Köztudott, hogy az emberek által használt helységekben felgyülemlő por 70-80 százalékban elhalt hámsejtekből áll. Ha mégsem tudott erről, az sem baj, ez ugyanis egy tévhit, áltudományos városi legenda. Az elhalt emberi hámsejtek túlnyomó része ugyanis a kád vagy tusoló lefolyóján keresztül elhagyja a környezetünket.

Mi vajon a házi por? Házi pornak tekintünk minden olyan részecskét, amelynek átmérője kisebb az átlagos emberi hajszálnál, vagyis 75 mikrométernél, de a pornál nem is annyira a méret a döntő, hanem az, hogy szeret a levegőben lebegni.

A háztartási por kétharmada kívülről érkezik, cipőn behordott kosz, pollen, korom és csillagpor (grafit, keményítő, lepattogzott festék, faforgács, körömreszelék és szempilla). A fennmaradó rész a bútorkárpitokról vagy szőnyegekről leváló szálakból és háziállatok szőréből áll.

Nagyon változó becslések vannak arra vonatkozóan, hogy mennyi elhalt bőrsejt válik le egy emberről naponta. 

Mai bőrgyógyászati ismereteink szerint az ember óránként húszmillió bőrsejtet termel. Ezek fokozatosan lökik kifelé a már létező bőrsejteket, amelyek hetek alatt 

majd folyamatosan leválva lekopnak. Az ember gyakorlatilag folyamatosan vedlik, méghozzá 1000 elhalt hámsejt négyzetcentiméter/óra sebességgel. Ez alapján egy ember félmilliárd bőrsejtet hullat el naponta, ami mintegy másfél gramm, éves szinten pedig fél kiló elhalt bőrt jelent.

Az ember persze nem csak bőrből áll: mikroorganizmusok, gombák és atkák is élnek a kültakarónkon, amelyekből óránként milliónyi válik le az emberről, és amelyek körülbelül egy méter sugarú aurát alkotva vesznek minket körül. Ez a jelenség annyira markáns, hogy egy adott embert bármilyen közvetlen biometrikus információ nélkül, pusztán a hátrahagyott mikrobái alapján nagy biztonsággal be lehet azonosítani.

A házi por biológiáját és allergológiai tulajdonságait feldolgozó egyik szakkönyv szerint 

a 100 mikrométer alatti átmérőjű pornak a fele elhalt emberi hám. Ugyanitt az ágyból és ágyneműből porszívózással eltávolított por emberibőr-tartalma is csak 53 százalék volt, annak ellenére, hogy életünk és vedlésünk harmada jellemzően a fekhelyünkön történik.

Szerencsére házon kívül nem ilyen rossz a helyzet, a londoni metró levegőjét vizsgálva megállapították: a lebegő pornak csak mintegy tizede az utazóközönségről lemálló anyag.