Létezik két kibékíthetetlen szemléletmód a pszichológiában, amelyeknek hívei még ha akarnának, sem tudnának jobban különbözni egymástól. Az egyik oldalon a jól ismert „pozitív” pszichológiára esküsznek, és állítják, életünk minden egyes percében optimistának kell lennünk. A másik tábor legyint erre, mivel tagjaik szentül meg vannak győződve arról, hogy a megbánás, az aggodalmaskodás, vagy éppen bizonyos fokú harag nem egyértelműen káros érzelmek, hanem hasznosak is lehetnek.

Légy pozitív

„Ragadjuk meg a napot, és éljünk a pillanatban”, tanácsolják úton-útfélen a „pozitívok”, akik melegen üdvözlik a pozitív pszichológia egyik atyja, a magyar származású Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow-élményt, és arra buzdítanak mindenkit, hogy pozitív hozzáállással kerüljék el a három leghírhedtebb érzelmi állapotot: múlton való sajnálatot és haragot, valamint a jövő miatti aggodalmat.

Légy negatív

Rendben. Miért ne? Mások ugyanis határozottan állítják, hogy az ember evolúciósan arra van húrozva, hogy ne csak a jelenben, hanem a múltban és a jövőben is éljen. Más fajokat az ösztönei és reflexei segítik a túlélésben, mi viszont nagymértékben függünk a tanulástól és a tervezéstől. Ám tanulni nem lehet a múlt tapasztalatainak megértése és átvétele nélkül, és tervezni sem lehet a jövő fürkészése nélkül.

A múlton való elmélkedés, a megbánás ugyan szenvedést okozhat, ennek ellenére nélkülözhetetlen mentális mechanizmus, mert csak így tanulhatunk saját hibáinkból, és kerülhetjük el, hogy azokat megismételjük.

A jövő miatti aggodalmak szintén fontosak lehetnek ahhoz, hogy a mostani kellemetlen körülmények elkerülésére motiváljanak minket, valami olyasmire, amivel nyerhetünk, vagy megkímélhetjük magunkat egy nagyobb veszteségtől. Ha egyáltalán nem törődnénk a jövővel, akkor nem feltétlenül törnénk magunkat iskolai végzettségek megszerzésével, nem óvnánk az egészségünket, de talán még élelmiszereket sem tartósítanánk.

A megbánáshoz és az aggodalmakhoz hasonlóan a harag is egy hasznos érzelem egyes pszichológusok szerint. Megvédhet minket például attól, hogy mások visszaéljenek velünk, és arra ösztönzi a körülöttünk lévőket, hogy tartsák tiszteletben az érdekeinket.

Különben dühbe jövünk

Meglepő lehet, de kutatások azt is kimutatták, hogy bizonyos fokú harag a tárgyalások során is előnyös lehet, és jobb eredményekhez vezethet. Kísérletekben támasztották alá a sejtést, hogy többet engednek egy dühös tárgyalófélnek, mint egy boldognak. (de csak akkor, ha kevésbé volt fontos számukra a tárgyalás kimenetele). A tárgyalókat pedig csak akkor befolyásolták az ellenfél érzelmei, ha kisebb volt a hatalmuk.

De vannak más előnyei is a negatív hangulatoknak: például kevésbé hiszékenyebbé és szkeptikusabbá tesznek. Ezek pedig éppen az ellentétei a „pozitív” optimizmus túlzott önbizalmának, amikor azt hisszük, hogy jobbak vagyunk másoknál. A szorongó, védekező pesszimizmus ellenben segíthet a felkészülésben azáltal, hogy pánik helyett alacsonyabb mércét állítunk magunk elé, amelyet magabiztosabban küzdhetünk le.

Dont' worry, be happy!

Akkor most legyünk epések, szorongjunk és aggodalmaskodjunk egész álló nap, ha jót akarunk magunknak? Mi lesz akkor a boldogsággal? Egyáltalán mi a boldogság?

Az ENSZ boldogságindexe szerint ez nem más, mint (közgazdasági, szociális mutatók mellett) az emberek önbevalláson alapuló szubjektív jólléte, és az éves boldogságriportok szerint ebben messze a skandináv és más nyugati országok járnak az élen (Magyarország csak az 51.). Becslések szerint pedig a nyugati emberek túlnyomó többsége (nyolcvan százaléka) ráadásul optimizmusra hajlamos.

Azaz az optimizmus és a boldogság – ezek szerint – kéz a kézben jár. Szkeptikusabb pszichológusok azonban csak a fejüket csóválják, és határozottan állítják a boldogságkérdőívek mérhetnek ugyan valamit, de biztosan nem a boldogságot. Inkább az emberek hajlandóságát arra, hogy beismerjék, hogy az élet gyakran nehéz (ezért éppen nem annyira érzik magukat boldognak), vagy pedig hajlamukat arra, hogy arrogánsan kérkedjenek optimizmusokkal, és azzal, hogy mennyivel jobban teljesítenek, mint mások.