Megdöbbentően sok szarvast és őzet gázolnak el a magyar utakon
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Súlyosan mérgezőek voltak a kozmetikumok, de ma is a bőrünkre megy a vásár?
- Limpár Imre: Időtolvajok közé kerültünk, csak Gandalf segíthet
- Annyira szórta, hogy bedöntötte az arany árát a világ leggazdagabb embere
- Freud megpróbálta megfejteni Leonardo da Vinci titkát
- A legpusztítóbb árvizek százakat öltek meg Magyarországon
Meglepően sok, évente 15-20 ezer vadállatot gázolnak el az emberek a magyar utakon. Ez akkora szám, hogy az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai alapján bátran kijelenthető, hogy minden harmadik elhullott kisebb-nagyobb vad az aszfalton pusztul el Magyarországon (a lelőtt vadak száma ennél sokkal több, lásd a keretes írást). A 4600 fácán és az 5600 mezei nyúl legtöbbször csak kisebb károkat okozott a járművekben, esetleg összetörték a díszrácsot, nagy ritkán betörték a szélvédőt. De a 20 muflonnal, 430 vaddisznóval, 5800 őzzel és majdnem 1200 gím- és dámszarvassal már rázós lehetett a kéretlen fizikai kontaktus.
Bármikor, bármerről kiugorhatnak elénk a műútra,
több mint félmillió szarvas és őz él ugyanis szabadon
(az őzek vannak többen, 400 ezren). Annyira gyakoriak a vadgázolások, hogy voltak évek, amikor a közúti balesetek egytizede vadakkal volt kapcsolatos a Bakonyban.
Nyár végén és ősszel még nagyobb az esélye, hogy keresztezik az utunkat (vagy mi az övéket?). Üzekednek ugyanis az őzek, és elkezdődött a szarvasbőgés szezonja is, és a szokásosnál nyugtalanabb állatok ilyenkor még annyira sem szabálykövetők, mint máskor. Elönti a bakokat és a bikákat a tesztoszteron, alig esznek, és semmi más nem érdekli őket, csak a suták és a tehenek, na és a potenciális vetélytársak. Vörös hormonköd ereszkedik rájuk, a szarvasbika mirigyei pedig átható szagkoktélt (afféle szerelmi feromont) árasztanak, amivel lehet, hogy feltüzelik a teheneket, de húsuk egy időre élvezhetetlenné válik.
Csak néznek ránk kőbálvánnyá meredten
Ahhoz, hogy elkerüljük velük a karambolt, nagy szerencsére van szükség, már csak azért is, mert leginkább sötétben mozognak, és tesznek a KRESZ-re, nem fognak megállni az út szélén körülnézni, hanem jó esetben fürgén átszaladnak a záróvonalon, és eltűnnek a sűrűben. Rossz esetben azonban megállnak az út közepén, és bámulnak ránk mereven, mozdulatlanul.
Ennyi vadat lőnek le
A különböző betegségekben és gázolás miatt évente elhullott mintegy 50 ezer kisebb-nagyobb vad mellett nagyságrendekkel többet lőnek (vadásznak) le minden évben szabad területeken, 2021-ben körülbelül 900 ezer példányt. Gím- és dámszarvasból 92 ezret, őzből 110 ezret, vaddisznóból 150 ezret, mezei nyúlból 100 ezret, fácánból 430 ezret. Nem annyira köztudott, de a házi juh ősének tartott muflonból is majdnem 4 ezret kaptak puskavégre.
Nem mi keltjük fel érdeklődésüket, hanem a fényszórók, és ha már képtelenség előttük satufékkel megállni, akkor örülhetünk, hogyha megússzuk ép bőrrel. Már egy harminckilós őzet is rizikós elütni, egy százkilós vaddisznót vagy egy kétmázsás gímszarvast pedig egyenesen meredek. Elég csak óvatosan, 60 kilométer per órával csorogni a műúton,
EGY KIFEJLETT SZARVAS ÖTTONNÁS BECSAPÓDÁSI SÚLLYAL TÖRI MEG AZ AUTÓT, HA KÉSŐN VESSZÜK ÉSZRE.
A végkifejlet pedig akár tragikus is lehet.
Na de miért bámulnak ránk este kőbálványként ezek a híresen félénk állatok, akik már az ember közeledtére is azonnal elinalnak?
Túlságosan jól látnak...
