Ki nem gondolkodott már el azon, mihez kezdene, ha egyszer csak százmilliókat vagy milliárdokat nyerne a lottón vagy más szerencsejátékon? Röpködnek ilyenkor a titkos vágyak, hogy mire költenénk először, és a legtöbben határozottan kijelentjük, márpedig bennünket biztosan nem kapna el a gépszíj, nem szédülnénk bele a hirtelen ölünkbe hullott határtalan lehetőségekbe, és bizony igenis megfontoltan, hűvös fejjel, mindent gondosan el- és megtervezve használnánk fel a tengernyi pénzt. Na persze semmiképp sem az összeset, értelmes ember ilyet nem tesz. 

És azt is azonnal leszögezzük, hogy semmi esetre sem kürtölnénk világgá hatalmas szerencsénket, nehogy zsarolók célpontjaivá váljunk, és hogy elkerüljük a hirtelen felbukkanó és körénk gyűlő „baráti” tömegek számító sürgölődését. 

Vigyázat, könnyen milliárdosok lehetünk!

A hirtelen meggazdagodás „veszélyét” akár még „fenyegetőnek” is vélhetjük, ha azt nézzük, hogy 2021-ben öt milliárdos, harminckettő százmilliós és több mint 3800 milliós szerencsejáték-nyeremény duzzasztotta fel a bankszámlákat. 2022-ben pedig szintén öten váltak milliárdosokká, egyikük december 9-én minden idők legnagyobb hazai Eurojackpot-nyereményével, több mint bruttó 31 milliárd forintjával – inkognitóban persze – felkerült a 100 leggazdagabb magyar listájára. Tizenkilencen százmilliókat, 4383 honpolgár pedig milliókat söpört be, és ha most eltekintünk a milliós összegek gyorsan inflálódó értékétől, és csak a százmilliós és a milliárdos nyereményeket vesszük, akkor is csak

Na de mi lett az álmodozások közepette tett határozott fogadalmakkal?

Nem boldogság ez, hanem eszement tortúra...

Hát a legtöbbször az, amit amerikai felmérések és lottómilliomos-történetek mutatnak: a szupernyeremények általában pár év alatt elfogynak, és a boldog nyertesek gyakran még rosszabb anyagi helyzetbe kerülnek, mint Fortuna látogatása előtt. 

A hirtelen jött gazdagság ugyanis majdnem mindig

Beszámolók és pszichológusok szerint először bénultság és tanácstalanság lesz úrrá rajtuk, nem tudják hirtelen, mihez kezdjenek annyi pénzzel. Egyik pillanatról a másikra átértékelik és különbözőnek kezdik érezni magukat rokonaiktól, barátaiktól, és nemritkán elszigetelődnek tőlük, mert mindenkiről azt gondolják, hogy irigykedik. Eközben felszakadnak a gondolati, érzelmi gátak, átalakul a személyiség egy olyan valakivé, aki mostantól szinte bármit megtehet. Ugyanakkor feltör a bűntudat is, és úgy érzik, nem érdemeltek ekkora vagyont. 

majd menetrendszerűen érkezik az ellenpont: a stressz, szorongás, depresszió. 

...és szindróma

Ez a tünetegyüttes és ezek a stációk annyira jellegzetesek, hogy felkeltették a kutatók figyelmét is, és Stephen Goldbart és Joan Di Furia kaliforniai pszichológusok 1997-ben megalkották a Sudden Wealth Syndrome / hirtelen gazdagodás szindróma (SWS) terminust. 

Persze az USA-ban bőven akad vizsgálható páciens, mivel mindössze 11 állam engedi, hogy ha a lottónyertesek úgy akarják, akár névtelenek is maradjanak, a többi 39 államban azonban

Marketingszempontból tartják fontosnak, hogy a nyerteseknek legyen arcuk és nevük. Na meg azért, hogy eltitkolt milliomosokkal még csak véletlenül se sérüljön a játék átláthatósága és a belé vetett bizalom. Az akár zaklatásnak, zsarolásnak vagy más bűncselekményeknek kitett, érzelmileg amúgy is labilis szerencsés játékosok érdekeiről kevesebbet hallani. 

Csak kevesen lépnek elő

Hogy mi a helyzet nálunk, nem tudjuk, mert Magyarországon nem kötelező megmutatnia magát az újdonsült százmilliomosoknak, milliárdosoknak, és élnek is ezzel a jogukkal, mert jóformán senki sem akarja arccal vállalni szerencséjét. A kevés kivételek egyike a korábban hajléktalanként élő győri Andraschek László és felesége, akiknek tíz évre sem volt elég a 2013-ban skandináv lottón nyert 630 millió forint. Akkoriban sofőr szállította őket, mára eladták négy lakásukat, belvárosi kávézójukat és a balatoni nyaralójukat, most pedig a házukat árulják, és azt állítják, boldogok. 

Egy másik kivétel egy István álnéven szereplő sárvári nyertes, aki 2003-ban 5,2 milliárd forinttal váltott dimenziót. Két év múlva megjelent Lottón nyertem – A magyar lottómilliárdos igaz története című könyvében leírja, hogy nem tudott ellenállni a kétszázezer eurós Ferrarinak, 500 millióból hatgarázsos, nyolc fürdőszobás házat emeltek, és persze a jacht sem maradhatott ki, ahogyan egy 18 milliós gyémántgyűrű sem az ara ujjáról. De hiába az álom sok pénz, István halálos beteg lett, és egy németországi magánklinikán meghalt. 

Ők is átestek a hirtelen meggazdagodás szindróma érzelmi-lelki tortúráján.

