Szeptember 16-án mutatták be az amerikai mozikban az Oscar-, Emmy-, Golden Globe- és Tony-díjas színésznő, Viola Davis új filmjét, a The Woman Kinget. Sajnos magyar premierről még nem tudni, pedig minket is érdekelne az afrikai nőhadsereg története. A The Woman King az első kísérlet arra, hogy bemutassa az európai gyarmatosítás fekete hátterét, de ez persze elsőre nem hangzott túl jól az amerikai forgalmazóknak (történelmi eposz erős fekete nőkről), viszont Davis és a rendező, Prince-Bythewood ezerrel küzdöttek a film megvalósításáért. 

Az, hogy mégis sikerült, valószínűleg a 2018-as Fekete Párduc kasszasikerének köszönhető, ami egyrészt megnyitotta az utat a fekete mozi előtt, másrészt először ábrázolta hollywoodi alkotásban az agojie harcosokat. 

A fekete kontinensnek rengeteg, számunkra ismeretlen legendája, mítosza, kulturális trendje van, gondoljunk csak az afrofuturizmusra, ami legalább olyan érdekes, mint a századforduló futurizmusa. Ez a kulturális-tudományos irányzat a földönkívüliek és a jövő afrikai kapcsolatait vizsgálja. És valószínűleg egyre több áramlat bukkan majd elő a fekete kontinensről, mert 30-50 éven belül a Földön minden 3. lakos afrikai lesz, vagy afrikai leszármazott. Viola Davis filmje egy régi legendára épít, de vajon van-e valóságalapja?

Elefántvadászokból hivatásos gyilkosok

Ghezo király és fia, Glele 1818-tól 1889-ig uralkodtak, ők fémjelzik a „dahomei történelem aranykorát”, ami a gazdasági prosperálás és a stabil politikai helyzet korszaka volt. Állandó háborúskodásaik során az ország férfilakossága jelentősen csökkent, így eljött a nők ideje, legálisan helyettesíthették a férfiakat a csatatéren az agojie amazonkülönítménnyel. A női harcosok elitje valószínűleg már az 1700-as években formálódni kezdett, mikor Huegbadja király létrehozta a női elefántvadászokból álló alakulatot. 

Az agojie tagjait rabszolgákból verbuválták, néhányukat már 10 éves korukban foglyul ejtették, ők sokszor szegény vagy lázadó, a családjuk számára terhessé váló lányok közül kerültek ki 

– mondta Terri Ochiagha, az Edinburghi Egyetem gyarmati és posztkoloniális Nigéria szakértője.

Dahomey minden női harcosát ahosinak, vagyis a király feleségének tekintették: a palotában éltek a király és a többi feleség mellett, más férfiakkal nem léphettek testi kapcsolatba, de kiváltságos volt a helyzetük, hozzáfértek a dohány- és alkoholkészlethez, és voltak saját rabszolgáik is. 

Ahhoz, hogy valaki agojie lehessen, intenzív testi és lelki kiképzésen kellett reszt vennie. Az agojie hadosztályait öt csapat alkotta: tüzérnők, elefántvadászok, muskétások, borotvások és íjászok. Fő taktikájuk a rajtaütés volt: hajnalban vagy még korábban belopództak a falvakba, foglyokat ejtettek, az ellenállókat pedig lefejezték. 

Leáldozott nekik

Dahomey katonai dominanciája a 19. század második felében kezdett apadni. Egy 1851-es csata az egba törzzsel 2000 agojie halálához vezetett, és Glele király 13 évvel későbbi hadjárata is kudarccal végződött. Közben megjelentek a gyarmatosítók is: 1863-ban a franciák koloniális protektorátussá nyilvánították Porto-Novo királyságot, feldühítve ezzel Glelé királyt, aki Porto-Novót Dahomey vazallusának tekintette. 

Az első háború 1890. február 21-én kezdődött. Ekkor szembesültek a franciák, legnagyobb meglepetésükre, a női harcosokkal. Lynne Ellsworth Larsen történész szerint barbárnak tartották a vad, bátor és nagy erejű amazonokat, akik „meg sem közelítik a civilizált nő képét”. (De idézzük fel, hogy a 19. századi európai nő eközben abroncsos ruhájában főzött, hímzett, és magázta férjét.)

Tavasszal nagy vereséget szenvedtek a hatalmas európai tűzerőtől, majd két év tűzszünet következett, de hiába próbálták modernizálni hadseregüket, 1892-ben véglegesen elvesztették a harcot. Tavaly Leonard Wantchekon, a Princeton Egyetem közgazdásza, aki az agojie leszármazottakat kutatja, azt mondta a Washington Postnak, a nők központi társadalmi szerepe, egyenlősége a gyarmatosítással elillant.

A francia gyarmatosítás károsnak bizonyult a dahomey-i nők jogaira nézve, mivel a gyarmatosítók eltiltották a nőket a politikai vezetéstől, és felszámolták oktatási, képzési lehetőségeiket.

Paradoxon, hogy a franciák elmaradottnak kiáltották ki a vadember afrikaiakat, „civilizálták” őket, és ezzel elpusztították ezeket a korai, unikumnak számító nőjogokat. 

Nawi, az utolsó ismert túlélő agojie harcos 1979-ben halt meg több mint 100 évesen, de az amazonhadsereg hagyományai folytatódnak: a harcos nők leszármazottai történeteket osztanak meg félelmetes őseikről és a hajdani nők bátorságáról.