Nem sírkeresztekről van szó, hanem vízszintesen elhelyezett, máltai kereszthez hasonló alakban elhelyezett betonelemekről, amelyek kémrepülők vagy műholdak által hordozott optikai eszközök beállítására szolgáltak egykor.

Az űrből is látható titokzatos kalibrációs célpontok egy 26x26 kilométeres, négyzet alakú területen helyezkednek el szabályos rácsban. Egyenkén 18 méteresek voltak, és egészen pontosan 272 darab volt belőlük az arizonai Casa Grande város közelében. A célpontokat 1959 és 1972 között használták. Annyi biztos, hogy a rajtuk elhelyezett bronztáblákon az amerikai hadsereg térképészeti szolgálatának neve szerepel, de pontos céljuk máig vitatott.

A célpontokat bérelt területre építették, amely a program megszűnésekor más bérlőkhöz kerültek. Ha a tulajdonosok a szerződésben kikötötték, a hadsereg a betonelemeket elszállította, a legtöbb esetben azonban erre nem került sor – 143 kereszt máig a sivatagban áll.

A hidegháború idején az Egyesült Államok hatalmas erőkkel dolgozott kémműholdprogramján. Ez volt a Corona program, amelyet 1995-ig szigorú titoktartás övezett, és fő küldetése a Szovjetunió katonai létesítményeinek, különösen atomfegyverzetének felderítése volt. Az első eszközök felbontása tizenkét méteres volt – ekkora volt a képein a legkisebb felismerhető tereptárgy mérete. 1963-tól a technikai fejlődés lehetővé tette, hogy a KH-2 és KH-3 kamerák (a név a keyhole, vagyis kulcslyuk rövidítése) már háromméteres felbontású képeket készítsenek.

Mint említettük, a célpontokról feltételezik, hogy a Corona programban játszottak szerepet, különös módon azonban a program feloldott titkosítású dokumentumaiban nem említik ezeket. A XXI. században a környékre tévedő turisták által indított nyomozás miatt az amerikai hadsereg történészei kezdték felkeresni a program még élő érintettjeit, de máig nem sikerült a történet végére járniuk. Tehát vagy már nem él senki a résztvevők közül, vagy a történet egy különlegesen titkos részéről lehet szó, amiről még ma sem beszélhetnek. Utóbbi két okból nem valószínű: az egyik, hogy ismertek a Corona program által használt kalibrációs célok, és ezek különös, három rovásból álló, monoszkópszerűen változó szélességű csíkokból álló objektumok.

A másik ok, hogy a dolog annyira nem volt különösen titkos. 1978-ban maga Jimmy Carter elnök dicsérte a kémműholdprogramot mint a világbéke és erőegyensúly biztosításának fontos eszközét, amelyet mindenképpen folytatni szándékoznak.

A titkosság ellen szól és egyben a rejtély megfejtése is lehet, hogy a helyi lapok 1967-ben a kémkedés megemlítése nélkül ugyancsak megírták a környéküket benépesítő titokzatos betontárgyakat, amelyeket „alacsony és nagy magasságú légifotók dinamikus tesztelésére, extrémen pontos tájékozódási pontként” használnak. Utóbbi alapján feltételezhető, hogy a kereszteket valószínűleg a korszak műholdaknál agilisabb és veszélyesebb üzemre vállalkozó repülőgépes felderítői használhatták ugyancsak kémfotós kalibrációhoz.