Annyira nyilvánvaló valamilyen nagyobb darab uszadékfán, deszkán, tutajon állva siklani, hogy az emberiség már sok ezer éve űzi ezt a műfajt valamilyen formában. Vadásztak, halásztak, vagy éppen az éj leple alatt halkan megközelítették rajtuk az ellenséget. Peruban például a nádból font caballitos de totorákon állnak és eveznek az ősi idők óta.

Ennek alakja már hasonlít az utóbbi évek legfrissebb őrületéhez, a világon mindenhol futótűzként terjedő SUP-mániához. A név is onnan ered, hogy állva evezés (Stand Up Paddling, ami szintén lehet comedy, csak másképpen). Ausztrália és Új-Zéland felfedezője, James Cook kapitány szörföző hawaiiakat látott 1778-ban, amint koafából készült deszkákon eveztek peckesen állva. A vezetőnek volt a leghosszabb szörfje, akár öt méter hosszú, a többieknek 2-3 méter, attól függően, milyen státuszt töltöttek be a közösségben.

Eddig nem is lenne semmi különös, de ordít a kérdés:

Miért kellett a kétezres évekig várni arra, hogy tömegek egyensúlyozzanak deszkákon? És hogy a halászó népek úszóalkalmatosságai trendi önálló sportággá alakuljanak?

Hogy jobban láthassunk?

Az egyik legenda szerint az 1940-es években a híres Waikiki-tengerpart (Hawaii) szörfoktatói kezdtek el SUP-szerű deszkákat használni, hogy felállva jobban láthassák és instruálhassák a tanítványokat. Az irányváltáshoz pedig evezőket használtak. Az eredeti szörfösök is arra törekednek, hogy felálljanak a deszkára, de ahhoz, hogy kijussanak a hullámzónába, és szerencsés esetben végigszáguldjanak egy jól fejlett, méretes hullámcsőben, a deszkára fekve ki kell evezniük. A kezükkel.

Hogy friss levegőn cigizhessünk?

Egy másik történet szerint az 1950-es években a bizonyos Ah Choy fivérek azért ragadtak evezőlapátot, hogy közelebbről tudják fotózni társaikat. Ráadásul sokszor cigarettázással ütötték el az időt a friss tengeri levegőn. A cigit a karjukra erősítve vitték magukkal, pont úgy, ahogy apjuk is tette, aki egy térdsérülés miatt szinte csak állni tudott már a deszkán, és két bláz között kenulapáttal hajtotta magát előre.

Bármi előfordulhatott, de az biztos, hogy a nagy áttörést egy 2004-es Buffalo Big Board Contest nevű verseny hozta el, ahol más szörfszámok mellett már SUP-pal is rendeztek futamot. A versenyről készült fotók és videók divatot teremtettek, és egyre többen billegtek, vagy siklottak befelé evezve a habokba.

Azonkívül, hogy állva evezés egy deszkán, már csak azt kell tisztázni: mi valójában a SUP? Merthogy két világszövetség kapott össze a hóbort besorolásán. 

A Nemzetközi Szörf Szövetség (ISA) után deszkára állt a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség (ICF) is, és elindították különálló versenysorozatukat, a két szervezet között pedig megkezdődött a rivalizálás.

A szörfösök úgy érvelnek, hogy ők szülték meg a SUP-ot, tőlük ered minden lényeges tulajdonsága. A kenusok pedig úgy, hogy mindegy, hogy állunk, térdelünk vagy ülünk éppen, attól még a deszka lapátolással halad előre. Tehát nagyjából úgy, mint egy kenu.

Amikor pedig felmerült, hogy itt az ideje bevezetni az olimpiákra is ezt a sportot, mindenki saját magát jelölte meg a gazdának. A 2018-as Buenos Aires-i ifjúsági olimpián a kenusok még megvétózták a SUP-osok szereplését. Nem így a tokiói olimpián, ahol immáron a szörfösök lettek a sportág hivatalos irányítói. Ellenben a most zajló balatoni SUP-vb szervezői megint csak kenusok (Magyar Kajak-Kenu Szövetség).

Lehet, hogy feloldhatatlan marad a kérdés, hogy milyen faj is a SUP.

Elég csak annyi tudni, hogy mindössze egy felfújható (PVC-) deszkára és evezőre van szükség, és szinte bármelyik hazai vízen szörfözhetük-kenuzhatunk. 

Mifelénk 7-8 éve jelentek meg először, ma már tömegek csorognak szinte meditatív tudatállapotban a vízeken. Egyre gyakrabban tűnnek fel békésen szemlélődő kutyák is a deszkák csúcsain, és látni szép számmal down dogokat is, csoportosan. Merthogy megállíthatatlanul terjed a SUP-jóga is, amikor egész csapatok himbálóznak behunyt szemmel a habokon.

Ezek után most döntse el valaki, pontosan mi is a SUP!