Rhonda Byrne A titok című könyvéből több mint 35 millió példány kelt el, és több mint 50 nyelvre fordították le. Byrne számos kapcsolódó könyvet készített, köztük A legnagyobb titok címűt, de a siker hullámait meglovagolva még egy kártyapaklit is kiadott. Persze a könyv a filmes adaptációt sem kerülhette el, a Titok: Merj álmodni Katie Holmes főszereplésével készült 2020-ban. A The Guardian szerint „sértően középszerű lett… felejthető”. De van DVD is, The Secret Behind the Secret címmel, melyben egy önsegítő guru azt állítja, hogy egy Benjamin nevű spirituális lényt irányít.

A titok vezérgondolata az, hogy az univerzumon belül a vonzás törvénye működik: azzá válunk, vagy azt vonzzuk, amire a legtöbbet gondolunk. Pozitív dolgok történnek pozitív emberekkel, és negatív dolgok negatív emberekkel. Nem passzív befogadók vagyunk, hanem aktív bevonzók.

Csak a vidámaknak működhet

Oprah Winfrey 2006-ban beszélgetőshow-ja két epizódját szentelte A titoknak, amely szerinte azt az üzenetet testesíti meg, amit ő mindig is hitt, vagyis hogy mi magunk vagyunk felelősek az életünkért. Úgyhogy Byrne ötlete nem teljesen új és nem is innovatív. Inkább az elmúlt évtizedekben népszerűé vált pszichológiai vonal, a „pozitív gondolkodás hatalmának” újrafelfedezése, átcsomagolása.

Sok empirikus pszichológiai kutatás már korábban is rámutatott, hogy a pozitív gondolkodás és érzés valószínűleg pozitívabb eredményekkel jár. De nagy a különbség a könyv és az empirikus tanulmányok között, amelyek a pozitív elvárások hatásainak minősítését és árnyalatait tesztelték. A titok működhet és vonzó lehet azoknak, akik eleve kiegyensúlyozottak és derűsek, de a depressziósok semmi segítségre nem lelhetnek benne. Ráadásul azt sugallja, hogy a depresszió és annak következménye az áldozat hibája, és tessék pozitívabban gondolkodni!

Ha működne a „Titok-trükk”, akkor nem lenne már se szegénység, se háborúk. De nem csak ezeken a területen nem bizonyított, hiszen a kvantumfizika elveit tévesen alkalmazta a „vonzás törvényének” magyarázatára – ami már önmagában is áltudományos ötlet. Ennek ellenére még mindig veszik és szeretik, az Amazonon több mint 40 000 vásárló fordított időt a könyv áttekintésére. Az átlagos értékelése 5-ből 4,6. De nem csoda, mert könnyű sikert ígér, és elsőre logikusnak is tűnik. Szeretjük a spirituális és egyszerű magyarázatokat, és ez maga A titok. Az értelem kereséséről beszél, és a boldogság elérésének lehetőségéről.

Melléálltak a nagyok

Rhonda Byrne-nek szerencséje volt, hogy nagy nevű amerikai véleményformálók is felkarolták a könyvet, például Winfrey, vagy olyan guruk, mint Bob Proctor, John Assaraf és Jack Canfield. Byrne szerint a történelem nagy szereplői közül is ismerték páran a titkot, például Platón, Shakespeare és Einstein. Ezzel csak az a baj, honnan tudhatná Byrne, hogy Einstein vagy Platón használta?

Arra is támaszkodik, hogy az egyén hisz a világ spirituális dimenziójában, hogy irányítani tudja saját sorsát. De a pszichológusok szerint a pozitív gondolkodás korántsem elég. A kemény munka, a kitartás, a motiváció, a készség és a képesség szintén kellenek a sikerhez. 

A tudományos módszer kulcsfontosságú eleme, hogy az elméleteknek tesztelhetőknek kell lenniük, vagyis megfigyeléseket és adatgyűjtést kell végezni. Ha a személyes tapasztalat bizonyító erejű, akkor A titok lenyűgöző teljesítményt ért el, mert az internet tele van az eredményeit leíró pozitív beszámolókkal. De ezek a leírások a pszichológus szerint sokszor csak téves következtetéseken alapulnak, vagy hamis összefüggéseket tárnak fel, hamis ok-okozati következtetések, vagy csupán a meggyőződés megerősítéséről van szó. Ha egy rajongó olvasó fizetésemelést kér az univerzumtól, és két héttel később megkapja, azt hiszi, a könyv gondolatai segítették hozzá, nem pedig kemény munkája és szorgalma. De valójában honnan is tudhatnánk biztosan?

Mark Manson, a New York Times bestsellerszerzője, A „lesz*rom” rafinált művészete és más sikerkönyvek szerzője (akinek művei körülbelül 20 millió példányban keltek el, és több mint 65 nyelvre fordították le) A titkot illetően nagyon határozott (negatív) véleményt hangoztat, nemes egyszerűséggel azt állítja, a könyv „megdöbbentő baromság”. Szerinte tele van babonákkal, buta klisékkel, és narcizmuson alapul azzal, hogy egyik alapgondolata az „én vagyok az univerzum középpontjában”.

De tegyük hozzá, empirikus pszichológiai kutatások is alátámasztják Byrne téziseit, főleg azt, hogy a pozitív hozzáállás általában pozitív eredményeket produkál – bár nem mindig, és nem azért, mert valamilyen mágikus kapcsolat létesül az univerzummal.