Az első világháború bevezette a modern fegyvereket – a mérges gázt, a géppuskákat és a harckocsikat –, és a mindennapi életbe is jó pár újítást hozott – olvashatjuk a Historyn. A több mint 100 évvel ezelőtti találmányok ott vannak a kezünkön, a naptárunkban, a nadrágunk közepén, a fogyókúrás étlapon vagy akár a gyerekek kezében. Van, amitől már szívesen megszabadulnánk, de a viharkabát és a karóra örök.

Burberry ikonikus kabátja és az óraállítás

A trench coat, avagy a ballonkabát az első világháborúban lett populáris, amikor a brit tisztek kezdték hordani. A közkatonák felöltőjénél könnyebb és más szabásvonalú vízálló kabát megvédett a nedvességtől és a széltől is a lövészárkokban – innen is kapta a nevét (a trench lövészárkot jelent). A praktikus felöltőt akasztókkal és zsebekkel is ellátták, hogy rájuk lehessen akasztani a fegyvereket vagy a térképtokokat. A háború kirobbanása után néhány hónapon belül a londoni kiskereskedők, például a Burberry és az Aquascutum a szélesebb közönségnek is elkezdte árulni őket. És még ma is ott lógnak a szekrényekben.

A nyári időszámítást először Németországban vezették be 1916 áprilisában, háborús intézkedésként a szénnel való spórolás miatt. Pár héttel később az Egyesült Királyság és több európai ország is követte a példát, az USA 1918-ban csatlakozott a rendszerhez, amitől ma már hiába is akarjuk, alig tudunk megszabadulni.

Vérbankok, betétek, zsepik

Az orvosok nem nagyon végeztek vérátömlesztést az első világháború előtt, de miután felfedezték a különböző vércsoportokat és a hűtéssel való konzerválást, Oswald Robertson kapitány, az amerikai hadsereg orvosa a brit hadsereggel konzultálva létrehozta az első vérbankot 1917-ben, a nyugati fronton – a sebesülteket minél gyorsabb ellátása érdekében. A tárolás során a vért legfeljebb 28 napig jegelték, és nátrium-citrátot adtak hozzá, hogy megakadályozzák az alvadást.

1914-ben a Kimberly-Clark cég vezetői felfedezték a fapépből készült anyagot, ami ötször nedvszívóbb, mint a pamut, és feleannyiba kerül az előállítása. Mivel az I. világháború idején hiánycikk volt pamutból, a cég a kreppelt vattát Cellucotton néven adta el az amerikai hadseregnek sebészeti kötözésre. Egészségügyi betétként a Vöröskereszt dolgozói kezdték használni.

A háború után Kimberly-Clark visszavásárolta a Cellucotton-felesleget a katonaságtól, és 1920-ban piacra dobta első kereskedelmi termékét – a Kotex egészségügyi betéteket, amelyek 40 réteg Cellucottonból készültek. A Kimberly-Clark a Cellucottonból fejlesztette ki a Kleenex vattakorongot sminkeltávolításra, majd amikor a nők panaszkodtak, hogy a férjek abba fújnak orrot, kijöttek a papírzsebkendők is.

A hadifogoly gimnasztika

Joseph Hubertus Pilates német testépítőt, aki cirkuszi előadóként és bokszolóként is dolgozott Nagy-Britanniában, „ellenséges idegenként” internálták a Man-szigetekre az első világháború kitörése után. Az internálótáborban eltöltött több mint három év alatt Pilates kidolgozott egy izomerősítő gyakorlatsort, ami lassú és precíz nyújtásokon alapult. Az ágyhoz kötött, beteg internáltak rehabilitációját azzal próbálta segíteni, hogy rugókat és hevedereket szerelt fejtámlájukra és lábtámlájukra, így ők is tudtak edzeni karjukat, lábukat megfeszítve. 1925-ben nyitott fitnesstermet New Yorkban, innen erednek a mai Pilates gyakorlatai.

Rozsdamentes acél és vegakolbász

A háború alatt a brit hadsereg keményebb ötvözetekkel kísérletezett a fegyverekhez, hogy bírják a forróságot és a súrlódást. Harry Brearley angol kohász felfedezte, hogy króm hozzáadásával az olvadt vas rozsdának is ellenálló acéllá változik. Bár a rozsdamentes acélt végül nem használták fegyverekhez, de nagy szerepet játszott az első világháború idején gyártott repülőgép-hajtóművek, ezüstkészletek és orvosi műszerek összetételében.

A szójakolbászt Konrad Adenauer, a második világháború utáni első német kancellár találta fel. Az első világháború alatt kölni polgármesterként az éhezés volt a legnagyobb problémája, segíteni akart Köln lakóin, ezért gondolkozott a hús helyettesítésén. A szójával váltotta ki a húst új kolbászában, amit békekolbásznak nevezett el. A német szabadalmi hivatal elutasította a találmányt, de az ellenséges Nagy-Britanniában V. György király 1918-ban bejegyeztette az új gasztrotalálmányt.

Cipzár, óra, drón

A cipzárt Gideon Sundback tökéletesítette az I. világháború alatt. Az első nagyobb cipzárrendelést a repülősök és tengerészek adták le, és noha a háborús katonai egyenruhák többségén még mindig gombok voltak, a pilóták ruháiba már bekerült a modern kis zárósín. Az igazi népszerűséget a húszas évek hozták el számára. 

Az első világháború előtt a karórákat szinte kizárólag nők viselték divatkiegészítőként. A legtöbb férfi láncon lógó zsebórát hordott, de ezek nem voltak praktikusnak a lövészárokháborúban. Ha az egyik kezedben fegyver van, a másikban egy síp, nem tudsz a zsebórával bajlódni. A pilótákról nem is beszélve, akiknek mindig mindkét kezük foglalt volt. Miután a harctéren bizonyítottak, a karórák férfidivat meghatározó és praktikus elemévé váltak. 

Charles Kettering, a General Motors mérnöke 1915-ben találta fel az elektromos önindítót, majd 1918-ban sikeresen tesztelt egy pilóta nélküli légi torpedót, amely 75 mérföldes távolságból tudott célba lőni. A „Kettering Bug” nevű járművet barométer és giroszkóp segítette a tájékozódásban. A háború azonban véget ért, mielőtt bevethették volna.