A hidegháború csúcsán nukleáris fegyverek tízezrei álltak egymással szemben földön, vízen és levegőben. Óriási pusztító erejük miatt nagyon szigorú elővigyázatossággal kezelték ezeket, de mivel sok volt belőlük, a nagyhatalmak mégis sokat elveszítettek. Az elmúlt hetven évben több mint ötven nukleáris robbanófej veszett el, többségük elérhetetlen mélységben fekszik a tenger mélyén.

Brit Columbia partjainál

1950. február 13-án egy Alaszkából Montanába tartó B–36-os bombázó motorjai gyakorlat során kigyulladtak. A fedélzeten egy Nagaszakira dobotthoz hasonló, Mark IV bomba volt. Az eszköz nem volt működőképes, mert csak robbanóanyagot és uránt tartalmazott, plutóniummagot viszont nem. A katonai eljárásrendnek megfelelően a bombát az óceánba dobták, mielőtt a gép lezuhant volna. A bombában található hagyományos robbanóanyagot felrobbantották, ez azonban nem volt elegendő a robbanófej megsemmisítéséhez.

A bombázóból kiugró 17 fős legénységből tizenketten maradtak életben. A gép egy kanadai hegy oldalába csapódott, három évvel később találták meg.

Kettő a Földközi-tengerben

Az amerikai légierő Boeing B–47E Stratojet bombázója 1956. március 10-én indult el Floridából a marokkói Ben Guerir katonai repülőterére. Az első két légi utántöltést sikeresen végrehajtotta, az út utolsó szakaszát jelentő tankolásnál azonban már nem jelent meg. A feltételezések szerint a Földközi-tengerbe zuhanhatott, de a roncsok helye máig ismeretlen. Fedélzetén két atombomba alkatrészei voltak, de ez önmagában nem lett volna elegendő egy atomrobbanáshoz.

Az Atlanti-óceánban, New Jersey partjainál

1957. július 28-án motorproblémák miatt visszafordult egy Európába tartó C–124. Fedélzetén három atombombát és egy detonációhoz szükséges magot szállított. Mivel folyamatosan vesztettek a magasságból, a gép könnyítése érdekében a partoktól 160 kilométerre a tengerbe dobtak két atombombát. A harmadik bombával és detonátorral sikeresen le tudtak szállni Atlantic City közelében. A kidobott bombák helye máig ismeretlen.

Az Atlanti-óceánban, Georgia partjainál

1958. február 5-én egy B–47-es bombázó egy gyakorlat során város elleni támadás végrehajtását gyakorolva a floridai Homestead légi bázis felé tartott, fedélzetén egy 3400 kilogrammos Mark XV atombombával. A bombában plutónium helyett ólom gyakorlómag volt. A bombázó a gyakorlat során 11 kilométer magasságban összeütközött az elfogására küldött egyik F–86 Sabre vadászgéppel. A bombát elővigyázatosságból Tybee Island közelében a tengerbe dobták, a benne található nagy mennyiségű dúsított urán ellenére máig sem sikerült megtalálni. A B–47 sikeresen leszállt.

Észak-Karolinában, egy szántóföldön

1961. január 24-én egy B–52-es járőrözött Észak-Karolina felett, fedélzetén két termonukleáris bombával. A járőrözés lényege az volt, hogy egy esetleges szovjet atomtámadás esetén ellencsapásra indulhassanak. A légi utántöltés során azonban kiderült, hogy a B–52 üzemanyaga szivárog. A szivárgás annyira súlyos volt, hogy a gép háromezer méterre süllyedt, és a legénység kiugrott. A gép végül a levegőben leállt, a bombaajtók kinyíltak, majd a bombák kizuhantak. Az egyik bomba ejtőernyője kinyílt, a felkutatására küldött csapat egy fán lógva talált rá. A másik bomba lassítás nélkül csapódott a környéken a földbe.

A darabok összegyűjtése során kiderült, hogy a detonációhoz szükséges hétlépéses műveletsor végbement, de az utolsó biztosító meghibásodása miatt végül nem következett be atomrobbanás. A termonukleáris robbanófej mintegy 61 méter mélyre fúródott, második fázisú urán-238 és urán-235 magját végül nem emelték ki. A baleset helyére szolgalmi jogot jegyeztek be, ami miatt a terület nem beépíthető, de művelhető maradt.

A Filippínó-tengerben

A USS Ticonderoga repülőgéphordozó a japán Kikai-szigettől mintegy száz kilométerre hajózott 1965. december 5-én. Egy B43 bombát hordozó Douglas A–4E Skyhawk készült felszállni a fedélzetéről. A B43 változtatható hatóerejű termonukleáris bomba volt, amelyből mintegy kétezer darabot készítettek – a szóban forgó bomba egy megatonnás volt. Egy baleset miatt a Skyhawk a hangárból a fedélzetre emelő lifthez szállítás közben elszabadult, a tengerbe zuhant és azonnal elsüllyedt. A gépet a bombával és a benne ragadt pilótával máig nem sikerült visszahozni 4900 méteres mélységből. Az esetet csak 1989-ben hozták nyilvánosságra.

