Két évvel az 1981-es Időbanditák című film bemutatása után, amiben furfangos időutazók a világtörténelem gazdag és híres szereplőit akarják kifosztani, egy trükkös rabló 106 ritka órát lopott el egy jeruzsálemi múzeumból. Ezzel körülbelül meg is valósította a Terry Gilliam-film cselekményét, mivel időt és történelmileg értékes tárgyakat lopott, köztük egy Marie Antoinette-nek szánt, 30 millió dollárt érő órát.

A rejtélyes rabló kilétére évtizedekig nem derült fény, de mi is történt azon a negyven évvel ezelőtti éjszakán?

1983. április 17-én valaki az éj leple alatt bemászott a jeruzsálemi LA Mayer Iszlám Művészeti Múzeum kis ablakán, hogy meglovasítson 106 órát és egyéb értékes művészeti tárgyat. Nyomokat annyira nem hagyott, hogy a hatóságok egy helyben topogtak egészen addig, amíg valaki a 2000-es évek elején a halálos ágyán nem könnyített a lelkén.

A legkülönlegesebb órák tárlata

A jeruzsálemi Iszlám Művészeti Múzeum 1974–ben nyílt meg, és mintegy 4000 tárgy tartozik a gyűjteményébe, ékszerek, kerámiák, szőnyegek, fegyverek. A tárlat legkülönlegesebb szekciója a ritka és értékes órakollekció, ami a világ három legritkább óragyűjteményének egyike. A múzeumot a hatvanas években alapította Vera Francis Bryce Salomons, aki az apjától örökölt mintegy 200 darab órával alapozta meg a különleges óratárlatot.

A kollekció legfontosabb elemei közé tartozik a híres svájci órásmester, Abraham-Louis Breguet által készített 55 óra, köztük egy naptárral és hőmérővel felszerelt szerkezet is, amit Napóleon húgának készítettek. De annak az órának is ő volt az ötletgazdája, amit Marie Antoinette-nek szánt egyik börtönőre, aki beleszeretett a halálra ítélt francia királynéba. A mechanikailag bonyolult szerkezet azonban csak 1827–re készült el, 34 évvel Marie Antoinette kivégzése után. A 30 millió dollár értékű műremek 823 aranyból, platinából és zafírból készült alkatrészből áll. De volt a gyűjteményben egy pisztoly alakú 19. századi óra és Breguet híres Sympathique időmérője is.

Szerencséje volt a rablónak, hogy azon az éjszakán a biztonsági őrök mély álomba merültek, a riasztórendszer pedig elromlott. Később pedig hiába ajánlott fel a hatóság 2 millió dollár jutalmat a nyomravezetőnek, és hiába kutatott a rabló után az Interpol, a magándetektívek és még az izraeli hírszerző ügynökség, a Moszad is.

Könnyített a lelkén

2006 augusztusában egy tel-avivi műkereskedő jelentkezett a múzeumnál, mert felismerte a Salomons–gyűjtemény néhány óráját. Néhány nappal később Rachel Hasson, aki a nyolcvanas években a múzeum művészeti igazgatója volt, telefonhívást kapott egy ügyvédtől, aki azt állította, egy anonim ügyfelénél van a lopott gyűjteményből 39 darab, köztük Marie Antoinette órája is. A múzeum képviselői beleegyeztek, hogy 35 ezer dollárt fizetnek az órákért és nem bolygatják az adományozó kilétét, de 2007 novemberében az izraeli média kiszivárogtatta, hogy előkerültek az órák. A rendőrség egyből akcióba lendült, vizsgálódtak és kihallgatták az ügyvédet is, akinek adományozó ügyfele, Nili Shamrat Los Angelesben élt.

Shamrat a rendőrség által jól ismert intelligens, stílusos mesterhamisító, Naaman Diller özvegye volt. Férje a halálos ágyán gyónta meg neki a rablást, és végrendeletében feleségére hagyta a lopott holmit. A tisztességes asszony pedig visszaküldte a múzeumnak.

Képbe került, de szuper útlevele volt

Diller neve egyébként korábban felmerült gyanúsítottként, de mivel útlevele szerint a rablás idején külföldön tartózkodott, megszüntették ellene a nyomozást. Később persze kiderült, hogy az útlevele saját tökéletes művészi kreálmánya volt. 

Shamrat 1970-ben találkozott először Dillerrel, de a románcnak egy két évvel későbbi börtönbüntetés véget vetett. Shamrat ekkor Los Angelesbe költözött, majd a pár a nyolcvanas évek végén újból kapcsolatba lépett, 2003-ban összeházasodtak, épp egy évvel a férfi halála előtt. Az asszony, állítása szerint, semmit nem tudott a ′83-as rablásról.

2008 májusában a nyomozók házkutatást tartottak Shamrat Los Angeles-i otthonában, és nemcsak lopott órákat, hanem három 18. századi olajfestményt és egy antik latin kéziratot is találtak, ezeket mind a múzeumból tulajdonították el. Diller a 106 órából csak 3–at adott el, a többit Tel-Avivtól Münchenig, Bázelen és Párizson át Los Angelesig elrejtette. Kiderült, hogy annyira imádta az órákat, hogy minden apró alkatrészükre vigyázott, a nyomozók papírra írt akkurátus megjegyzéseket is találtak, amiket az egyes alkatrészekről és mechanizmusokról jegyzett fel. 

2009 júliusa óta a tárgyak újra megtekinthetők a múzeumban – egy lopásbiztos széfben. Shamratot elítélték, elveszítette tanári állásást, hiába állította, hogy csak férje halálos ágyánál szerzett tudomást a rablásról. A hatóságok szerint Diller nem pénzért hajtotta végre a rablást, hiszen nem is adta el az órákat, hanem az izgalomért, a lehetetlen küldetés kihívásáért. És mert szenvedélyes óragyűjtő volt.