Egy biztos: látnak minket jól. Oldalt ülő szemeiknek köszönhetően periferiális látásuk 310 fokos. Szinte csak maguk mögé nem látnak. Úgy is mondhatjuk, hogy szélesvásznon érzékelik a világot, vagyis nem kell különösebben forgolódniuk, anélkül is folyamatosan pásztázhatják a környezetüket, már csak óvatosságból is. Nekünk mindössze 120 fokos vizuális horizont jutott. Átlagosan. A nőknek ugyanis sokkal több, a férfiaknak pedig kevesebb, amint azt nap mint nap tapasztaljuk is, amikor meg kellene találni valami hétköznapi tárgyat például a hűtőszekrényben, kétes sikerrel.
A mozdulatlan dermedtség egyik magyarázata kézenfekvő: az erős fény egy időre elvakítja a patásokat. Ahogy minket is egy hirtelen fényhatás, és csak állunk, bámulunk lefagyva, agyunk ugyanis nem tud mit kezdeni a meglepetésszerű jelcunamival. Az őzeket, szarvasokat azonban jobban letaglózza a váratlanul rájuk törő erős fény. Szemeik gyenge fényviszonyokhoz, a hajnali órákhoz és az alkonyati szürkülethez alkalmazkodtak. Fényérzékelő pálcasejtjeik ezerszer érzékenyebbek az emberénél, ráadásul tízszer annyi van belőlük (mi viszont színlátásban vagyunk jobbak).
Ezért egyszerűen képtelenek levenni a szemüket a sötétben felbukkanó, közeledő jármű fénycsóváiról.
Ha ez még nem lenne elég, az éjszakai állatokhoz hasonlóan a szarvasokat is jól fejlett tapetum lucidum („fényes szőnyeg”) szövetréteg segíti az éjszakai látásban, ami úgy működik, mint egy reflektor a szem hátsó részében, a gyenge látható fényt visszaveri a retinán keresztül, azaz a fotonok kétszer haladnak át a retinán, ezzel erősítve az amúgy is hiperszenzibilis fotoreceptorokat a képalkotásban (pont emiatt világít a sötétben a macskák szeme is, innen jön a „macskaszem”). A szarvasok ezért különösen érzékenyek a minden átmenet nélkül felbukkanó fényözönre.
...de csak közvetlen közelről
Széles horizontot látnak tehát, akár sötétben is az őzek és a szarvasok, az oldalt ülő szemeiknek azonban van egy nagy hátránya: nem tudnak a közvetlenül előttük lévő tárgyakra, élőlényekre fókuszálni (ellentétben a főemlősökkel és velünk, akik pont erre vagyunk kihegyezve előrenéző szemeinkkel).
Ha nincs fókusz, akkor korlátozott a mélységérzékelés, így a távolság megítélésének képessége is.
Egy közeledő járművet ezért egy szarvas talán nem is tekint veszélyesnek, pedig valójában nagyon is az. Kutatók becslése szerint ahhoz, hogy egy szarvas ugyanolyan részletességgel lásson valamit, mint 200 méterről egy ember, sokkal közelebbről, 20 méterről kell szemügyre vennie az objektumot.
Az öblös, mély bőgés a nyerő
Szarvasbőgéskor maradjunk azért inkább 20 méternél távolabb a tesztoszteronnal elárasztott szarvasbikáktól. Nem valószínű, hogy birokra akarnának kelni velünk, de viselkedésük kiszámíthatatlan. Inkább hallgassuk a tájat betöltő, semmi másra sem hasonlító, artikulálatlan, mély torokhangjaikat, amelyek sokszor bizarr ugatásokban végződnek. Nem szerelmi lírát bőgnek a csillagos égbe, hanem késő éjszakáig feleselnek,
hogy a riválisok tudtára adják, márpedig övék a hárem és a szaporodás kizárólagos joga.
Haladók utánozhatják őket műanyag cső vagy szürkemarhatülök segítségével, ha másért nem is, azért, mert a magyarok többszörös Európa-bajnokok szarvasbőgésben.
Nem titok, a nőstények figyelmét a mélyebb üvöltések keltik fel. Az öblösebb bőgés ugyanis nagyobb testméretű, ezért dominánsabb bikát feltételez. De az éjszakai hangcsata csak az első felvonás. Ha nem tudják üvöltözéssel lejátszani a meccset, és nem engednek vélt alfaságukból a felek, megmérkőznek és összecsapnak a méretes agancsok. Valahogy úgy, ahogyan a férfiaknál is lenni szokott néha, akiknek nem véletlenül mélyebb a hangjuk, mint a nőknek. A Barry White-effektust azonban kezdik felülírni más tendenciák.