Az Északi-sarkon

1968. január 21-én az amerikai légierő B–52-es bombázója a szokásos járőrözését végezte Grönland felett, hogy egy esetleges atomháború esetén azonnal a Szovjetunió ellen indulhasson. A fedélzetén négy B28FI termonukleáris bombát szállított. Különösen hideg volt aznap, a HOBO 28 hívónevű gép legénysége fázott, ezért beindította a sugárhajtóművekről dolgozó fűtést, mivel azonban a levegőt túl forrónak találták, párnát tettek a levegőbeömlőhöz, ami valamivel később kigyulladt és lángba borította a kabint. A tüzet nem sikerült eloltani, ezért a legénység kiugrott a gépből (egyikük életét vesztette).

A lángoló B–52 lapos szögben csapódott a jégbe, az atombombák hagyományos robbanóanyaga felrobbant, és radioaktív anyaggal szórta be a környéket. A lángoló roncsok átolvasztották a jeget, és a tenger mélyére süllyedtek. A takarítás során derült ki, hogy az egyik robbanófejnek nyoma veszett – a gép többi részével együtt valószínűleg ez is a tenger fenekén végezte.

Három a Csendes-óceánban

1968 áprilisában elsüllyedt a szovjet haditengerészet csendes-óceáni flottájának K–129 dízel tengeralattjárója. A szovjetek nem ismerték a roncs helyét és nem rendelkeztek a kiemeléshez szükséges technikával, a K–129-et titokban követő amerikai atom-tengeralattjáró eszközei azonban detonációt érzékeltek, így tudták, hol keressenek. 

A CIA a legendás milliárdos Howard Hughes közreműködésével óceánkutató hajónak álcázott különleges hajót építtetett, amely hidraulikus karokkal próbálta kiemelni öt kilométeres mélységből a hírszerzés számára különösen értékes roncsot.

Az 1974-ben négymilliárd dolláros költséggel végrehajtott Azorian művelet nem volt teljesen sikeres, de a tengeralattjáró egy 11 méteres részét, benne két nukleáris torpedóval sikerült a felszínre hozni. A művelet részletei máig titkosak, de a kiszivárgott információk szerint továbbra is a tenger fenekén nyugszik a tengeralattjáró három nukleáris ballisztikus rakétája egyenként egy megatonnás robbanófejekkel. 

Két atomtorpedó az Atlanti-óceánban

Az amerikai haditengerészet Skipjack-osztályú atom-tengeralattjárója, a Scorpion feladata 1968 elején az Azori-szigetek körüli szovjet ténykedés megfigyelése volt. Május végén, feladata végeztével a virginiai Norfolk kikötőjébe indult, de nem érkezett meg. Roncsát 3300 méter mélységben találták meg az Azori-szigetektől 592 kilométerre, 99 fős legénységét, egy pár nukleáris torpedót és atomreaktorát magával vitte a mélybe. A baleset okát ma sem ismerik.

Négy atomtorpedó a Vizcayai-öbölben

A Vizcayai-öböl vizei híresen veszélyesek voltak a tengeralattjáróknak az I. világháború idején. 1970 áprilisában a szovjet K–8 atom-tengeralattjáró csatlakozott az itt nyugvókhoz. A November-osztályú tengeralattjáró két atomreaktorral és négy atomtorpedóval rendelkezett. A fedélzeten tűz ütött ki, negyven fővel süllyedt el. A robbanófejek ma is a roncsban vannak.

Több mint harminc robbanófej

A szovjet K–219 a hidegháború idején szokásos nukleáris elrettentő küldetésen volt az Atlanti-óceánon. 1986. október 3-án a Bermudáktól 1090 kilométerre a tengervíz és folyékony hajtóanyagú rakéták dinitrogén-tetroxid üzemanyagának keveredése nyomán robbanás következett be az egyik rakétasilóban.

A tengeralattjáróba betört a víz, és háromszáz méter mélységbe süllyedt, ahonnan akkumulátorról üzemelve, két atomreaktorát leállítva sikeresen felszínre emelkedett. Egy szovjet teherhajó igyekezett a segítségére, és megkísérelte a hétezer kilométerre fekvő kikötőjébe vontatni. Moszkva nem volt elégedett a dolgok állásával, ezért leváltotta a korábbi kapitányt, és megbízta a küldetés folytatásával a politikai tisztet. A rakéták hajtóanyaga miatt mérges gázokkal teli és robbanásveszélyes, 15 éves tengeralattjáró ezzel nem értett egyet, és menthetetlenül elsüllyedt. A hatezer méter mélyen fekvő hullámsírba magával vitte 16 ballisztikus rakétáját és az ezekhez tartozó 32 robbanófejet, továbbá két nukleáris torpedót.

A későbbi kutatások úgy találták, hogy a rakéták eltűntek a roncsból, az orosz szakértők szerint a  valóságban viszont a víz nyomása nyitotta fel a silókat és roppantotta össze a rakétákat. A mérések igazolták, hogy a robbanófejek továbbra is a roncs közelében fekszenek.

Még két atomtorpedó a norvég partoknál

A K–278 Komszomolec a szovjet haditengerészet egyedi tengeralattjárója volt, amelynek feladata a következő generációs atom-tengeralattjárók technikájának kipróbálása volt. 1989. április 7-én tűz ütött ki a fedélzeten. A tengeralattjáró felszínre tudott emelkedni, ahol öt órán keresztül próbálták eloltani. A 69 fős legénységből 27-en élték túl, legtöbbjük a Barents-tenger hideg vizében lelte halálát. A tengeralattjárón agy atomreaktor és két nukleáris torpedó volt, ezek jelenleg is 1680 méteres mélységben találhatók.