csetepatéba keverednek, és hatalmas öldöklést csapnak. A hangyák ugyanis a darazsak leszármazottai, ezért alaptermészetüknél fogva agresszívek. 

Minderről Bakos Ádám, az első hazai hangyatenyésztő és hangyafarmer tájékoztatott minket, akinek háza ajtajában egy hangyacsapdát helyezett el gondosan. Meglepődésünkre csak annyit mondott, hogy imádja ezt az állatfajt, de nem szeretné, ha a két legelterjedtebb hazai faj, a fekete hangya (Lasius niger) és a gyephangya, másik nevén a járdahangya (Tetramorium sp.) tanyát üssön a lakásban. Nála a kémcsövekben és az átlátszó műanyag, több emeletes hangyavárakban, a formikáriumokban van a helyük, ahol akár egész nap figyelhetjük szorgoskodásukat.

Az első, ami felötlik bennünk, egy rácsodálkozó kérdés: mit lehet kedvelni a hangyákban? 

Tizenhatezer hangyafajt tartanak számon, Magyarországon százhuszonhatféle él.

Nálunk Kaszi, a hangya volt a saját bejáratú szuperhős. Amerre csak járt, igazságot osztott, huncutkodott, és ahol tudott, segített a bajbajutottakon. 

Életünkben legalább egyszer biztosan foglalkozunk velük behatóbban is. Bizonyára mindnyájunknak megvan az óvodáskori emlék, amikor a jó, kedves fekete hangyát megvédtük a gonosz vöröshangyáktól, akik bántani akarták a kisebbeket. A vöröshangya ráadásul csíp is, pontosabban savaz, méghozzá, meglepő módon, hangyasavval (a képlete a középiskolás kémia tananyag része, mégsem tudná senki pontosan felidézni az összetételét). És emlékszünk a fákon szigorú menetoszlopban felfelé siető tölgyfahangyákra is, akik főleg a Kárpát-medence lakói, és részei a békés hangyafajok ötszázaléknyi toleráns, nem háborúzó elit alakulatának. 

Nemrég bontottak csak zászlót a hangyások

2016-ig nyúlik vissza a magyar hangyász szubkultúra története. Bakos Ádám akkor látott egy „Hogyan alapítsunk hangyafarmot a lakásunkban?” című kanadai videót, és akkor, ott helyben eldöntötte, ő lesz a hangyatartás hazai pionírja. Alámerült a bolyok világába, és rájött, szinte alig tudunk valamit ezekről az államalkotó, dolgos rovarokról. Megírt ezért egy hiányzó szakkönyvet, videocsatornát  és webshopot indított, és ma már több mint tízezren követik, ahogy a szárnyas királynők petét raknak vagy gondosan összegyűjtik a szemetet a formukárium egyik sarkába, vagy ahogy buzgón mászkálnak az emeletek között. És ahogy meghökkentően tökéletes államot építenek ki.  

Pont ez fogta meg őt, és ez vívja ki a legtöbb hangyás hobbista bámulatát is. A hangyaállamok sok hasonlóságot mutatnak az emberi társadalmakkal, és szociális szempontból is sokat lehet tanulni tőlük: precíz munkamegosztás, hatásos kommunikáció és tökéletes együttműködés. A mesék vagány hősei individualisták, egyedül keverednek kalandokba. A boly tagjai azonban nem egyéniségek. Legfeljebb a steril nőstényeket (dolgozók), termékeny hímeket (here) és a szárnyas királynőt lehet megkülönböztetni. Esetleg a kasztokat, a kicsi termetű lárvagondozókat vagy a nagyra nőtt anyagmozgatókat, akik egyben táplálékraktárként is funkcionálnak. 

Sokkal többen vannak, mint mi

Egyes mürmekológusok (hangyakutatók) a kolóniát élő szuperszervezetnek tekintik. Szerintük maga az önálló egységként (entitásként) működő boly az élőlény. A hangyák pedig úgy működnek együtt benne, mint a sejtjeink. Annyira sikeres faj, hogy ha az összes hangya tömegét megmérnénk, a szárazföldi állatok súlyának kb. 15-25 százalékát tennék ki. És ebben nincsenek benne az akár hat méter magas várakat építő termeszhangyák, ugyanis ők, nevük ellenére, nem hangyák, hanem a csótányok rokonai. 

Ha beszippantana ez a békés passzió, akkor először a „beleszeretős” fajokkal kezdjünk. Például fekete vagy járdahangyával, vagy maggyűjtőfélékkel, ne a vicces levélvágó hangyával, amely a magas páratartalmat szereti. Megoldható persze a trópusi klíma egy panellakásban is, ám könnyen elszaporodhatnak a penészgombák. 

Kapunk kémcsőben egy királynőt (ha megtermékenyítették, leveti szárnyait), és pár dolgozót, beszerzünk egy emeletes, átlátszó falú, résbiztos formikáriumot, csepegtetünk egy kevés mézet, esetleg veszünk rovartetemeket, és már nézhetjük is hátradőlve, hogyan épül fel egy mintaállam. Tízezer forintból is elindulhatunk, ám ha valami egzotikus fajhoz ragaszkodunk, akár több mint százezer forintot vagy öt-tízszeresét is rá kell áldoznunk. Ha gondozzuk őket, jó darabig nem kell aggódnunk a királynő miatt, fajtól függően 20-25 évig is elélnek, és sok generációnyi állampolgárt nemzenek életük során. Ehhez képest egy darázskirálynő küzdelmes élete legfeljebb másfél évig tart. 

Szorgos hangyánk győzni fog

Nem látnak jól, a rezgésekre azonban rendkívül érzékenyek. Egy nagykörúti lakásban például nem érdemes belevágni állam alapításába, a Combino villamosok vibrációi ugyanis állandó stressznek teszik ki őket, és valószínűleg nem fog kifejlődni egy serény hangyaváros. A hangyás etika tiltja is a kémcsövek és formikáriumok rázogatását, ahogy azt is, hogy két bolyt összeeresszünk. A házi hangyákat nem harcoltatjuk, hanem csak gyönyörködünk bennük, mondja a hangyafarmerek etikettje. 

Persze némi megszokást igényel, hogy egyik kezünkkel hangyacsapdát állítunk a konyhapultra az apró vörös fáraóhangyák ellen, a másikkal pedig lisztkukacot teszünk házi kedvenceink bolyába. És az is, hogy sokan megmosolyogják és bolondériának tartják ezt az egészet, mégis már legalább ezer farm létesült idehaza. És a hóbort még csak most kezd kibontakozni. Volt olyan, hogy a nagymama unokájának vett hangyákat, aztán annyira megkedvelte ezt a mikrovilágot, hogy magának is beszerzett egy családot. És ha belegondolunk, ez semmivel sem őrültebb elgondolás, mint akváriumot tartani. Már csak azért sem, mert macerás a vizes hobbi, ráadásul megalapítani egy ideális államot van annyira izgalmas, mint céltalanul úszkáló, unatkozó guppikat nézegetni. 

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)