Órát lehet igazítani hozzájuk minden júniusban. A Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben például 20 óra 17 perckor kapcsolják be ilyenkor a lámpásaikat a szentjánosbogarak, és még 10 előtt feltétlenül befejezik a morzézást. De miért teszik mindezt ekkora elánnal?

Sokan rávághatják a választ, hogy mi másért, mint a szexért, és valóban: a nőstények a fűből világítanak a hímeknek, akik a levegőből küldik nekik válaszjeleiket.

Na de miért világítanak már tojás- és lárvakorukban is, méghozzá három éven keresztül, a föld alatt?

Nem éppen szentéletűek

Sokáig fejtörést okozott ez a kutatóknak, és nem tudnak jobb magyarázatot, minthogy azért, hogy elijesszék a ragadozókat, akik esetleg megkívánnák őket. Fénnyel próbálják tudtukra adni, hogy nem finomak, sőt, mérgezőek, ami nem feltétlenül igaz, de a világítós átverés, úgy tűnik, bevált, mert kétezer fajuk villog szerte a világon (közülük három él Magyarországon, a legismertebb a nagy szentjánosbogár, Lampyris noctiluca).

Nevük ellenére lárvaként maguk sem éppen szentéletűek, hanem vérmes ragadozók (vajon mit szólna ehhez a névadójuk, Keresztelő Szent János?), és egyik kedvencük a csiga. De ha már kikeltek a földből, csak a szexen jár az eszük, olyannyira, hogy kifejlett állapotban már nem is esznek semmit.

Riszálnak is, ha kell

Azt sem régóta tudjuk, hogy miként működtetik fénymorzéjüket. A biolumineszenciához oxigénre, vízre, luciferinre és luciferáz enzimre van szükség, és amikor a luciferin oxidálódik, „felgyullad” a potrohuk. Mivel képesek szabályozni testükben az oxigénáramlást, olyan gyorsan és erősen villogtatnak, ahogy csak akarnak.

Minden szentjánosbogár fajnak saját jelrendszere van, és a nőstények csak a számukra érthető nyelvjárásra válaszolnak, miközben riszálják, jobbra-balra csóválják, ha kell, meg is emelik tüzelő potrohukat, amit a hímek két, lefelé néző óriási szemmel figyelnek. A pislákolás nem hozza tűzbe őket, a legerősebb fényekért bolondulnak igazán.

Nem a mesékből ismert, kis lámpást hordozó tündéri lényeknek néznek ki, és ha akarnának sem tudnának romantikusan együtt nászrepülni, mert a nőstények röpképtelenek. Ráadásul kétszer akkorák, mint a hímek, és egyáltalán nem elragadóak.

Nem tart sokáig felnőtt életük, pusztán két hétig, sietniük kell, hogy megtalálják életük párját, ezért aztán sötétedés után kifulladásig morzéznak, sokszor egész erdőrészeket bevilágítva.

Nem éppen romantikába hajló az sem, hogy párzás után a hím azonnal elpusztul, a nőstény pedig, miután lerakta petéit, három nap múlva követi őt. Az meg különösen nem, hogy vannak szentjánosbogarak, amelyek utánozzák más fajok fényjeleit és galádul magukhoz csalogatják azok hímeit, és egyszerűen felfalják őket. Keresztelő Szent János biztosan nem örülne, ha megtudná, hogy világító feketeözvegyeket is elneveztek róla.