Hosszú út vezetett az angol úttörő feltalálóktól (William Murdoch és Samuel Clegg), akik kőszenet hevítettek, és az így keletkezett gázt disznóhólyagban tárolva, majd meggyújtva bevilágítottak (vagy inkább halvány derengést okoztak) különböző helyiségekbe az 1790-es években. Vagy Tehel Lajostól, a Nemzeti Múzeum kísérletező kedvű őrétől, aki saját maga előállított gázával elsőként lobbantotta fel a lángot 1816. június 5-én Budapesten, a mai Egyetem téren. Vagy az 1837-ben teljes külső-belső gázvilágítást kapott Nemzeti Színháztól, amelyről Jókai Mór később azt mondta: „Ennek a gáznak egy kicsit áporodott, savanyúkáposzta-szaga volt, de eltűrtük nemzeti büszkeségből”. 

A gázgyárakban gyártott, fémtartályokban tárolt, és csövekben a házakhoz vezetett (kőszénből vagy fából készült) városi gáz mára eltűnt, helyét átvette a bányászott (és kétszer magasabb fűtőértékű) természetes földgáz. De csak nem olyan régen, az 1950-es évekig ugyanis jóformán csak az USA termelt ki és használt földgázt (már 1884-ben 23 kilométeres vezetéken juttatták el Pittsburghbe, ahol nemcsak világítottak, hanem fűtöttek is vele), a kőolajkutaknál, vagy más forrásokból feltörő, tiszta formájában színtelen, szagtalan gázt (ami nagyrészt metán) pedig egy értéktelen mellékterméknek tekintették, és egyszerűen a levegőbe engedték.

Magyarországon csak az 1970-es években kezdett rohamosan elterjedni, mint az egyik legolcsóbb égetni való energiaforrás. Ehhez képest mára olyannyira megkerülhetetlen stratégiai termék lett belőle, hogy hiánya országok komplett gazdaságait fenyegeti. Ezért kulcskérdés, hogyan és mennyit lehet belőle eltárolni.  

Top secret a Tábor-hegy belsejében

Adja magát a jó öreg gáztartály, ám csak bajosan lehetne annyi tározót építeni, amennyi gázt felhasználunk (vagy lehetne, de drágán és óriási gázhordókkal lenne tele a horizont). Kísérleteztek – teljes titokban – föld alá épített óriástartályokkal is, ráadásul idehaza, Óbudán, a Tábor-hegy oldalában. A hegy gyomrában befutó két darab 5 méter átmérőjű, 90-90 méter hosszú, metróalagút-szerű, szürreális vas- és betonobjektumba véletlenül botlott bele egy újonnan felfedezett kristálybarlang feltárásakor egy barlangász 2011-ben, és egészen

Egy nemrégiben előkerült 1960-as szaklap azonban belevilágított a sötétbe, és véget vetett a találgatásoknak: a hidegháború éveiben egy föld alá bujtatott stratégiai gáztárolót építettek a hegy belsejébe, a földöntúli építmény létezése pedig szigorú államtitoknak minősült. 

Arra is fény derült, miért nem használták soha, ha már megépítették. Nagy valószínűséggel azért, mert akkoriban kezdték el föld alatti geológiai képződményekbe, például kimerült gázmezőkbe visszasajtolni a tárolni kívánt földgázt, és a módszert olcsóbbnak és jobb megoldásnak találták a konspiratívan leplezett óriástartályoknál. Olyannyira, hogy az első föld alatti gáztárolót 1960-ban meg is építették a vas megyei Őriszentpéteren.

Érkezik a párnagáz

Ma már Kelet-Közép Európa, ha nem is gáz-, de gáztároló hatalmának számítunk négy létesítményünkkel (Zsana, Hajdúszoboszló, Pusztaederics, Kardoskút), éppen ezért kapták fel sokan a fejüket, miért is dob piacra az MVM a hajdúszoboszlói tárolójából 800 millió köbméter párnagázt.

Párnagázt? Igen, nem is keveset, a teljes mennyiség több mint egyharmadát, és 650 milliárd forintot remélnek az ügyletből. Szép összeg, na de miféle gáz ez, hogy ennyire sokat ér?

A hazai gáztárolók porózus szerkezetű (homokköves, vagy mészköves) egykori földgázmezők helyén létesültek, amelyeket a kitermelés befejeztével föld alatti raktárakká alakítottak át. De nem merítették ki teljesen a lelőhelyeket, hanem hagytak benne elegendő gázkészletet a tároláshoz szükséges rétegnyomás fenntartásához.

Teljes az ágyneműkészlet, de a méret is számít

Ezt nevezik – találó módon – párnagáznak, amely nem más, mint közönséges földgáz, amelynek értéke – az orosz–ukrán háború miatt akadozó vagy felfüggesztett szállítások következményeként – most a csillagokat verdesi. Már ha kitermelik,

megtartja az április és október között paplanként föléje sajtolt tárolni kívánt, és kinyomja a fűtési szezonban visszavett (kiengedett) gáztömegeket. Ezért mennyisége (nyomása) nem is csökkenhet bizonyos szint alá, mert ha így történik, akkor jön a víz, és kitölti a tárolókőzet apró légüregeit, réseit, és a természetes depót soha többé nem lehetne már használni.

Önmagában a párnagáz csökkentése nem egy rendkívüli tett a földgáziparban, az optimális nyomás beállításához ki is vehetnek belőle, de ha szükséges, akkor pótolni is szokták. Ekkora mennyiség eltüntetése (Hajdúszoboszlón a 2133 millió köbméter párnagázból 800 millió köbmétert terveznek kitermelni) azonban már problémákat okozhat, konkrétan a tárolókapacitás egy része végérvényesen elveszhet.

Ha csak nem pótolják valami mással, például füstből vagy levegőből kivont szén-dioxiddal, és akkor megköttethetne végre a globális felmelegedést okozó két (a másik a metán) legerősebb üvegházhatású gáz különös, de ígéretes házassága, méghozzá a lehető legjobb helyen, mélyen a föld alatt.