Az emberiség egyik örökös és eddig megválaszolatlan kérdése, hogyan kerültünk ide, és váltunk érző, gondolkodó, beszélő, kreatív lényekké. Meg kellene fejteni persze azt is, hogyan alakult ki az univerzum, és jelenhetett meg az élet a Földön, de a kérdések kérdése akkor is az: honnan ered, és hogyan jött létre az emberi tudat, az a csak ránk jellemző képesség, ami megkülönböztet minket az összes többi földi élőlénytől.  

Nem tudjuk, pontosan honnan kaptuk vagy szereztük ezt a rendkívüli ajándékot. Elméleteink viszont vannak arról, miért válhattunk „értelmes” főemlőssé, és uraltuk le a bolygót. Az egyik legközismertebbek egyike, hogy az eszközhasználat emelt ki minket az állatvilágból, egy másik szerint a nyelv kialakulása és fejlődése jelentette a nagy ugrást értelmi evolúciónkban. 

A legeredetibb elképzelés azonban kétség kívül a „stoned ape”, azaz a „betépett majom”, pontosabban a „betépett főemlős” teória, amely szerint

és ezek hallucinogén hatása tette lehetővé őseink számára, hogy olyan fejlett kognitív képességeket fejlesszenek ki, mint például a nyelv és az absztrakt gondolkodás.

Felborzolta a tudományos idegeket a kutatóguru 

A radikális eredetmagyarázatot Terence McKenna amerikai etnobotanikus, antropológus, író dobta be a tudományos és a laikus köztudat tengerébe 1992-ben megjelent, Food of the Gods című könyvével (2012-ben megjelent magyarul is, Istenek kenyere. Kutatás az igazi tudás fája után. Növények, szerek és az emberi evolúció története címmel), és akkora kőnek bizonyult, hogy az általa keltett hullámok máig nem akarnak lecsillapodni.

Ami nem is csoda, mert az elgondolás szerint az afrikai szavannákon élő korai emberi ősök (Homo erectus, azaz felegyenesedett ember) körülbelül már 2 millió évvel ezelőtt pszilocibint gombákat – közülük is leginkábba Psilocybe cubensisa gombát – kezdtek fogyasztani, amelyek az erdők talaján és a szavannákon legelő állatok trágyakupacain nőttek ki. Nem volt mérgező, és különösebben finom sem, ám pszichoaktív vegyülete, a pszilocibin alkaloida olyan mély hatást gyakorolt korai eleink agyára, ami merőben új, semmi földihez nem fogható kognitív képességek kialakulásához és végül hozzánk, a Homo sapienshez vezetett.  

Doktor Hofmann többször is szárnyra kapott

A varázsgombák ismert (de illegális) rekreációs drognak számítanak ma is, és szinte az összes kontinensen megteremnek. Legtöbbjüknek kis méretű barna vagy sárgásbarna kalapja van, és nyersen vagy szárítva, de akár italban keverve, ételbe főzve, cigarettába sodorva is fogyasztják. 

Hatása hasonló a szintetikus LSD-éhez, és a sors fintora (vagy kegye), hogy a pszilocibint is ugyanaz a svájci Sandoz gyógyszergyárban dolgozó vegyész, Albert Hofmann fedezte fel, aki az LSD pszichoaktív hatóanyagát (lizergsav-dietilamid) is (véletlenül).

…egy nem kellemetlen, mámoros állapotba süllyedtem, amelyet rendkívül élénk képzelőerő jellemez. Álomszerű állapotban, csukott szemmel (a nappali fényt kellemetlenül ragyogónak találtam) fantasztikus képek, rendkívüli formák, intenzív, kaleidoszkópszerű színjátékok zavartalan gőzét érzékeltem.

Teljesen lenyűgözött a természet szépsége… LSD-tapasztalataim és a valóságról alkotott új képem révén tudatosult bennem a teremtés csodája, a természet, valamint az állat- és növényvilág nagyszerűsége

– emlékezett vissza a 102 évig élt, ünnepelt professzor, milyen volt, amikor kipróbálta saját magán a szert. 

Beszámolók szerint begombázva megváltozik az érzékelés, az érzésvilág, a gondolkodásmód, sőt, a létszemlélet is, és nemritkán isteni, omnipotens emóciókkal lepi meg használóit. Az idő nem számít, felgyorsulhat, lelassulhat vagy akár le is állhat, az érzékelés pedig roppantmód felerősödik, kiélesedik, színek, formák és hangok kavalkádja kezd mindenfelé gomolyogni. 

Habár nem okoz függőséget (gyakori használata azonban fizikai és mentális leépüléssel járhat), doktor Hofmannt kifejezetten zavarta, hogy az LSD (és a pszilocibin gombák) szabadidős drogként terjedtek el (a hippik valósággal imádták), szerinte inkább úgy kellene bánni velük, ahogyan a primitív társadalmak teszik a pszichoaktív, szent növényekkel: gondosan és spirituális szándékkal kell fogyasztani őket. 

Trágyadombon történt a nagy találkozás

McKenna leginkább azt kutatta (merthogy 2000-ben elhunyt), milyen gyógyító és kulturális célokra használták és használják a különböző növényeket az egyes őseredeti és őslakos embercsoportok, kultúrák, és a különféle pszichoaktív növényekkel maga is alapos tudományos kísérleteket folytatott – na jó, rendszeresen élt velük. Nagy hatású könyvében nem kevesebbet állít, mint hogy a pszilocibin volt a hiányzó láncszem, a katalizátor, amely segítette őseinket kiemelkedni a korai emberfélék közül. 

