Meglepő kérdés, de több magyar történész komolyan elgondolkodott már azon, hogy az éppen Etelközben táborozó magyar törzsfők uralkodtak az ősi Kijevben. Köztük is a honfoglaló magyarok egyik vezetője, Árpád fejedelem apja, Álmos vezér, és komoly köze lehetett a Kijevi Nagyfejedelemség megalapításához (882). De legalábbis azt állítják, hogy az etelközi magyarok szinte hazajártak Kijevbe.

Felmerül máris két újabb kérdés: ha így lett volna, akkor miért nem tudtunk eddig erről? Ha pedig nem, akkor hogyan merülhetett fel efféle gondolat? Már csak azért is erős ez a feltételezés, mert a Kijevi Rusznak is nevezett nagyfejedelemség szerepe történelmi jelentőségű volt, ők alapították Kelet-Európa első szervezett államát, amely hatalma csúcsán jóformán egész Kelet-Európát uralta, és Ukrajna mellett Oroszország és Fehéroroszország is történelmi és kulturális előzményének tekinti a Dnyeper menti várost.

Átjáróházként indultak

A Kijevi Rusz stratégiai helyen volt: északot és délen Bizáncot, valamint keletet és nyugatot összekötő kereskedelmi utak kereszteződésében, és megannyi vándorló sztyeppei nép útjában. Nagy volt a forgalom errefelé, nem véletlen, hogy hamar megjelentek az északról lehajózó felfegyverzett viking (varég) kalmárok (sokan őket tekintik az alapító ősatyáknak). Vagy éppen az egymás után érkező nomádok tömegei. Mint valami átjáróház: először az 840-es években az arra járó és a földműveseket megadóztató kazárokkal kerültek összetűzésbe.

aztán jöttek a besenyők. Így ment ez egészen 1240-ig, a minket is majdnem végleg elsöprő mongol-tatár invázióig, amikor jelentősége évszázadokra elhalványult.

Sűrű köd honol

A magyarok elképzelt kulcsszerepét mindössze két forrásból, például a homályos múlt kevés ősbeszámolóinak egyikéből, a pár száz évvel később született kijevi Nesztor-krónikából vezetik le, amely szerint Álmos (Olmin) a magyarokat a Belaja-folyó vidékéről Kijev városáig vezette, megsarcolta a szláv településeket, és behódoltatta a Kijev védelmére felvonuló hungárusokat (?) is. Ezért nem véletlen, hogy Ugorszkoje (magyar) az egyik Kijev-közeli hegy neve, hiszen ott állt Álmos (oroszul Olom) vezér rezidenciája.

Egy másik forrás konkrétabb. A híres orosz történész, Vernadszkij kronológiája a 840-es évnél arról ír, hogy „Kijevet elfoglalták a kazárok és a magyarok.

Nem tűnnek falrengetőnek ezek a bizonyítékok, ám az biztos, hogy a magyarok élénk kapcsolatban álltak a Kijevi Russzal. Valószínűleg kereskedtek és időnként csetepatéztak. De még azt sem tudjuk pontosan, hol volt Etelköz, a magyarok utolsó szálláshelye a honfoglalás előtt. Csak annyit, hogy Kijevtől délre, a mai Ukrajna déli sztyeppés részén. Még az is erősen vitatott, mikor és miért vándoroltunk erre a területre. És Kijev állítólagos uraiként miért hagytuk el ezt a prosperáló helyet, álltunk 896-ban tovább, és vonultunk be a Kárpát-medencébe?

Sorra jöttek a kijevi menyasszonyok

Csak azt tudjuk, hogy még évszázadokig szoros kapcsolatban maradtunk. Többek között aktív hitvesi politikát folytattunk egymással. Az Árpád-ház tagjai közül feltehetőleg először Vazul testvére, Szár László választott feleséget a Kijevi Rusz uralkodó dinasztiájából. Feltevések szerint a kereszténységet felvevő I. (Szent) Vlagyimir egyik lányát, Premiszlavát vette el, és annyira szívélyes volt a viszony, hogy a kijevi nagyfejedelem, a krónikák szerint, barátságot ápolt Szent Istvánnal.

Vazul fia (I. András) is megfordult a Dnyeper partján, igaz, ő nem háztűznézőben járt arra, hanem apja megvakítása után menekültként érkezett, és huszonöt évig ott is maradt. Ha már ott időzött, frigyre lépett Bölcs Jaroszláv fejedelem lányával. Könyves Kálmán is körülnézett a városban, és 1112-ben feleségül vette a fejedelmi sarj Eufémiát. Kár, hogy házasságtörésen érte, és vissza kellett küldenie őt Kijevbe. Fiukat, Boriszt pedig nem ismerte el törvényes utódjának, aminek az lett a kellemetlen következménye, hogy a kitagadott herceg hosszú évtizedekig tört borsot a király orra alá, és megállás nélkül követelte magának a magyar koronát.