A kérdésre könnyen rávághatjuk a választ: nem nagyot. Évről évre több százan halnak meg kihűlésben Magyarországon. Méghozzá többnyire fűtetlen, vagy alig fűtött lakásokban. Nem is kell ehhez fogcsikorgató hideg, már tartósan 15 fok alatt is „halálzónává” válhat az otthonunk.

Ehhez képest az Antarktiszon mínusz 20 Celsius-fokban még vígan sürgölődnek a kutatók, a szibériai Jakutföldön pedig iskolába mennek a gyerekek. Mínusz 30 alatt azonban már ott is eltűnődnek azon, hogy beiktatnak egy kis iskolai szünetet.

Akármennyire is rétegesen öltözködünk, vagy nem tartjuk magunkat fagyosszentnek, szerencsétlen esetben egyetlen ember sem kerülheti el a fagyhalált. Ez a hipotermia, a szervezet fokozatos kihűlése.

Amikor kilépünk a hidegbe, szervezetünk azonnal reagál: szinte összeugrik a testünk, összeszűkülnek a bőr alatti vérerek, és vérkeringésünk a belső szerveinkre összpontosít. Majd kisvártatva dideregni kezdünk, vacogtatjuk fogainkat, amint testhőmérsékletünk a normális 37 Celsius-fok alá csökken. Önkéntelen remegés ez, izmaink apró összehúzódásai, amellyel hőt termelünk, nem is keveset. Cserébe hamar kifáradunk, akár egy kiadós edzésen. A 35 fokos testhőmérsékletet már igencsak kellemetlennek érezzük, ha 32 fokra hűlünk, akkor pedig már amnézia is felléphet.

Akkor most mekkora hideget bírunk ki?, szól még mindig a kérdés, amire csak annyit lehet mondani, hogy maga a kérdés rossz.

Az ember ugyanis bármekkora hideget túlélhet.

Szkafanderben az Univerzum leghidegebb zugában, a világűrben is lebeghet farkasordító hidegben, mínusz 270 Celsius-fokban. Ennél hidegebb tájékot nem is találunk sehol a világon. Pontosabban az elméleti alsó határnál, a mínusz 273 Celsius foknál, az abszolút nulla foknál nem, amikor az atomok mozgása leáll.

Ruha nélkül mit érek én?

Ruha nélkül azonban sokkal kevesebbet viselünk el. Extrém hidegben (például mínusz 25 Celsius fokban) akár fél óra elteltével is fagyási sérüléseket szerezhetünk. Sejtjeink folyadékai elkezdenek megfagyni, és fokozatosan elhalnak. Több kísérlettel is bizonyították, hogy mínusz 35 foknál tíz perc, mínusz 45-nél pedig 5 perc alatt károsodnak a sejtek.

Ezek az adatok, sajnos, már régóta ismertek, többek között a náci haláldoktornak, Mengelének és társainak emberkísérleteiből. Dachauban és Auschwitzban több száz foglyon tanulmányozták a hipotermiát, csak azért, hogy szimulálják a dermesztő Szovjet Front körülményeit.

az eredményeket pedig felhasználták a második világháború utáni kutatásokhoz is, például az Egyesült Államokban. Olyannyira, hogy több mint 45 publikáció hivatkozik a szadista kísérletekre.

Meglepő lehet, de rengeteg megfagyott embert meztelenül találnak meg, a szanaszét szórt ruháik körül. A hipotermiának ugyanis van egy olyan szakasza is, amikor az elviselhetetlen hideg ellenére a testrészeket melegség, forróság árasztja el. Ez a CIVD-jelenség, amelynek során a vérerek extrém módon kitágulnak és ettől hirtelen meleg, égető érzés támad. Mivel az ekkorra már összezavarodott agy nem képes racionálisan gondolkodni, a bajba jutott pánikszerűen lerángatja magáról a ruháit.

Oh, miszter alkohol!

Hogy végre válaszoljunk is a kérdésre: nem lehet megadni olyan alacsony külső hőfokot, amelyet ne bírnánk ki, persze alkalmas öltözékben. Kihűlő testhőmérsékletünknek viszont van egy alsó határa, amelyet már biztosan nem élhetünk túl: ez 13, 7 Celsius-fok. A meglepő rekordot egy jeges vízből kimentett felnőtt férfinél mérték, akit csak hosszas műtétek után tudtak visszahozni az életbe.

Valójában elég csak pár fokot veszítenünk a 37-ből, máris veszélybe kerülünk.

az alkohol ugyanis most is becsap minket: tágítja az ereket, amellyel felerősíti a hőleadást, ezzel pedig gyorsítja a kihűlést. Na és csalárd módon tompítja a hidegérzetet, azt a vidám érzést keltve, hogy az itóka jól átmelegített minket. De nem így van, minden harmadik kihűlést ez a csalóka illúzió okozza a szerte a világon.