Az 1960-as és 1970-es évek pszichedelikus zenei és művészeti hullámai között felbukkant valami nagyon furcsa: a bananadin, egy kitalált pszichoaktív anyag, amelyet állítólag banánhéjból vontak ki. A szer receptjét eredetileg a Berkeley Barb amerikai underground magazinban tették közzé 1967 márciusában, és Gene Grimm írta a banánhéjból kivont tudatmódosító anyag titkos receptjét. Ugyanebben a számban egy olvasói levél is fokozta a banán iránti érdeklődést, amely azt állította, hogy rendőröket látott egy Berkeley-ben található banánstand körül.

Mi van a banánnal?

A kamu banándrog ötletének elterjedését valószínűleg Donovan egy évvel korábban megjelent Mellow Yellow című száma inspirálta, és a tömegek vágya egy olcsó kábítószerre.

Amikor a hippikorszak fiataljai új utakat kerestek a megvilágosodáshoz, William Rorabaugh történész szerint a pénzszűke vezette el őket a banánhéj kaparásához. A The East Village Other kiadóhivatalaiban kezdődhetett a dolog, amikor a lap szerkesztői az LSD és a szerotonin agyi kapcsolatairól vitatkoztak, azon töprengtek, valami természetesebb anyag is lehet-e ugyanilyen hatással, és a banánhéjra szavaztak.

1967 elején a skót dalszerző és énekes, Donovan dala felbukkant az Egyesült Államokban is, és sokan azt hitték, a banánhéj elszívásáról szól az

Electrical banana / Is gonna be a sudden craze / Electrical banana / Is bound to the next phase – (Elektromos banán / Hirtelen őrület lesz / Elektromos banán / Jön a következő fázis)

szöveg.

És elindul a banánmánia!

A fiatalok elkezdték vásárolni a sárga bumerángot, de a csúcspont a „Musa sapientum bananadine” kinyerésére szolgáló recept közzététele volt William Powell The Anarchist Cookbook című híres könyvében és egy Time-cikkben.

Persze nem véletlen az időpont, a hatvanas-hetvenes évek pszichedelikus áramlatai, a drogok, az elszállt zenék között nem volt nehéz elhitetni a néppel, hogy a bananadin az új, divatos kábítószer. Az amerikai hatóságok pedig széttárják a karjukat, és egy ötletük támad csupán: alapos tudományos vizsgálatokat végeznek az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság segítségével (FDA). 

Későbbi analízisek végül feltárták egy alfa-aminosav, a triptofán jelenlétét a banánhéjban, de olyan kevés van benne, hogy több tonna kellett volna, hogy abból bármilyen tudatmódosítót készítsenek.

2005 októberében, az amerikai rádió Fresh Air című műsorában meginterjúvolták Donovant a banánügyről. Az énekes úgy nyilatkozott, Country Joe McDonald, a Country Joe & the Fish együttes egyik tagja volt a banán ötletgazdája.

Például a Richard Nixon elnöksége alatt 1970-ben hatályba lépett törvényt, amely a kábítószer-besorolást szabályozza, az anyagokat a visszaélés és az orvosi hasznosság alapján értékeli, és megerősíti a kábítószer birtoklása és kereskedelme miatti büntetést.

A popkultúra is felkapta a jelenséget:1967-ben jelent meg a The Velvet Underground első albuma Nicoval és Andy Warhol művészeti elképzeléseivel. Az album borítóján egy Warhol által rajzolt banán látható. Warhol művészeti menedzserként dolgozott a bandával, és az eredeti bakeliten a banángrafika egy kis trükkel szerepelt: matrica volt, amelyet le lehetett húzni, hogy alóla egy rózsaszín gyümölcs bukkanjon elő. Ez a szexuális töltetű kép tökéletes volt az új avantgárd art rock banda számára, és rávezetett az album provokatív témáira (például a kábítószerezésre).

Bár a bananadinnak nem volt semmi valóságalapja, szimbólumként fontos szerepet kapott a hippi szubkultúra lázadásában, a művészetben, a tiltakozó mozgalmak és a művészi kísérletezés területén. És a hiedelem, hogy a banánban drog van, még ma is tartja magát: 2013-ban egy Maine megyei börtönben a foglyokat rajtakapták, hogy banánhéjat szívtak.

Úgy látszik, mindig lesz, aki rákap, de legalább kieszik a banánt is a héjából, úgyhogy emelik a kálium- és magnéziumszintjüket. Ilyen az egészséges drogozás.