December 22-én, hajnali 4 óra 27 perckor lesz (volt) a téli napforduló, amikor a Nap a Baktérítőn delel, ezért ez az éjszaka lesz a leghosszabb. December 22-e tehát az év legsötétebb napja, csakhogy van egy bökkenő: 2023-ban nem ezen a napon, hanem december 12-én nyugodott le legkorábban a Nap, Budapesten 15 óra 54 perc 7 másodperckor, miközben december 21-én két perccel később, 15 óra 56 perc 5 másodperckor, december 22-én pedig 15 óra 56 perc 32 másodperckor. 

És hogy véletlenül se legyen egyértelmű az egész, csak tíz nap múlva, január 1-jén és 2-án kel fel legkésőbb a Nap, Budapesten 7 óra 32 perc 53 másodperckor, miközben december 22-én még két perccel korábban, 7 óra 30 perc 19 másodperckor jön a kikelet. 

Akárhogyan is nézzük, különös egy jelenség. Hiába is készültünk rá már nagyon, de nem mondhatjuk ezen a jeles sötét napon, hogy na végre, elérkeztünk a sötétség legmélyebb bugyrába, és holnaptól – végre – fordul a kocka, és kezd egyre korábban felkelni a nap.

Na de miért van olyan messze egymástól a legkorábbi és a legkésőbbi napkelte? Hogy lehet, hogy nem illeszkednek egymáshoz, és nem a téli napfordulókor, a valóban legsötétebb napon kel fel legkésőbb, és nyugszik le legkorábban a Nap?

Nem vagyunk az idő urai

A válasz az időben rejlik, pontosabban az óráinkban. A tűpontosan és egyenletesen 24 órás napokat mutató mechanikus, elektronikus és atomórák legfeljebb az ember precizitásának felelnek meg, de nem „a természet járásának”. Ahogyan felkel a horizonton, mozog az égbolton, majd alábukik a másik irányban a Nap, az egyáltalán nem egyenletes, és akár fél perccel is eltérhet a 24 órától pluszban vagy mínuszban. Sőt, az év bizonyos szakaszaiban

A Nap helyzetét (az égbolton) ugyanis nemcsak az évszakok (a Föld 23,4 fokos dőlésszöge), de az is befolyásolja, hogy a Föld éppen hol jár a Nap körüli ellipszispályáján. A 24 óra valójában egy év átlagos szoláris napjának a hossza. 

Decemberben és januárban rohamosan változik a szoláris és a polgári idő közötti különbség. A Nap ekkor (látszólag) az óraidőhöz képest „késve” halad, így a napkelte és a napnyugta időpontja – egyik napról a másikra – akár fél perccel is késik.

Ezért a legkorábbi napnyugta időpontja a vártnál korábbi időpontra tolódik (most december 12-re), és a legkésőbbi napfelkeltét pedig a téli napfordulónál később (január 1-je és 2-a) élhetjük át. Ha a Nap (látszólagos) járásához igazítanánk óráinkat, akkor egy rugalmas, nem fixen ketyegő óraszerkezetet kellene kitalálnunk, és akkor a legkorábbi napnyugta és a legkésőbbi napkelte dátuma is éppen a téli napfordulóra esne. Ahogyan mi, egyszerű földi halandók (de akár még a csillagászok is) elvárnánk.

És pont a szoláris és az óraidő közötti változó különbség miatt a régebbi napórákra felkarcolták, és a szoláris idő korrekciójára használták a 8-as alakú analemma-görbét. Amit úgy kapunk, ha (derékszögű koordináta-rendszerben) összekötjük a napkelték és napnyugták időpontjait. Vagy pedig úgy, hogy az év minden napján lefotózzuk a napkelte és napnyugta között félúton delelő Nap helyét az égbolton. Most éppen a 8-as kövérebb alján mozgunk, és jól látható, hogy a Nap (látszólagos) helyzete rövid időn belül drasztikusan megváltozik.

A naptárral is sok a gond

Nemcsak a legkorábbi napnyugtával és a legkésőbbi napkeltével akadnak problémák, de az évekkel is. Aminek megint csak a merev polgári időszámításunk az oka. Például a Föld nem pontosan 365 nap alatt, hanem egy picit lassabban, 365 nap és 6 óra alatt tesz egy kört (ellipszist) a Nap körül. Ezért négyévente szökőnapot kell biggyeszteni február végére. Az a gond, hogy egy naptári év csak egész számú napból állhat, a szoláris év hosszát (ami alatt egyszer megkerüli a Föld a Napot) azonban nem lehet pontosan elosztani 365 darab 24 órás nappal. Nem pont akkor fejeződik be ugyanis az utolsó nap, amikor pont egy kört tett meg a Föld. 

Macerás ügyek

Ráfoghatnánk persze a különös és macerás archaikus örökségünkre is, arra, hogy az időt dafke hatvanas számrendszerben számoljuk ma is. Egy óra 60 perc, egy perc 60 másodperc, egy nap viszont 24 óra, és 12 hónap van egy évben, a 360 fokról nem is beszélve. Valójában nemcsak a 24 órás, hanem más felosztású, mondjuk tíz valamilyen egységre osztott napokkal sem jönne ki pontosan a szoláris év a jelenlegi földforgási sebességgel, akkor sem adják ki pontosan az évet, és egy töredéknyi nap így is, úgy is kilógna az évből. A természet makacsul dacol velünk, és akárhogyan is bűvészkedünk az időegységekkel, nem tudjuk pontosan lekövetni a természetes ciklusokat. Ezért aztán nem tehetünk mást, mint hogy belenyugszunk abba (is), hogy át kell írni a tankönyveket, mert egyre korábban kezdődik a tavaszi napforduló is.