A törzsfejlődés során az ember lassan, de biztosan eszközhasználó lénnyé fejlődött, konkrétabban olyan lénnyé, aki eszközök nélkül teljesen elveszett, szemben főemlős rokonainkkal, akik – ha kell – eszközöket használnak, de egyébként jól elvannak tetvészéssel egy bokor alján. A mi eszközeink azonban nem akármilyenek: zseniálisak.

A tudósokat mindenesetre időről időre váratlanul érik a főemlősök váratlan technikai jellegű kilengései, mint az ágról lándzsával halászó orangutánok vagy az amazóniai kapucinus majmok, amelyek kőtörő rituálékat végezve pengeéles pattintott köveket állítanak elő, amikkel egyébként egy cseppet sem törődnek, mivel csak a paraziták ellen védő és ásványokban gazdag kvarcport akarják felnyalni.

Az emberi technikai forradalomnak sok olyan kulcsfontosságú mozzanata van, ami nem köthető helyhez vagy néphez. Az igazán forradalmi találmányokat pár kivételes személynek köszönhetjük, akik nem feltétlenül voltak modern emberek.

Lándzsa

Félmillió évvel ezelőtt egy Homo sapiens először erősített kőpengét lándzsa végére. Ez az eszköz azért volt forradalmi, mert több alkatrészből álló, összetett tárgy volt, egy kompozit konstrukció. Háromszázezer évvel ezelőtt felbukkant Kelet-Afrikában is, 250 ezer évvel ezelőtt pedig Neander-völgyiek kezében megjelent Európában. A lándzsakészítést csak fokozatosan vették át egymástól az emberek, nem úgy, mint a tüzet.

Tűz

Négyszázezer évvel ezelőtt hirtelen elszenesedett fadarabok és égett csontok jelentek meg mindenfelé Afrikában, a Közel-Keleten és Európában. A tűz használata szélsebesen terjedt el. A tűz rengeteg egyértelmű előnnyel bírt, maga volt a komfort, a diszkó és a gasztronómia. 

Életben tartása nem nehéz feladat, de a tüzet létrehozni nem könnyű, a fúrószerű mozgással fát fára dörzsölő módszert terepen máig aktívan alkalmazzuk.

A legrégebbi tüzek nyomait az akkoriban Neander-völgyiek lakta Európában találták. A mérsékelt éghajlaton nyilvánvalóan jobban kiemelkedtek a tűz előnyei, mint a nyárias Afrikában.

Kőbalta

270 ezer évvel ezelőtt jelentek meg Közép-Afrikában a marokköveket és szakócákat leváltó újfajta eszközök. A leletek felületének mikroszkópos vizsgálata megerősítette, hogy ezeket kötözéssel nyélre erősítették. Ez az újfajta eszköz nagyon gyorsan terjedt Afrikából az Arab-félszigetre és Ausztráliába, később Európába.

Ékszerek

A legkorábbi gyöngyök 140 ezer évesek, és Marokkóban találták őket. Kilyukasztott csigaházakból készültek, amiket cérnára fűztek. A modern ember közvetlen ősei viselték, és 120 ezer évvel ezelőtt már a Neander-völgyiek is átvették ezeket.

Íj és nyíl

A legrégebbi nyílhegyek 70 ezer évesek, és a busmanok ősei készítették őket. Ez onnan tudható, hogy a busmanok kétszázezer éve élnek ugyanazon a területen. Találmányuk bejárta a világot: 48 ezer éve érkezett meg Ázsiába, 40 ezer éve Európába és 12 ezer éve Alaszkán keresztül Amerikába. A Neander-völgyiek nem vették át az íjat, de az érkező emberek biztosan bevetették ellenük. Nem utolsósorban mi, magyarok vagyunk azok, akiknek nem kell hosszan ecsetelni az íj jelentőségét, mivel puszta létezésünket is az egykori busman dizájnernek köszönhetjük. 

Zsákmány, biznisz, ajándék

Nem zárható ki, és nem lenne példa nélküli, hogy bizonyos találmányokat újra fel kellett találni, vagy esetleg több helyen találták fel őket nagyjából egy időben. A régészeti adatok alapján a legtöbb esetben a vívmányok egyszer jelentek meg, és egy helyről terjedtek szét.

A történelem előtti időkben nem volt jellemző, hogy elődeink nagyobb távokat tettek volna meg gyalogosan, potenciálisan ellenséges területen. A technikai tudást így egyik törzs adta át a másiknak, és a gyakori konfliktusokkal, az adott csapat területének kiterjedésével együtt mozgott, alkalmanként népvándorlásokkal. A valóságban nem történt olyan, hogy megjelent egy afrikai ember, és nyilazni kezdett a Neander-völgyiekre Európában, hanem a már közelben élő törzsek újítottak.

A találmányok a háborúskodások során zsákmányként vagy egyszerű kereskedelem útján is gazdát cseréltek. Az amerikai indiánok például nem ismerték a lovakat, hanem a spanyoloktól zsákmányolt példányokat tenyésztették és integrálták pár évszázad alatt az egész kontinensen, miközben a kereket nem használták, csak gyerekjátékoknál. Afrikában máig előfordul, hogy vadon gyűjtött mézet nyílhegyekre cserélnek. 

A harmincezer éve fizetőeszközként használt strucctojásból készült gyöngyök a készítésük helyétől 300 kilométerre is felbukkantak. A háromszázezer éve élt ősi emberek pedig olyan obszidián eszközöket használtak, amik 50-150 kilométerre onnan készültek, ez pedig jóval meghaladja a gyűjtögető-vadászó életmódot folytatók által megtett távolságokat. A technikai tudást ezeken kívül ajándékként, puszta jófejségből is átadhatták elődeink.

A civilizáció, a földművelés, az írás, az erjesztett italok olyan dolgok, amiket többször akár egyidejűleg is feltalált az ember, meglévő igényekre válaszul. Más esetekben – ilyen például a kerék, a puskapor, a nyomtatás, a kengyel vagy a már említett íj – csak egyszer találtak fel egy megoldást, amely aztán mindenütt elterjedt. Ezek mögött pedig általában egyetlen kiemelkedően kreatív feltaláló áll – akik tudtuk nélkül megváltoztatták az emberiség történelmét.