A szerelem bolonddá tesz, de miért múlik el másfél év múlva?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Mintha nem is a Földön járnának a friss szerelmesek. Megáll az idő, kizökkent és mindent áthat a semmihez sem fogható szenvedély. Majd másfél-két évvel később – szinte menetrendszerűen – halványodni kezd az őrült érzés, már nem szálldosnak lepkék a mellkasokban, nem vernek szaporán a szívek, nem jár tíz centivel a föld fölött, és akár el is hidegülhet egymástól a szerelmespár. Esetleg már el is váltak útjaik, statisztikák szerint ugyanis tízből hét párkapcsolat szakítással végződik.

Mi okozza ezt az ésszel felfoghatatlan érzelmi hullámvasutat mennyország, pokol és a szenvtelen, talajközeli érzések között? Mi történik a szerelemmel másfél-két év múlva? És a nagy kérdés: a szerelem pusztán csak biokémia, vagy több annál?

A Ma is tanultam valamit podcast legújabb adásában Tapasztó Orsi és Jocó bácsi merül alá az elementáris érzelem világába és meglepő tudományos felismeréseket hoznak a felszínre például arról, hogy:

Miért vagyunk egyáltalán szerelmesek? Milyen evolúciós előnye (vagy hátránya?) van ennek az eszeveszett érzelemnek?
Melyik az a nem annyira közismert hormon, amelyik elvonási tüneteket okoz, de – saját érdekünkben – másfél-két év múlva határt is szab a tomboló szerelemnek?
Hányfajta szerelem létezik?

Engedjen a csábításnak, és hallgassa meg a műsort, már csak azért is, hogy ma is tanuljon valamit!

És ne hagyja ki a péntekenként jelentkező Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem a titokról, a monogámiáról, a sziesztáról a tükör mágikus erejéről és leplezze le a notórius későket is!