Páratlan növény a napraforgó, és nem csak azért, mert a háború árnyékában egyre értékesebbé, sőt luxussá válik, hanem mert hűségesen és kitartóan követi a napkorongot, miközben sárga virágai tükörként mintázzák a ragyogó napsugarakat. 

Vagy nem is követi?

A rövid válasz az, hogy nem. Pontosabban így nyár derekán, amikor a virágtányérok már kifejlődtek, az egész napraforgó ábla – pár renitens virágot leszámítva – szigorúan egyfelé néz. Méghozzá nem déli, hanem keleti irányba. És nem is pontosan a felkelő Nap, hanem a földrajzi kelet irányába, ami (a mi szélességünkön) még a Szent Iván-éj körüli (nyári napfordulós) időszakban sem esik egybe a horizonton felbukkanó Nappal.

De miért éppen keletre? Azt gondolnánk, hogy déli irányból (amikor magasról süt le ránk) érkezik a legtöbb napfény és energia. Netán nem találják a Napot? A furcsa jelenség már Charles Darwint és botanikus fiát is izgatta, de a megfejtésre az ELTE kutatói jöttek rá nemrég.

Az a misztikus Kelet

Horváth Gábor és munkatársai megmérték, hogy mennyi fényenergiát nyel el a napraforgófej virágzata és a hátoldala, és megállapították, hogy bizony a legtöbbet akkor, ha a földrajzi kelet felé fordulnak a virágtányérok. Mégpedig azért, mert nálunk (és a világ sok helyén) tavasztól őszig a délutánok többnyire felhősebbek, mint a délelőttök, ezért hiába érkezik több energia dél felől, a felhők részben megszűrik azt.

Akkor nem is forog a napraforgó, hanem egyfolytában kelet felé tekinget?

Igen is, meg nem is,

A fiatal tányérvirágok ugyanis egyfolytában forgatják a fejüket. Napközben keletről nyugatra követik a Nap járását, majd éjszaka visszafordulnak kelet felé. Így megy ez mindennap, egészen addig, amíg a hatalmas, szotyival tömött virág olyan nehéz nem lesz, hogy nem tud (akar) már mozogni, és beáll egy irányba, pont kelet felé, ahonnan a legtöbb energia érkezik.

Addig egy trükkös biomotor gondoskodik a fordulatokról. Nappal a fiatal növény keleti (árnyékos) oldalán gyorsabban növekednek a sejtek, ettől a szár elhajlik az ellenkező irányba. Éjszaka a szár ellentétes, nyugati oldalán történik ugyanez, amitől a növény visszafordul kelet felé. Kifejlett állapotban azonban megáll a sejtnövekedés, ezzel pedig leáll a motor is.

Extra energiát lopnak

Jó okuk van fiatalon forgolódni, a Nap követésével ugyanis jelentős energiatöbbletre tesznek szert. A gyorsan felpörgő fotoszintézis mellett a felkelő Nap hamar felszárítja a harmatot, és csökken a gombásodás veszélye is. A melegebb virágtányérok pedig sokkal több beporzó rovart vonzanak (legalább ötször annyit), mint más növények virágai.

hanem maguktól, belső kényszerből teszik ezt. Amikor egy kísérletben fix fényforrást szereltek a növények fölé, azok továbbra is ugyanúgy forogtak tovább, mintha mi sem történt volna. Nem evolúciós hiba ez, a Nap ugyanis nem szokott megállni az égen, de igencsak meglepett mindenkit ez az eredmény.

És az is meglepő, hogy miért dél felé tájolják mifelénk a napelemeket és a napkollektorokat, amikor nemcsak a napraforgók, hanem már mi is tudjuk, hogy errefelé a földrajzi kelet a legenergikusabb égtáj, és akár öt százalékkal is több extra fény áradhat keleti irányból.