Repkednek a különféle, sokszor egymással köszönőviszonyban sem lévő adatok a Mount Everestről és hegymászóiról, ezért még az olyan nyilvánvaló kérdésre is nehéz válaszolni, hogy vajon a világ legmagasabb hegye egyben a legveszélyesebb is?

A válaszhoz az egyik leghitelesebb és leghosszabb adatsorral rendelkező Himalayan Database-t hívjuk segítségül, amelyet Elizabeth Hawley újságíró indított útjára sok évtizeddel ezelőtt. A New York-i Fortune magazin egykori szerkesztője 1960-ban tette át székhelyét Nepál fővárosába, Katmanduba, és kezdett el riportokat, interjúkat készíteni a Himalájába érkező expedíciók tagjaival, és akkoriban kezdte összeállítani az azóta már digitalizált óriási adatbázist. Az adatok lefedik Nepál legjelentősebb hegyeit (köztük persze a Mount Everestet ) érintő összes expedíciót 1905-től 2022 decemberéig.

Akkor most lássuk a száraz tényeket

A Himalayan Database szerint 2022 decemberéig összesen 6338 hegymászó és serpa 11 341 alkalommal érte el a Mount Everest csúcsát, közülük 822-szer nők. 1487 ember, közülük 1048 serpa többször is (a serpák szó szerint csúcstartók). A próbálkozások 40 százaléka volt sikeres, 140 hegymászó egy szezonban többször is feljutott a csúcsra. 115 ember pedig (nem egyetlen szezonban persze) tízszer vagy többször is 8848 méteren magasan állt.

Oxigénpalack nélkül 221 hegymászó jutott fel, ami az összes sikeres mászás mindössze 1,9 százaléka. 2022-ben 683-an hágtak fel a hegyre, közülük csak öten oxigénpalack nélkül. Három haláleset volt tavaly.

ez a csúcsra feljutók körülbelül 2,7 százaléka.

A legtöbb holttest még mindig a hegyen hever, de Kína sok holttestet eltávolított már. Leggyakoribb halálokok a lavina (77), a zuhanás (72), a magassági betegség (tüdő- és agyödéma, eszméletvesztés stb.) (37) és a hideg (26).

Egyre biztonságosabb feljutni

Oxigénpalackkal. Amíg 1923 és 1999 között összesen 170 ember halt meg az Everesten 1169 csúcsra érés mellett (14,5 százalékos halálozási arány), addig 2000-ről 2022-ig 10 171 csúcshódítás mellett 139-en (1,4 százalék).

Pedig az utóbbi periódusban a környéket sújtó ítéletidő miatt három fekete év is volt: 2014 (17 halálesettel), 2015 (14) és 2019 (11). A halálozások számának csökkenése legfőképpen a  serpák hatékonyabb támogatásának, a nagyobb áramlási sebességre képes, korszerűbb oxigénpalackoknak, és a pontosabb időjárás-előrejelzéseknek köszönhető. Valamint annak, hogy sokkal többen másznak serpák sokaságát alkalmazó, profi turista ügynökségekkel.

Melyik hegy a legveszélyesebb?

Na de tényleg, a legmagasabb hegy egyben a legveszélyesebb is? Kétségtelen, hogy a 8000 méternél magasabb hegyek közül a Mount Everesten haltak meg a legtöbben (309), de ott is másztak a legtöbben. A nyolcezres hegyek közül veszélyességben azonban

ahol 395 sikeres csúcsrajutókból (de főleg az ismeretlen számú próbálkozókból) 72-en vesztették életüket (18 százalék). Jelenleg tehát ez a hegy a leghalálosabb. A legbiztonságosabb pedig a Mount Everesttől 20 kilométerre magasodó Cso Oju (8188 méter), itt 4038 mászás során 52 haláleset történt (1,2 százalék),

A legveszélyesebbnek tartott K2 (8 611 méter, Himalája, a világ második legmagasabb hegye) halálozási aránya viszont drámaian visszaesett. Egykor még minden negyedik mászás halálos volt, ma már „csak” minden nyolcadik. Ennek oka – a Mount Everesthez hasonlóan –, hogy egyre több a kereskedelmi turistaexpedíció, ahol jelentős serpatámogatás áll rendelkezésre.

Az említett nyolcezres hegyek veszélyességi sorrendje tehát:

1. Annapurna – 18 százalékos halálozási arány,
2. K2 – 12,5 százalék,
3. Mount Everest – 2,7 százalék,
4. Cso Oju – 1,2 százalék.

Nem szerepel viszont friss adat az oxigénpalack nélkül Mount Everestet meghódítani akarók halálozási arányáról. Egy Mount Everestet megjárt hegymászó viszont utánajárt  mindennek, igaz, 2019-es adatokkal. Négy évvel ezelőttig, kiegészítő oxigén nélkül, 212-en jutottak fel a csúcsra (mostanáig, ahogy fent is szerepel, 221-en), és 2019-ig 160-an haltak meg összesen. Az eredmény pedig az

Ellenben ez az arány is (ahogyan a fentiek is), valamiért, a csúcsot elért hegymászókkal és az összes regisztrált halálesettel számol (az Everestet meghódító hegymászó szerint ez az általánosan bevett formula).

ezért nem lehet kijelenteni, hogy akik kisegítő oxigénforrás nélkül vágnak neki az Everestnek, azok közül csak minden negyedik (24,5 százaléka) tér vissza. De, bármilyen számolási formulát alkalmaznak is, egyértelműen leszögezhető, hogy minden másnál veszélyesebb és emberpróbálóbb „tisztán”, mindenféle serpa asszisztencia nélkül megtámadni a 8848 méter magas istenasszonyt. Még ha „csak" mondjuk 42 százalék, vagy kisebb az esély, akkor is.