A hetekben világszerte megkongatták a vészharangokat, mert 2022. november 15-én az emberiség létszáma elérte a nyolcmilliárd főt, ami sokakat apokaliptikus gondolatokra sarkallt, mondván: adott méretű a Föld, természeti erőforrásai végesek, nem növekedhet bármeddig az emberek száma, ezért mindenáron meg kell állítani az emberiség szaporodását, mert különben katasztrofális konfliktusok közepette, kényszerűen fog a létszámunk lecsökkenni.

A túlnépesedés-pánik nem új keletű, sokan az egyik legriasztóbb globális problémának tartják, sőt minden válságok kiindulópontjának, amelyből a szegénység, az éhezés, az energiahiány, de a túlfogyasztás és az éghajlatváltozás is ered.

Sir David Attenborough is fölcsattant korábban túlnépesedésügyben, szerinte rendkívüli dolog, hogy az 1950-es években kezdett el pionírként természetfilmes tévéműsorokat készíteni, és mára már háromszor annyi ember él a világon, mint debütálásakor. Háromszor annyi!

Mindannyiunknak szüksége van lakóhelyre, autókra és utakra, kórházakra, iskolákra, na és élelemre. Honnan jön ez? Legtöbbször a természeti világból származnak mindezek, tehát a természeti világ folyamatosan elszegényedik. A helyzet egyre borzasztóbb, és népességünk továbbra is növekszik. Itt az ideje, hogy a világ népessége észhez térjen, és lássa, mit csinálunk, és tegyen valamit

– fakadt ki, és érthető az aggodalma, mivel éppen az 1960-as évek elején gyarapodott a legintenzívebben a világ népessége a történelem folyamán, de aztán lassan csökkenni kezdett a növekedés trendje, ami azóta is tart. Vajon miért?

Így jöttünk

Körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt, amikor a Homo sapiens valószínűleg feltűnt a Földön (meglehetősen bizonytalan a tudomány ebben, 170 ezer és 300 ezer év is lehet), teljes népességünk eléggé kicsi volt, tízezren ha lébecolhattunk a kelet-afrikai szavannákon, és volt idő (123 ezer évvel ezelőtt), amikor

Úgy is fogalmazhatunk, hogy akkoriban mindössze pár ezer embert volt képes csak eltartani a Föld.

Körülbelül 65 (70) ezer éve történt az utolsó kimutatható komolyabb kijövetelünk Afrikából, és lehet, hogy nem voltunk többen, mint kétezren, ezért nem túlzás azt mondani, hogy mindnyájan – a nyolcmilliárdos emberiség jó része – ennek a túlélő-őspopulációnak a leszármazottjai vagyunk.

Az emberek száma évszázadokon keresztül jobbára stagnált, vagy csak lassan növekedett. Kezdetekkor olyan kevesen voltunk, hogy hozzávetőlegesen 35 ezer évbe telt, amíg a népesség megkétszereződött. De még a mezőgazdaság 10 ezer évvel ezelőtti feltalálása után (amikor elkezdtünk letelepedni) is csak 1–10 millió ember élt a Földön, és 1500 év kellett ahhoz, hogy a számuk megkétszereződjön. A XVI. századra már csak 300 év kellett ehhez, a XIX. század fordulójára pedig mindössze 130 év. 1930 és 1974 között a Föld lakossága ismét megduplázódott, mindössze 44 év alatt.

Demográfiai átmenetben vagyunk

A globális népességrobbanás csúcsa az 1960-as évek elején volt, azóta viszont lassul a növekedés üteme. A népességszám továbbra is növekszik, csak egyre inkább csökkenő mértékben. Ennek okai nem teljesen tisztázottak még minden részletükben, de az biztos, hogy egészen a közelmúltig jellemzően 6-8 gyereke született egy anyának, közülük pedig átlagosan kettő élte meg a felnőttkort. A higiéniás körülmények és az orvostudomány fejlődése, a javuló életkörülmények miatt először látványosan csökkenni kezdett a halandóság a XX. században,

Először Európában és Észak-Amerikában, majd a világ többi részén is (persze a XX. századi világháborúk és a kivándorlások is erősen alakították egy-egy régió lakóinak számát). Gondoljunk csak A Pál utcai fiúk Nemecsek Ernőjére, akinek az 1950-es években (a penicillin elterjedésekor) már nem kellett volna meghalnia tüdőgyulladásban.

és már egy generációval később lelassult a népességnövekedés, a folyamat pedig most is tart rendületlenül. Hogy miért fordult meg a tendencia, arra legalább két magyarázat létezik: az egyik, hogy elterjedtek a fogamzásgátló szerek, a másik, hogy a nők iskolázottabbak lettek, ezzel párhuzamosan pedig fontossá váltak a karriercéljaik. A legtöbb nő nem vállal már 6-8 gyereket a 21. században.

Gondoljuk újra

A jelenlegi tudományos konszenzus szerint

És hogy mennyi embert képes eltartani a Föld? Ha létezik kérdés, amire a legszélsőségesebb válaszokat adták eddig, akkor ez az. Elsőként Antoni van Leeuwenhoek, a mikroszkóp feltalálója jósolta meg 1679-ben, hogy a Föld 13,4 milliárd embert képes eltartani. Banálisan egyszerű módszert követett: kiszámította, hogy Hollandia a Föld lakható területének 13 400-adnyi részén terül el. Hollandia lakossága pedig akkor egymillió fő volt, ezért nemes egyszerűséggel 13 400-zal szorozta meg az egymilliót, így jött ki neki a 13,4 milliárd ember.

Számtalan más becslés is született már, amelyeknek – mint minden, jövőről szóló előrejelzés esetében – az a közös jellemzőjük, hogy minél távolabbra szeretnének prognózist adni, annál drasztikusabban nő a bizonytalanság, és a végén olyanná válik, mintha egy gomolygó jósgömböt nézegetnénk egy félhomályos szobában.

Erősen függ a technológiáktól, a mezőgazdasági termelékenységtől, az energiafelhasználás módjától és a természeti környezet aktuális állapotától. Na és legfőképpen az emberek tudatától, attól, hogy ki mit, mennyit és hogyan szeretne fogyasztani, és attól, hogy a természeti és más javakhoz hogyan férnek hozzá az emberek.

Egy szemléletes kutatás szerint ha az Egyesült Államok lakossága vegetáriánus étrendre váltana, és az eddig hústermelésre (takarmány, legelők) használt földeken élelmiszereket termesztenének, akkor további 350 millió amerikait tudna táplálni az ország.

Az biztos, hogy elméletileg a Föld – a jelenlegi termelési módokon és technológiai szinteken is –

Az egyenlőtlen hozzáférés és elosztás miatt azonban egyáltalán nem ez történik. Sok száz millióan küzdenek nap mint nap az éhezéssel, miközben a kidobott élelmiszerek brutális mennyisége és az irracionális pazarlás az egyik fő téma a fejlett világban. Ez pedig nem más, mint egy globális rendszerhiba. 

Valószínű, hogy van egy felső határa annak, hogy hány embert tud eltartani a Föld, de nem tudjuk pontosan, hogy mekkora ez a szám. Bolygónk az előre jelzett 10,4 milliárd embert is vélhetően hordozni képes, csak el kell dönteni, milyen fogyasztási igényeket követ az emberiség többsége. Ha más nem is, de az mindenesetre optimizmusra ad okot, hogy ma már szinte félgenerációnként módosul a hozzáállás, és most már magától értetődik a természet szeretete, a zöldszemlélet, a fiatalok pedig (autók és luxustárgyak helyett) egyre inkább az élményeket keresik.