Nyakunkon az újabb válság, a Forbes előrejelzése szerint a globális krach 2023 végén vagy 2024 elején következik be, ugyanis a monetáris politika változásai és azok valós gazdasági hatásai között jellemzően egy év telik el. Más pénzügyi szakemberek szerint korábban érkezik majd a világban recesszió, de az szinte biztos, hogy 2023 az eddiginél is nagyobb gazdasági visszaesést hoz.

Spórolás, kuporgatás, takarékoskodás vár ránk és megint véget ér az aranykor, amikor bármit megvehetünk. Mit tesz ennek tudatában az előrelátó polgár? Elkezd gondolkozni, hogy miből álljon vagyonkája, ha esetleg a délszláv háborúhoz hasonlóan (mikor Jugoszláviában 1993 októberétől 1994. január végéig 5 billiárd százalék volt az infláció) a mostani háborús időkben is elértéktelenedik a pénz. Mi az, ami helyettesítheti a ropogós bankót? Hát persze hogy az arany!

Néhány évvel ezelőtt a South China Morning Post adta hírül, hogy korunk új alkimistáinak, a tudósoknak sikerült rézből aranyat, vagy azzal majdnem megegyező anyagot előállítani. A kísérletek során argongázzal „ütköztettek” rezet és létrejött az új matéria, ami hasonló tulajdonságú, mint az arany, így kiválthatja a nemesfémet az elektronikai iparban. 

Miért voltak kudarcra ítélve az alkimisták?

Az arany a távoli galaxisok neutroncsillagainak ütközéséből keletkezhetett. Azért olyan ritka a Földön, mert az univerzumban is igen ritka, becslések szerint az összes, bolygónkon bányászott arany elférne két olimpiai méretű úszómedencében.

És persze nem Kínában kezdték az első aranykísérleteket, már a középkori alkimistákat is vadul foglalkoztatta a bölcsek kövének, az örök életnek és az aranynak az előállítása. Strasbourgi F. T. Kessler egy receptjében azt írja, bármilyen egyszerű fémet arannyá lehet változtatni timsó, kálium-nitrát és vizeletkoncentrátum összekeverésével. A 17. század elején született hamburgi Henning Brand valószínűleg ekkor szerethetett bele a vizeletbe, aminek kutatása meghatározta hátralévő életét, hát kétségkívül ennek is megvan a maga bája. Rengeteg kísérletet végzett vizelettel, és ugyan aranyat nem, de a foszfort sikerült feltalálnia.

Más alkimisták sem jártak sikerrel, hiába vetettek be minden tudományos és boszorkányos praktikát, de ez nem is csoda, mert hiába a transzmutáció – mikor egyes elemeket átváltoztatnak másokká –, hiába a hit, hogy az ólomból arany lehet, atomi szintű beavatkozásra lett volna szükség, erre pedig akkor még nem voltak képesek. 

1941-ben ugyan sikerült aranyat előállítani neutronok és higany vegyítésével, de ehhez kellett a Harvard részecskegyorsítója is. Szegény alkimistáknak hol volt még olyan spéci műszere, mint a csak 1931-ben megvalósított ciklotron, a protonok gyorsítására szolgáló szerkezet?

Lépésről lépésre

Az arany az a kémiai elem, amelynek minden atommagjában 79 proton található. Úgyhogy az is egy lehetőség az arany előállítására, ha veszünk 79 protont (és persze ugyanennyi neutront, nehogy meginogjon az atommag), vagy a platina 78 protonjához adunk még egyet, esetleg a higany 80 protonjából elveszünk egyet. Ó, ha ilyen egyszerű lenne, Kelly hőseinek sem kellett volna a normandia partra szállás utáni stresszes időkben aranyat hajkurászniuk!

Tehát bombázhatjuk a platinát vagy a higanymagot neutronokkal, és természetes radioaktív bomlás révén aranyhoz juthatunk. Ehhez csak építenünk kell egy atomreaktort, de csak lazán, nem kell túlstresszelni, ez lesz a fő neutronforrásunk. Helyezzünk higanyt a reaktorba, és máris elkészült az aranyunk, amivel csak egy baj van, fertőtlenítenünk kell, de ez korántsem egyszerű, mert csak kémiai módszerekkel nem lehet szétválasztani a nem radioaktív aranyat a radioaktív aranytól. Ugyanis ez a radioaktív arany veszélyes az emberre, és nem értékesíthető kereskedelmi forgalomban sem, ráadásul néhány nap múlva radioaktív bomláson megy keresztül, és már nem is lesz többé arany. Így jártunk.