A tévé elé rogytam, és zúgni kezdett a fejem, sírtam, hörögtem, nevettem és jajveszékeltem. Ez leírhatatlan érzés, ijesztően súlyos és fullasztó

– írja könyvében István a startvonalról, arról a sűrű pillanatról, amikor a szeme láttára kihúzták a számait. 

És mindketten átestek azon a nyomasztó stresszen is, amit a semmiből hirtelen felbukkanó rengeteg nyájas jó barát okozott.  

Így leplezzük szerencsénket!

Nem jó ötlet kilépni a nyilvánosság elé, állítják szakértők, és az a Li nevű kínai férfi is, aki

2022 novemberében a dél-kínai Nanning nagyvárosban a 30 millió dolláros nyereményátadás (arrafelé kötelező) ceremóniáján. Igaz, ő nem az irigyek, kéregetők, követelőzők vagy zsarolók seregétől tartott, hanem attól, hogy ha megtudja a családja, hogy milyen áldás szakadt rá, majd jól ellustulnak a jólétben. 

Sajátos egy megközelítés, de az nem kérdés, hogy nem bölcs dolog hetykén tüntetni ország-világ és az ámuldozó szomszédok előtt lottómilliárdjainkkal. De hogyan tudjuk eltitkolni, egyáltalán lehetséges anonim milliárdosnak maradni életünk egyik legfelkavaróbb időszakában? 

• Ne változtassuk meg a szokásainkat – szól a legtöbbször elhangzó higgadt intelem, nyilván azoktól, akikben nem tombol(t) semmiféle adrenalinóceán, merthogy nem voltak még lottómilliárdosok soha, ezért következetesen és megfontoltan feltartott mutatóujjal képesek logikusan érvelni, hogy mit ne. Először is ne váljunk hirtelen nagyvonalú Grál-lovaggá, ne adakozzunk fűnek-fának, és ne legyünk váratlanul és szokatlanul öntudatosak a munkahelyen, ha sohasem voltunk azok, mert az minimum gyanús.
• A legfontosabb, hogy ne kezdjünk ész nélkül költekezni, sőt a legjobb az, ha semmi változást nem mutatunk kifelé. Inkább vonuljunk vissza a külvilágtól, és utazzunk el egy csendes helyre, ahol átgondolhatjuk, mi is történik velünk valójában azonkívül, hogy permanens önkívületben vagyunk. 

Észszerűnek tűnő tanácsok ezek, de egyben mókásak is, hiszen a már addig is jómódúan élőkön kívül nem sokan tudják megállni (és miért is állnák meg?), hogy ne javítsanak életkörülményeiken, és előbb-utóbb minimum lesz nagyobb lakás, ház, nyaraló, új autó. Hiába fogadkoznak az lottónyereményről álmodozók, hogy rajtuk bizony nem látszana meg a meggazdagodás. De. 

• Ezért a legjobb előremenekülni, és amikor visszajöttünk az adrenalinmámorban megkezdett, lenyugtatónak szánt utazásról, nyissunk egy csomó bankszámlát különböző bankokban. De ne a lakhelyünkön, hanem több településen szétszórva, nehogy valamelyik ismerősünk éppen arra járjon, és rákérdezzen: „ragyogóan nézel ki, csak nem te nyerted meg a lottófőnyereményt?”
• Ha ezzel megvagyunk, akkor bemutathatunk egy olyan trükköt is, hogy megvárunk egy szerényebb, mondjuk, pár száz milliós telitalálatos lottónyeremény-húzást, és csak akkor hozakodunk elő égbekiáltó szerencsénkkel. Nemcsak hogy kevesebb „jó barát” keresi kegyeinket, mint ha a milliárdokat neszelnék meg, de ledobhatjuk a ránk nehezedő súlyos titok nyomasztó terhét is, és felszabadulunk. Na és elkezdhetünk végre óvatosan költekezni.
• Még az is előfordulhat, hogy annyira szeretjük a munkánkat, hogy a szédítő lehetőségek ellenére sem hagyunk ott csapot-papot. Ez talán a legmeggyőzőbb leplezési módszer, mert ugyan ki gondolná, hogy milliárdokkal a számláinkon is bejárunk dolgozni? Senki. Legfeljebb csak akkor vetülne ránk a gyanú árnyéka, ha luxusautóval kezdenénk munkába menni (suhanni), vagy ha új ingatlanjainkról és a világ körüli utunkról hencegnénk.  
• Ha mégis elhagynánk az alkalmazottak világát, indíthatunk valamilyen álvállalkozást is, ingatlanirodát, fagyizót-lángossütőt a Balatonon vagy a műfaj egyik legmegfoghatatlanabb és kifürkészhetetlenebb képviselőjét, egy „tanácsadó” céget. De egy alapítvány is jó fedőcég lehet, mert rájuk lehet fogni, hogy onnan érkezik a jómód, na meg a kitartó, szorgalmas munkánkból. Hátulütője a módszernek, hogy semelyik vállalkozás sem ontja azonnal a profitot, ezért a hiteles látszat kedvéért érdemes várni valamennyi időt a költekezéssel. 

Persze csak akkor, ha tényleg rejtegetni szeretnénk a ránk omlott mesés összeget. Mert ha nem akarjuk eldugni, akkor nem kell stresszes és fárasztó titkolózással sem bajlódni, elég elviselni az amúgy is megterhelő érzelmi hullámvasutat. De ha még a hirtelen meggazdagodás lelki nyomását sem akarnánk vállalni, akkor a leghatékonyabb módszer mindenképpen az, hogy nem lottózunk. Vagy ha nem tudunk ellenállni a késztetésnek, akkor legalább csökkentsük minimálisra az esélyeinket, és csakis azokat a számokat játsszuk meg, amelyeket nagyon nem kellene behúzni.