Mindannyiunkkal megtörténhet, hogy elbóbiskolunk, majd pár másodperc múlva, még mielőtt álomba merülnénk, hirtelen felriadunk. Innentől két dolgot teszünk (kivéve, ha vezetés közben történik mindez, mert akkor alaposan megijedünk): visszaalszunk, és álomba szenderülünk. Vagy azonnal éberré válunk, mert beugrott végre a rég keresett megoldás egy fogós problémára. Heuréka!

Salvador Dalí felriadásaikor például ecsetet ragadott. Igaz, előtte egy kanalat tartott a kezében, pusztán azért, hogyha elszunyókálna, akkor a leeső kanál csörgése felébressze őt. Úgy mesélte, hogy ezzel a módszerrel szerzett ihletet és látott szürreális víziókat, amelyeket,

ott helyben, azonnal vászonra is varázsolt.

Nem lehet, hogy csak lódított a látomásos művész? Miért ébresztgette fel magát kanálcsörömpöléssel alkotás közben? Miért nem aludt egy jót, aztán reggel szépen, kipihenten lefestette volna álmait?

Két világ kapujában lebegünk 

Az alvás és az álmok tényleg szürreálisak, és hiába kutatják tudósok ezrei szerte a világon, máig nincs pontos magyarázat arra, hogy miért alszunk, pláne arra, hogy miért álmodunk. Teóriák sora született, amelyek csak abban egyeznek meg, hogy nem azért alszunk, mert az agyunknak pihenésre van szüksége, alvás közben ugyanis meglehetősen aktívak a tekervények.

Az elalvás különös pillanataira azonban régóta felfigyeltek, már Arisztotelész korában is, de csak 1983-ban kapott nevet: úgy hívják, hogy hipnogógia (a görög hüpnosz, álom, és az agōgosz, vezető, szavak után). Álomba vezető pillanatok, félálom.

két világ között lebegünk, a határok elmosódnak, könnyű és nyitott lesz minden. Még nem léptünk át az álmok világába, az elme még keresi a racionális magyarázatot, de egyre inkább logikai kötelékek nélkül, szabadon, könnyedén áramlanak a gondolatok. A hallucinációk, fantasztikus látomások pedig mindennaposak.

Egy perc alatt megvan a megoldás

Éppen a megváltozott látásmód lehet a kulcsa annak a szokatlan kreativitásnak, amelyről oly sokan beszámolnak, amikor félálmukból ébrednek. Hirtelen összeáll a kép, és olyan problémák is megoldódhatnak ilyenkor, amelyeken éberen hiába törtük a fejünket. Sűrű és kivételes pillanatok ezek, de nem tart az egész egy percig sem.

Sokakban felmerülhet azonban a kétely, valóban szupermegoldó üzemmódba kapcsolunk elalváskor egy rövid időre?

Mindenkiben ott lapul egy matekzseni

Ennek járt utána a Sorbonne Egyetem agykutató csapata. Kísérletükben ugyanazt a matematikapéldát adták a 103 tesztalanynak. Majd megkérték őket, hogy mielőtt nekilátnának, lazuljanak húsz percet egy félig hátradöntött támlájú széken egy sötét szobában, az sem baj, ha elalszanak. Egyik kezükben azonban egy könnyű műanyag bögrét kellett tartaniuk.

A kutatók folyamatosan figyelték a résztvevők agyhullámait, így követni tudták, ki milyen mély álomba merült,

Ezután nekiestek a feladványnak.

Az eredmények meggyőzőek voltak: akik legalább 15 másodpercet töltöttek hipnogógiában, azok 83 százaléka megoldotta a matekpéldát. Akik ébren maradtak a húszperces relaxáció alatt, azoknak viszont csak 30 százaléka volt sikeres. Nem tündököltek azok sem, akik mélyen bedobták a szunyát.

Azaz igazolták, hogy létezik egy kreativitást felpörgető alvási szakasz, amelyet csak úgy lehet elérni, ha könnyen elalszunk ugyan, de nem túl mélyen.

Akik már meglelték az ihlet forrását

Nem kellett semmiféle tudományos kutatás az álommániás romantikusoknak. Ők már kétszáz éve felfedezték maguknak ezt a módszert. Edgar Allan Poe például ebben az állapotban írta misztikus, hátborzongató történeteit. Hódolt a trükkös alvástechnikának Isaac Newton is. Még az is lehet, hogy az (állítólag)

és akkor pattant ki fejéből a gravitációs törvény. Beethoven és Richard Wagner is esküdött a félálomra, ők valószínűleg varázslatos muzsikákat hallottak, Thomas Alva Edison és Nikola Tesla feltalálók pedig korszakalkotó elektromos találmányokat láttak.

„Nem drogozom, én magam vagyok a drog”, mondta Dalí, és elég csak ránézni bármelyik képére, rögtön sejtjük, mi mindent össze nem hallucinált a folyton kanálcsörömpölésre felriadó nárcisztikus, bohém mester.