Politikai felhangot kapott egy ízig-vérig tudományos szakterület, miután a kormány menesztette az Országos Meteorológia Szolgálat (OMSZ) vezetését, amiért nagy valószínűséggel esőt, vihart, felhőszakadást jelzett augusztus 20-a estéjére, és erre hivatkozva a nagyszabású ünnepi tűzijátékot délután fél kettőkor lefújta a szervezésért felelős operatív törzs. Ám a vihar elmaradt, és nem is esett a vastagon felhős, komor égből Budapesten. 75-80 százalékos esélyt adott heves esőnek, felhőszakadásnak a szolgálat, de a kisebb valószínűség jött be.

„A tegnap esti események, a tegnap délelőttig rendelkezésre álló modelleredmények, illetve az ezekből alkotott forgatókönyvek nem valósultak meg. Az akkori eredmények közül a legkevésbé valószínű történt meg. Ez a bizonytalansági faktor sajnos benne van a szakmánkban, ezt igyekeztünk kommunikálni is. Elnézést kérünk a kellemetlenségekért” – írta az OMSZ a Facebook-oldalán.

Szarvashiba vagy káoszhiba?

A média egy része az OMSZ súlyos tévedéséről beszélt, és arról, hogy alaposan elmérték az augusztus 20-i előrejelzést. Tényleg benézték a meteorológusok? Miért nem tudtak az operatív törzs világos kérdésére – lesz eső és vihar, vagy nem? – egyértelmű választ adni? Hogyan lehetséges, hogy műholdképekkel, valós idejű radarképekkel, azonnali információkkal, szuperszámítógépekkel is gyakran félremegy a prognózis?

A bizonytalanságnak több oka van. Az egyik, hogy hiába használnak rengeteg eszközt, a légkör az egyik legkaotikusabban változó közeg a Földön. Magát a káoszelméletet is egy meteorológus fedezte fel, amikor akárhányszor is futtatta le időjárási adatait őskomputerén, mindig más helyzetképet kapott eredményül. Edward Lorenz rájött, hogy a légköri folyamatok hosszabb távú előrejelzése lehetetlen, méghozzá azért, mert hiperérzékenyek a kezdőértékek (például kiinduló hőmérséklet, légnyomási mező, szélsebesség stb.) pontosságára. Bármilyen kis eltérés idővel óriásira nő, és ez a légkör alaptermészete. Tehát hiába számolnak egyfolytában a csúcsszámítógépek, a legfőbb korlátot maga a légkör viselkedése hordozza. Ezt hangsúlyozta az OMSZ is augusztus 20-i reggeli posztjában, amikor változékony, csapadékos időre figyelmeztetett, hozzátéve, hogy a prognózis „jellegéből kifolyólag jelentős bizonytalansággal terhelt”.

Gyorsak és kiszámíthatatlanok

Egy másik ok, hogy a légköri jelenségek közül az egyik legkeményebb dió a zivatarok előrejelzése. Kedvező feltételek mellett bárhol és bármikor felbukkanhatnak, gyorsan mozognak, és akármikor eltűnhetnek, ráadásul a nagy kiterjedésű frontokkal ellentétben kicsiknek számítanak. Ezért arról, hogy pont Budapesten lecsap-e a vihar este kilenckor, nehéz biztos előrejelzést adni.

Erre hivatkozott Horváth Ákos, az OMSZ siófoki obszervatóriumának vezetője is, aki a 2006. augusztus 20-án Budapestre lecsapó, káoszt és tragédiát okozó megavihar időjárási okait elemezte. „A zivatarcellák szerkezetéből adódik, hogy a velük járó szél, a jégeső, illetve a csapadék nagy térbeli változékonyságot mutat, egész pontos operatív előrejelzésükre (például Budapest kerületeire lebontva) napjainkban még nincs lehetőség." Közel másfél millió ember nézte akkor a budapesti tűzijátékot, és amint lesújtott a tomboló orkán, mindenki egyszerre akart menekülni, a felfoghatatlan káoszban öten meghaltak és több mint háromszázan megsebesültek. A meteorológiai szolgálat felhívta ugyan a figyelmet arra, hogy nem kizárt egy erős vihar, de mint a későbbi vizsgálatok kiderítették, a szervezetlenség miatt ez el sem jutott illetékesekhez. 

Azóta eltelt tizenhat év, és jelentősen fejlődött az előrejelzők infrastruktúrája, ennek ellenére ma sem lehet pontos zivatarprognózist adni. Nemcsak kialakulásának helyét problémás pontosan előre jelezni, de még azt is, hogy kellően nagyra nő-e majd ahhoz, hogy veszélyes zivatarrá alakuljon. Még ha látjuk is a zivatarfelhők mozgását a radarképeken, akkor is könnyen előfordulhat, hogy a zivatarzónák tágabb környezetében csak csendes záporok vannak, de az is, hogy az utca egyik oldalán ömlik az eső, a másikon süt a nap. Sőt még az is gyakori, hogy a fenyegető, sötét ég alatt éktelenül dörgő és villámló sötét felhő alatt állunk, mégsem esik egyetlen csepp eső sem a fejünkre, miközben tőlünk pár száz méterre mindenki ronggyá ázik.

Sokfelé esett az országban

Az OMSZ szerint augusztus 20-án a délelőtti órák végére a csapadéktömb elkezdett gyengülni és kelet felé tolódni. Északkeleti tájakon pedig "külön életet élő zivatarok alakultak ki, amelyeket felhőszakadás kísért". A késő délutáni órák folyamán a várakozásokkal, illetve a numerikus előrejelzésekkel ellentétben nem robbant be Budapesten, de a Dunántúlon, a Balaton térségében és északkeleten, és az éjszaka második felétől pedig az ország keleti, délkeleti felén igen. Akár egy órán belül a semmiből kialakulhat egy egész várost lefedő zivatar, augusztus 20-án pont ez történt a Balaton térségében.

A meteorológusok több prognózismodell (bonyolult algoritmusok) több tucat lehetséges kifutását vizsgálják egyszerre (ez az ensemble módszer), és a legvalószínűbb előrejelzések (nem a tuti biztos, mert olyan nem létezik) alapján teszik közzé előrejelzésüket. A mostani hibás modellszámítások okait még keresik, de az biztos, hogy egynapos előrejelzésnél 360-szor 24 millió egyenletet kell megoldani, normál időjárási helyzetben. Az augusztus 20-ai helyzet nem ilyen volt.

A valószínűség az ami: csak valószínűség

Ha azt nézzük, hogy országszerte zivatarok vonultak-cikáztak, valószínűbbnek tűnt az eső, mint a száraz idő Budapesten is. A nap folyamán először 20-25 százaléknyi, később még kisebb valószínűséget adtak csak az elmaradó viharnak és a száraz időnek. De attól még ez is létező forgatókönyv volt. A valószínűség ugyanis, ahogy a nevében is benne van, nem bizonyosságot jelent. Ezért kért hiába az operatív törzs világos választ.