Ezekben a napokban már csak egyetlen jelentős kikötője maradt Ukrajnának a Fekete-tenger partján, Odessza, amelyet a szárazföld felől és tengerről is fenyegetnek az orosz haderők. Az ukrán hadiflotta hajói megadták magukat az oroszoknak, az utolsót, amelyik erre nem volt hajlandó, rakétával lőtték ki a megszállók. 

De mit lehetne tenni, ha most gyorsan kellenének újabb hadihajók, akár egy repülőgép-hordozó anyahajó is? A válasz eléggé komikusan hangzik: építsenek jégből hadiflottát. 

Az őrültnek hangzó ötlet nem egy elszállt fantazmagória, a II. világháború alatt a britek – sőt maga Winston Churchill miniszterelnök is – komolyan gondolták a jeges innovációt, és egy 600 méter hosszú, 300 repülő befogadására képes gigantikus anyahajót álmodtak meg fagyott vízből. A monstrum kisebb változatát pedig el is készítették.

Őrültség, de van benne rendszer?

Nem valamiféle habókos kísérletnek szánták, hanem a krónikus acélhiány és a szűnni nem akaró, fájdalmas veszteségeket okozó atlanti csata szorította őket ilyen lépésre. Nem is csata volt ez, hanem folyamatos pusztítás, amely 1939-től, a II. világháború kitörésétől egészen az 1945-ös fegyverletételig tartott az Atlanti-óceánon, és célja Nagy-Britannia kiéheztetése volt nyersanyagokból, fegyverekből, élelmiszerekből. A károk szinte felfoghatatlanok voltak: 800 német tengeralattjáró több mint 2400 szövetséges kereskedelmi hajót és 170-nél több hadihajó süllyesztett el a háború évei alatt.

Ekkor tűnt fel Geoffrey Pyke, a nácik fogságából megszökött, bohókás egykori haditudósító, aki egy

Lord Mountbattenhez, a Brit Királyi Hadsereg parancsnokához, aki pedig az éppen egy fürdőben tartózkodó Churchillhez rohant, hogy elmondja: van itt egy anyag, amely az acélnál is szilárdabb, olcsó, ráadásul szinte korlátlanul rendelkezésre áll. Csak vizet kell összekeverni fűrészporral (86-14 arányban), majd formába önteni, és megfagyasztani. Az eredmény pedig a betonnál is háromszor erősebb, de csak harmad akkora fajsúlyú anyag, amely ellenáll a torpedóknak, bombáknak, a sérüléseket pedig ott helyben ki lehet javítani, csupán vizet kell önteni rá.

Állítólag helyben ki is próbálták a csodamatériát, és a forró vízzel teli kádba tették a pykretet, amely legnagyobb meglepetésükre nem olvadt el, pontosabban csak nagyon lassan.

Szent Habakuk!

Ennek ellenére elsőre komolytalan elképzelésnek tűnt a terv, és nem segítette pozitív megítélését az sem, hogy az ötletgazda Pyke a bibliai Habakuk prófétáról nevezte el a projektet, aki I. könyvében látnokian úgy nyilatkozik, hogy „Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!”.

A titkos jéghajó tervének végül mégis Habakuk lett a fedőneve, és Churchill 1942. december 4-én jóvá is hagyta a fejlesztést, és elkezdődött egy kisebb, 18 méter hosszú prototípus megépítése a hűvös éghajlatú kanadai Patrícia-tó mellett.

amelyet a hajótestet behálózó hűtőcsövek sokasága vett körül, és mivel nem tudtak akkoriban kellő mennyiségű pykretet előállítani, tiszta jégből estek neki a kísérleti darabnak.

Csoda történt!

Csodák csodájára a Habakuk minianyahajó elkészült és működött, és mivel nem volt technikai akadálya, akár el is kezdődhetett volna az óriási jéghajók sorozatgyártása (Pyke szerint akár kéthetente építhetnének egyet), amelyeket az Atlanti-óceán északi hideg vizein vetettek volna be.

Csakhogy időközben okafogyottá vált a tudományos-fantasztikus innováció, a szövetségesek ugyanis időközben bevetették az új csodafegyvert, a radart, a repülőgépek két tankolás közötti hatótávolsága pedig jelentősen nőtt, nem volt már mindenáron szükség repülőgép-hordozókra. A költségek is elszálltak, a kezdeti 700 ezer fontos büdzsé idővel 2 és fél millió fontra ugrott, ezért

A magára hagyott prototípus sem bírta sokáig, szép lassan beleolvadt a tó vizébe, ma csak a tófenékre süllyedt hűtőcsövek és egy tábla emlékeztet a prófétai tettre.

Akárhogyan is történt, de máig nehéz elképzelni, hogy éles helyzetben is használható lett volna a fagyos Habakuk. És nem tágítanak a kérdések: vajon milyen komfortos lehet egy jéghajó matrózának lenni? Hogyan maradnak talpon a sokméteres hullámokon hányódó fedélzeten? Netán korcsolyával? De talán a legélesebb bökkenő: mi történne, ha váratlanul betörne a melegfront?