Ameddig a szem ellát, formalinnal teli fehér műanyag vödrök állnak hosszú polcokon számozva, a sor 9479-ig tart. Az egyedülálló odensei gyűjteményben minden tároló egy-egy agyat rejt, amelyeket a 20. század második felében operáltak ki dán állami kórházakban elhunyt páciensek testéből. A jellemzően pszichiátriai betegségekben szenvedő betegek agyát közel négy évtizeden át gyűjtötték – csak épp minden engedély vagy beleegyezés nélkül. Sem a betegek, sem rokonaik nem hagyták jóvá az agyak konzerválását, bár igaz, az ötvenes és a nyolcvanas évek között az adminisztráció és a jogok kérdése még gyerekcipőben járt.

Ahogy Knud Kristianssen, a Dán Mentális Betegségek Társaságának korábbi elnöke elmondja, évtizedekkel ezelőtt teljesen normális és elfogadott volt, hogy az orvosok döntöttek a betegek sorsáról bárki megkérdezése nélkül.

Martin Wirenfelt Nielsen patológus és a gyűjtemény igazgatója a BBC kérdésére elmeséli, hogy az agybank eredete 1945-ig nyúlik vissza. Közvetlenül a második világháború után a dán pszichiátriai kutatások új lendületet kaptak, és egy aarhusi doktor csoport hozzálátott az Agypatológiák Intézetének létrehozásához. Eleinte mindenki lelkesedett, hogy milyen modern és úttörő gondolat az agykutatás, de a hatvanas-hetvenes években gyengült iránta az érdeklődés. Az agyraktár a kilencvenes években került újra a köztudatba, és a sajtóban beindult a vita, mi a teendő a hozzájárulások nélkül gyűjtött szervekkel. A legtöbben arra szavaztak, hogy fel kell számolni az intézményt és el kell temetni az agyakat.

Nem etikus működés

Az agy kutatása nem csak a 20. században foglalkoztatta az orvosokat, már az 1800-as években szívesen tárolták a betegek agyának egy-egy darabkáját viaszban. Ezenkívül számos kegyetlennek tűnő és valószínűleg nem is hatásos módszert alkalmaztak a pszichés betegségek kezelésére. Ilyen volt a jégfürdő, a kényszerzubbony, az elektrosokk, a tartós narkózis vagy a lobotómia. Utóbbi, talán mind közül a legrosszabb, olyan koponyaműtétet takart, mikor a homloklebeny kérgét elvágták az agytól – minimum maradandó károsodással, de sokszor halállal járt.

És most eszünkbe juthat Ken Kesey nagyszerű regénye, a Száll a kakukk fészkére, amelyet saját veteránkórházi tapasztalati alapján írt. A pszichiátriai intézet diktatórikus mindennapjaiba újonnan belecsöppenő McMurphy (a filmes adaptációban feledhetetlen Jack Nicholson) próbál változtatni az embertelen rendszeren, de lobotómiával büntetik, ami zombivá változtatja. Ilyen volt az ötvenes évek elmegyógykezelése. 

Viszont kevésbé alkalmazták a gyógyszeres terápiákat, épp ezért örülnek a mai kutatók a „gyógyszerszűz”, formalinban tárolt agyaknak.

Elszigetelve

A mentális betegségek a negyvenes, ötvenes és hatvanas években megbélyegzést és kiközösítést vontak maguk után, úgyhogy ha valaki egy pszichés kórról kapott diagnózist, beutalták az elmegyógyintézetbe, és többé ki sem jött onnan, szerettei is magára hagyták. A páciensek elhunyta után a mai gyakorlathoz hasonlóan rendszeresen végeztek boncolást, hogy megértsék, mi okozza a pszichés rendellenességeket.

Az orvosok nem kértek engedélyt a családtól a kezelésekhez, a mentális egészségügyi problémák gyógymódjairól sem tájékoztatták őket

– teszi hozzá Knud Kristiansen, a dán Mentális Egészség Egyesület korábbi elnöke.

A főleg demenciában és skizofréniában szenvedő (5500 demenciás, 1400 skizofréniás, 400 bipoláris zavaros, 300 depressziós és még néhány egyéb pszichés rendellenességgel rendelkező) agyának gyűjtése 1982-ben fejeződött be, de a tudósok még évekig vitatkoztak az agyraktár létjogosultságáról és használhatóságáról. Megőrizzék vagy selejtezzék, ha ilyen vitatott körülmények között tettek szert rá? 2017-ben az agyakat átszállították Aarhusból Dánia 3. legnagyobb városába, a festői Odensébe, mert a hatóságok úgy döntöttek, megtartják a bankot kutatási célból, de beismerték, hogy a gyűjtés etikailag igen aggályosan zajlott.

A hátborzongató kollekció azonban gyorsabb feldolgozást kíván, mert ezek a formalinban tárolt szervek kevésbé tartósak, mint a ma mínusz 80 Celsius-fokos fagyasztóban tárolt agyak. De mégis nagyon hasznosak, mert segítségükkel azt is tanulmányozhatják az agykutatók, hogy az Alzheimer-kór mai kezelési módszerei milyen hatással vannak a kemikális hatásoktól megkímélt agysejtekre.