Az olimpia eredetileg egy atlétikai és vallási ünnep volt, amelyet Zeusz főisten tiszteletére rendeztek Olimpiában, az ősi Elis város közelében egy völgyben. Legalábbis most úgy gondoljuk, hogy a hellén istenkirály állt a háttérben, de hogy pontosan mi lehetett az eredeti motiváció, az a múlt ködébe vész.

Időszámításunk előtt 776-tól időszámításunk szerint 393-ig összesen 292 olimpiát rendeztek, és ezek mindegyikén a győztesek zöld pálmaágat vittek el. A továbbjutók az utolsó napon babérkoszorút, a bajnok pedig olajfakoszorút kapott, amelyet egy kisfiú vágott le aranykéssel a szentnek tartott fáról.

Az ágak és koszorúk mellett azonban később megjelent az ezüstérme, amit a nyertes kezébe nyomtak, a második helyezettébe pedig bronzérmet.

Hajós Alfréd kétszeres olimpiai bajnok két olajfaágat és két ezüstérmet hozott haza Athénból, az első újkori olimpiáról. 1896-ban ugyanis szigorúan igazodni próbáltak az ókori játékokhoz, ezért hiányzott az arany is.

Négy évvel később Párizsban a bajnokok többsége medált sem kapott. Semmiféle egységes szabály nem volt ekkor még, a szervezők fantáziájára volt bízva, mivel tüntetik ki a győzteseket.

Aztán elérkezett 1904, az amerikai St. Louis közelében rendezett harmadik újkori olimpia, ahol előhozakodtak az arany-, ezüst- és bronzérem mesterhármasával. Annyira megtetszett ez a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, hogy utólag a két korábbi olimpia első három helyezettjeinek is kiutalták az újfajta érmeket. 

Kik ők valójában?

Miért éppen arany, ezüst és bronz? És nem mondjuk kristály vagy ékkő?

A bronz tulajdonképpen réz, amit egy kevéske ónnal ötvöznek. Mezopotámiában vagy az ókori egyiptomi civilizáció korai időszakában még rezet használtak. Szerszámnak éppen hogy csak alkalmas volt ez a puha fém, állandóan ki kellett kalapálni, meg kellett élesíteni a rézfegyvereket, munkaeszközöket. Azért persze sokkal jobbak lehettek a kőszerszámnál, mert piramisokat húztak fel rézvésőkkel.

az ókori görög Mükénében Homérosz Iliászának és Odüsszeiájának hősei már bronzfegyverekkel csörtettek, amelyek messze keményebbek és szilárdabbak voltak rézből öntött társaiknál.

Amikor megnézzük az elemek periódusos rendszerét, és megkeressük ezeket a fémeket (Cu, Ag és Au), különös dolog derül ki: mindhárom elem ugyanabban az oszlopban (1B) található (atomszámuk 27, 49 és 79). A periódusos rendszer ugyanazon oszlopában található elemek pedig

Például nem bomlanak el, ezért is lelhetők fel elemi formában a természetben. A belőlük készült medálok tehát az idők végezetéig megmaradnak. Legfeljebb a bronz kap egy kis zöld patinát, az ezüst pedig elfeketedhet, de könnyen fényessé varázsolhatók, az ezüstöt például elég csak meglocsolni egy kis kólával.

Hasonlítanak abban is, hogy viszonylag alacsony az olvadáspontjuk, ezért könnyű őket formálni, alakítani. Ezért is ideálisak az aprólékosan kidolgozott ékszerek, olimpiai érmek készítéséhez.

De talán a legfontosabb érv, ami mellettük szól, hogy aránylag kevés van belőlük. Ebből ered az értékük is. Az univerzum leggyakoribb eleme a hidrogén, a legkönnyebb elem (egy darab proton és körülötte sürgölődő egy darab elektron), és minél nagyobb és nehezebb egy kémiai elem, annál kevesebb van belőle.

A három fém közül a réz a legkönnyebb, belőle többet rejt a föld, mint ezüstből, a legritkább pedig az arany. Az ókori Egyiptomban még csak elemi formában ismerték az ezüstöt, nem tudták, hogy különféle szulfidásványokban is rengeteg lapul kémiailag kötött formában. Értéke ezért megegyezett az aranyéval. Aztán amikor felfedezték, miként lehet fura ásványokból is kinyerni, egyre több ezüst lepte el a birodalmat, értéke pedig lassanként kezdett elmaradni az aranyétól. Az Újbirodalom idején (i. e. 1200 körül) már csak feleannyit ért. A középkorban egy kilogramm arany 13 kiló ezüstöt, 1895-ben 28-at ért, manapság pedig 70 kilogrammot.

Az arany-ezüst-bronz értéklánc tehát az elemek ritkasági sorrendjén alapul. Kiváló fizikai és kémiai tulajdonságaik okán pedig kínálják magukat, hogy olimpiai medált készítsenek belőlük.

Annyira ritka fém az arany, hogy egy tömör érem – a pillanatnyi piaci árfolyamtól függően – sok tízezer dollárt érne. Mondhatnánk persze, hogy a modern olimpiai aranyérmekkel is foggal-körömmel ragaszkodnak a hagyományokhoz, ezért dafke ezüstből készülnek. De ez nem lenne igaz, a háttérben ugyanis csak szimpla anyagi megfontolás húzódik meg. A külső aranyfüstbevonat mindössze 6 grammnyi tiszta arany, tizedmilliméteres rétegben felhordva, ez alig több mint egy százaléka a medál súlyának.

Szilágyi Áron, első tokiói aranyérmesünk és más győztesek medáljai azonban sokkal többet érnek, mint nemesfémanyaguk piaci értéke. Az eszmei és a szimbolikus értéket elég nehéz megbecsülni, és szinte lehetetlen forintosítani.

Hacsak nem kerül árverésre, mint a futó és távolugró afroamerikai Jesse Owens egyik aranya. Összesen négyet vitt haza Hitler olimpiájáról 1936-ban a Führer őrjöngése közepette, aki látványosan nem fogott vele kezet. Az érme talán ezért is kelt el aranyáron, másfél millió dollárért 2013-ban.