A varázsgombákra véletlenül lelhettek rá, miközben fehérjedús rovarokat kerestek a szavannán. Az etnobotanikus szerint a rovarok őseink fontos táplálékforrásai voltak (már csak azért is, mert könnyebb volt elkapni az ízeltlábúakat, mint a vadakat), és nagy számban fordultak elő a legelésző állatok trágyakupacain. Viszont a Psilocybe cubensisa is szereti a trágyát. Az apró hallucinogén gombák és az emberősök itt leltek hát először egymásra, és nem engedték el egymást soha többé. Az evolúció pedig innentől vett egy nagy kanyart.

Sasszem, öröm, libidó

Jó tulajdonságainak, McKenna szerint, se szeri, se száma. Egy kevés pszilocibin például kiemeli a kontúrokat, javítja a látás élességét, ami jobb vadászokká tette eleinket. Ráadásul növeli a libidót, az energiaszintet, és emeli a hangulatot is, ami megint csak evolúciós előnyt jelentett számukra. Nem véletlen, hogy 500 ezer évvel ezelőttre a Homo erectus agymérete gyakorlatilag megkétszereződött a kétmillió évvel ezelőtti agytérfogatához képest. Ennyi idő, evolúciós léptékkel mérve, egy szempillantásnak számít, az ugrásszerű fejlődés pedig – szerinte – a természetben található pszichedelikus anyagok tudatfejlesztő hatásának jótékony következménye. 

Csábítóan vad és vonzó történet. Egyfolytában étel után kutató őseink rákaptak a varázsgombákra, először azt hitték, hogy csak egy egyszerű növény a ganajhalmon, de gyorsan rájöttek, hogy sokkal, de sokkal több annál, ezért többé már nem akartak élni nélkülük, és paleodiétájuk állandó fogásává emelték a természet pazar ajándékát. Miközben feldobott hangulatban, félisteni látomások közepette, tízezer éveken át kitartóan eszegették a kis kalaposokat, öntudatlanul és

Akkor hát behalluzott emberősök leszármazottjai lennénk? És több tízezer éves drogozással, massztív tudattágítókra állva emelkedtünk ki az állatvilágból, és lettünk a Föld (addiktív) urai? 

Túl csábító, hogy igaz legyen

Amilyen jól cseng Terence McKenna neve pszichedelikus körökben, annyira távolságtartók vele az evolúcióbiológusok és a paleoantropológusok, akik szerint

Először is azért, mert ez nem elmélet, hanem csak egy hipotézis, egy olyan feltételes állítás, amelyet meg lehet cáfolni, illetve be lehet bizonyítani. A „betépett majomból” azonban nem sok mindent sikerült eddig bizonyítani. Az sem erősíti a gombázó ősökről szóló feltevést, hogy az emberek táplálkozási története és a korábbi pszichedelikus utazások élményei nem öröklődnek tovább, nem lehet látomásos víziókat génekkel átadni az utódodnak. Hacsak nem feltételezzük, hogy sok tízezer éven át minden Homo csoport és törzs egyfolytában varázsgombás transzban, beállva vadászott és gyűjtögetett.

Túl csábító, hogy ne legyen igaz

Mindez azonban nem feltétlenül jelenti azt sem, hogy a hipotézis csak egy fantazmagória lenne. Minden tudományos elmélet ugyanis hipotézisekből indul ki, és arra sincs bizonyíték, hogy ne kapott volna rá a varázsgombákra az ősember. Akadnak is megengedőbb tudósok, akik pszilocibin hatásait vizsgáló kutatásokra hivatkozva azt mondják, hogy

Például az, hogy evolúciós történelmük során őseinknek elkerülhetetlenül találkozniuk kellett pszichedelikus gombákkal, és valószínűleg ették is azokat. Ezzel megváltoztatták érzelmeik feldolgozását, társas viselkedésüket, és tartós hatást gyakoroltak az egyének és a csoportok jóllétére azzal, hogy serkentették a képzelőerőt, az ékesszólást, erősítették a szociális kapcsolatokat, elősegítették a nevetés, a történetmesélés, a közösségi rituálék és a vallás terjedését. 

A pszilocibin jótékony hatására az orvostudomány is felfigyelt, az eddigi legnagyobb klinikai vizsgálat

Hozzáteszik viszont, hogy az olyan összetett tulajdonságok, mint például az emberi intelligencia kialakulását biztosan nem lehet egyetlenegy okra visszavezetni. Ezért eléggé valószínű, hogy az emberi értelem megszületése sem magyarázható önmagában a pszichedelikus gombák áldásos tudatmódosító hatásával. De azt sem lehet kijelenteni, hogy ne járulhatott volna hozzá az emberősök kognitív forradalmához.

Tűz, tűz

Már csak azért sem, mert szinte minden őslakos népcsoport – az aztékoktól a sámánokig – fogyasztott és fogyaszt pszichedelikus szereket ma is vallásos-mágikus-gyógyító szertartások keretében. De általában tűz körül teszik ezt, és ha meg kellene nevezni az emberré válás legfontosabb mérföldkövét, akkor az minden bizonnyal a tűz megszelídítése volt, körülbelül 500 ezer évvel ezelőtt. Meleget és fényt adott, távol tartotta a ragadozókat, na és elkezdődhetett vele a táplálékokat előemésztő, ezzel pluszkalóriákat adó sütés-főzés,

A misztikusan lobogó tűz körül aztán megkezdődhetett a társasági élet és a beszélgetés, a közösségi rituális szeánszokat pedig misztikusan ható varázsgombákkal lehetett isteni szintekre tovább fokozni. A többi pedig már erősen látomásos történelem.